Boszorkányperek és antiszemitizmus – mi az összefüggés?
Rituális áldozatok, gőzölgő üstök, életre kelt démonok, rusnya bibircsókok, kúpos kalapok. Évszázadokkal ezelőtt állítólag ezek voltak a boszorkányok nélkülözhetetlen kellékei és jellemzői. Egyes elméletek szerint viszont ezek a sztereotípiák egyértelmű hasonlóságot mutatnak az antiszemitizmussal. Szabó Anna Eszter írása.
–
Azt már tudjuk, hogy a középkorban a felvilágosultabb, szókimondóbb és a szabályokkal, a kor szellemiségével bármilyen módon is szembemenő nőket nagy eséllyel vádolták meg boszorkánysággal. De arról kevesebb szó esik, hogy a boszorkányperek és az antiszemitizmus között is szoros kapcsolat lehetett.
„Valóban, sok kora újkori sztereotípia a boszorkányok megjelenésével és viselkedésével kapcsolatban az antiszemitizmus hosszú történetében gyökerezik.
Mielőtt az egyház a figyelmét a boszorkányokra fordította volna, az eretnekek és a zsidók voltak az elsődleges célpontjai”
– írja Celeste Larsen, a Heal the Witch Wound (A boszorkányseb begyógyítása) című könyv szerzője.
A sátán szövetségesei
A boszorkányokhoz hasonlóan a zsidókat is másnak tekintették, ellenségesnek, kártékonynak, akik dacoltak a kereszténységgel, tehát nem jártak templomba, nem tartották szigorúan az egyház szabályait.
A boszorkányokhoz hasonlóan a zsidókat is előszeretettel tették meg bűnbaknak különféle tragédiák és katasztrófák esetén. Míg a boszorkányokat azzal vádolták, hogy mágiával idézik elő a jégesőt és a pestist, a zsidókat inkább azzal, hogy mérget vetettek be mások ellen. Persze a zsidókról sem tartották elképzelhetetlennek a mágiák használatát, ugyanis
a boszorkányokhoz hasonlóan zsidókat is vádoltak azzal, hogy a sátánnal szövetkeztek.
Ez a fajta negatív diszkrimináció már jóval a boszorkányüldözések előtt jelen volt, tehát az antiszemitizmus gyökerei mélyebbre nyúlnak.
Nehogy zsidóval hálj!
Az antiszemitizmusnak ősi gyökerei vannak; a legkorábbi feljegyzett esetek az ókori Egyiptomig, Görögországig és Rómáig vezethetők vissza.
Európában a zsidóüldözés egyik korai csúcspontját még a keresztes hadjáratok alatt érte el, aztán pedig a feketepestis-járvány idején, az 1300-as években.
1215-ben a negyedik lateráni zsinat számos törvényt hozott, amelyek meghatározták a zsidók azonosításának módját. Elsősorban azért tartották ezt fontosnak, nehogy a gyanútlan keresztény zsidóval háljon, vagy házasodjon, de azért is, hogy megkönnyítse a zsidók céhekből és munkahelyekről való kizárását.
Zsidó közösségek százait kínozták és semmisítették meg (elsősorban a mai Németország területén), vagy kényszerítették áttérésre. Ellenállás esetén halálbüntetés járt, leggyakrabban máglya általi.
Mi válthatott ki ilyen erőszakos és kegyetlen reakciót?
Legtöbbször az úrvacsora megszentségtelenítése és a keresztény (és ezen belül is leginkább a gyermeki) vér elfogyasztása volt a vád.
„Továbbá, mivel a zsidó szombat, azaz sabbat nem keresztény összejövetel volt, eretneknek, sátáninak és romlottnak tekintették. Azzal vádolták a zsidókat, hogy ezeken az összejöveteleken meggyalázták az Urat, gyerekeket áldoztak fel és az ördöggel paráználkodtak” – írja könyvében Celeste Larsen.
Ezek a vérvádak abból a meggyőződésből fakadtak, hogy a zsidók sátáni természetük miatt rothadt, tisztátalan vért kaptak, ezért szükségük van tiszta keresztény vérre.
Egyesek pedig azt hitték, hogy a véres rituálék gonosz erőket szabadítanak fel, amelyeket a zsidók démonok megidézésére és mások megátkozására használhatnak.
A boszorkányperek során is hasonló vádpontok merültek fel, de gyakran vádoltak meg bábákat és gyógyítókat azzal, hogy gyerekeket raboltak el és/vagy ettek meg. Ennek a gyökere nyilván a munka jellegéből fakadt, hiszen olykor abortuszt is végrehajtottak, illetve a halva születéseknél könnyebb volt a jelenlévő segítőket vádolni.
A veszélyes „mások”
Az európai boszorkányperek csúcspontjaként megadott tizenötödik és tizennyolcadik század közötti időszak túlságosan bizonytalan és zaklatott volt. Háborúk, járványok tarolták le a kontinenst, és ahogy ez a nehéz időkben lenni szokott, az embereknek szükségük volt bűnbakokra (ez sajnos ma sem ismeretlen jelenség). Az átlagtól eltérő viselkedési, öltözködési mód önmagában elég volt ahhoz, hogy valakire ómenként, az aktuális vész okozójaként tekintsenek.
Durva becslések alapján nagyságrendileg kilencmillió (!) embert öltek meg a boszorkányperek során. Akárhogy is nézzük, nem történt más, mint hogy olyan embereket égettek halálra, akik szembeszálltak az akkori normákkal. Vagy pusztán csak mások voltak. Sok esetben zsidók. És többségében nők. Idős nők, elvált nők, szegény nők, gazdag nők, csúnya nők, gyönyörű nők, erős nők, szókimondó nők. Aztán voltak még az otthontalanok, fogyatékkal élők és hát azok, akik szembementek a nemi sztereotípiákkal és elvárásokkal.
Igazából bárki a vádlottak padjára kerülhetett, aki nem volt fehér, gazdag, munkaképes, heteronormatív, keresztény férfi.
Ráadásul a perek nyomán meggyilkoltakat eredendően gonosznak és ördöginek tekintették, tehát a kivégzések után a vádlók megtisztulást, megkönnyebbülést élhettek meg. Mondhatni a spirituális megtisztulás egyik eszköze volt a boszorkányüldözés.
Bár a lépték és a forma már más, de bárki lehet boszorkány ma is. Nem is kell ehhez messzire mennünk. Ehhez ma is elégnek bizonyulhat az, ha valaki zsidó. Cigány. Migráns. Vagy, mondjuk, az LMBTQ-közösség tagja. A modern kori boszorkányüldözés eszközei általában (ám nem mindenhol!) kevésbé vérszomjasak. De ettől még egyáltalán nem veszélytelenek.
Kiemelt képünk forrása: Wikipedia / Peabody Essex Museum
