–

Egy összekapaszkodás krónikája

Fleetwood, a regény főhősnője mindössze tizenhét éves, de már a negyedik (!) gyermekével várandós. Eddigi terhességei mind a babák elvesztésével végződtek, így óriási a nyomás a lányon, hogy végre életerős utóddal ajándékozza meg a férjét. Ám egy napon kezébe kerül egy levél, amiben egy orvos arról tájékoztatja a férjét, hogy Fleetwood egy újabb terhességet már nem élne túl. A lány, kezében a levéllel, összezavarodottan bóklászik az erdőben, amikor váratlanul egy furcsa, titokzatos lánnyal találkozik. A lány neve Alice, és történetesen bába, aki állítása szerint tudna segíteni, hogy mind az anya, mind a baba is egészségesek maradhassanak. Fleetwood ösztönei azt súgják, bízzon meg a lányban, ezért felfogadja. Ám egy napon Alice-t boszorkánysággal vádolják meg (ami akkoriban szinte a halálos ítélettel volt egyenlő), márpedig Fleetwood foggal-körömmel ragaszkodik a bábájához, akiben az életben maradás egyetlen esélyét látja.

Borongós, misztikus és izgalmas történet a női összetartásról, bizalomról, hitről és bátorságról. Egy, a társadalom perifériájára szorult lány és a saját és kisbabája életéért küzdő fiatalasszony összekapaszkodásának krónikája.

Egy tökéletes borító

Nem újdonság, hogy a 21. Század Kiadó KULT-sorozatának kötetei egyszerűen szemet gyönyörködtetőek. De a 2020-ban megjelent Familiárisok borítója valami egészen különleges. Minden részletében utal valami fontosra a regényből. A falevelek, virágok, tollpihék között előbukkan egy róka, egy medál, egy nőalak, és bár abszolút középen, mégis szinte észrevétlenül kúszik be a szépséges sokaságba egy hatalmas kötél, ami a bitófa rémével fenyeget. Tökéletesen visszaadja a regény hangulatát, és kicsit még azt az illúziót is megteremti, mintha egy nagyon régi kötetet tartanánk a kezünkben.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Réka ♡ (@sziakonyv) által megosztott bejegyzés

Csalóka (al)címek

A gyönyörűen megtervezett borító kapcsán viszont meg kell említsek egy negatívumot is, ugyanis a könyv címe nem igazán fejezi ki, miről szól a regény, sőt, azt is mondanám, hogy félrevezető. A familiárisok szó olyan szellemeket, lényeket, állatokat jelent, akik a boszorkányok mellett/helyett jelennek meg. Igaz, volt szó familiárisokról, és egy róka valóban megjelenik a történetben, de abszolút mellékesen, a történet szempontjából elenyésző a jelentősége. A könyv alcíme pedig hiába A pendle-dombi boszorkányok, igazából a pert leszámítva nem nagyon van benne boszorkány(ság), mágia, vagy bármi hókuszpókusz. Szóval aki erre a vonalra harapott (volna) rá, az jobb, ha tudja, hogy az alcím voltaképpen csak a perre utal.

Utólag kicsit félrevezetve éreztem magam a cím(ek) miatt, de nagyon nem mentem mélyre a sebek nyalogatásában, mert cserébe maga a történet viszont végtelenül izgalmas volt.

Üdítő fordítás

Eleve az alapszituáció, hogy egy tizenhét éves lány már a negyedik várandósságával küzd, – mert bizony küzd, rettenetesen – már önmagában megragadja az ember figyelmét, de a kor atmoszférája, a XVII. századi Anglia hangulata is gyönyörűen, érzékletesen van körülírva. Úgy éreztem magam, mint kamaszkoromban, amikor az egyik antikváriumban vadászott történelmi regényt faltam a másik után. Imádtam a veretes, szép szövegeket. Manapság viszont gyakran van olyan érzésem a külföldi szerzők magyarra fordított szövegeivel, hogy valami nem stimmel. Nemegyszer fejeztem már be úgy könyvet, hogy talán inkább eredeti nyelven kellett volna olvasnom, mert a fordítás inkább elvett az élményből. Döcögősnek, erőltetettnek hat sok szöveg, pláne, ha történelmi, régies nyelvezetről van szó. Ám Simonyi Ágnes fordítása az utóbbi idők egyik legkellemesebb meglepetése volt számomra. A szöveg kifejezetten minőségi, szépirodalmi és egy pillanatra sem zökkentem ki olvasás közben, mert nem voltak benne rossz mondatok, ami szerintem tényleg nagyon nagy szó.

Bármivel, bárkivel szembeszállni

Maga a regény rendkívül izgalmas, a szerző az alapszituáción túl több rejtélyt is belepakolt a történetbe, amivel folyamatosan fenntartja a figyelmet. De tény, hogy a kifejezetten gyenge, bizonytalan, alárendelt helyzetben élő főhősnő karakterfejlődése viszi el a show-t. Igaz, ismereteim szerint Fleetwood húzásainak a töredékét sem tehette volna meg egy nő abban a korban, de végül is többször megemlítik a könyvben, hogy a pendle-domb környéke ilyen szempontból hírhedten szabadosnak számított, ahová a király figyelő szeme is elért, és muszáj volt rendet tenni, mondjuk, boszorkányperek formájában.

Mivel a főhősnő eltökélt szándéka túlélni a várandósságát és életerős örököst szülni, ezért erre hivatkozva kőkeményen a sarkára áll, hogy márpedig bármilyen kétes megítélésű is Alice, hallani sem akar más bábáról.

Ismerős jelenség, hogy az anyaság és már a várandósság is olyan erővel vértezhet fel egy nőt, amitől bármivel és bárkivel képes szembeszállni. Ez is érzékletesen jelenik meg a könyvben, szépen, fokozatosan felépítve.

De ennél többet nem írhatok anélkül, hogy elárulnám a végkifejletet. 

Pink: Amikor egy szülőd meghal, az arra késztet, hogy átgondold, ki vagy, és ki akarsz lenni

Kult – 2023. július 3. – MD

A könyvet pár nap alatt olvastam ki, de ha nincsenek rohanó hétköznapok és vakációzó gyerekek, pár óra alatt „kivégeztem” volna. Tökéletes nyári olvasmány, persze ősszel, télen, borongós időben is épp úgy jóleshet belemerülni az év bármelyik pontján. A könyv letehetetlenségét az is bizonyítja, hogy mindössze pár nap alatt jó alaposan szétnyúztam ezt a gyönyörű kötetet. Megannyi horpadás, kopás és folt keletkezett a borítón, ugyanis mindenhová magammal hurcolásztam, még az utcán loholva, esőben is olvastam az esernyőm alatt. Szerintem ez mindent elmond arról, mennyire beszippantott a világa…

Kiemelt képünk a szerző tulajdonában van

Szabó Anna Eszter