Sárgadinnye uborkával, cseresznye paradicsommal – Flóra fura, de annál finomabb salátákat ajánl a nyárra
Ha engem kérdezel, nyáron nem sok gyümölcsöt kell enni, hanem minden étkezésre gyümölcsöt kell enni. Ezért évek óta vadászom az olyan salátákat, amikben gyümölcs és zöldség egyszerre van jelen. Téli signature salátámmá vált a sült céklás, amit néhány WMN-es eseményre is elkészítettem már – ezt nevezte el Dián Dóri „Flóra fura salátájának”, és noha ő eredendően nem híve a gyümölcs–zöldség kombinációnak, mégis meggyőzhető volt. Neki és nektek, akik esetleg még kicsit szkeptikusan álltok ehhez a kérdéshez gyűjtöttem össze 4 „fura” salátát – az egyik közülük gyümölcsmentes. Tóth Flóra írása.
–
Klasszikus „fura” salátám: a sült cékla nyáron is jó
Imádom a céklát. Amellett, hogy tök olcsó, fóliába csomagolva bármi mellé be lehet dobni a sütőbe.
(Én általában veszek kettőt-hármat, és ha sütök valamit, hozzácsapom, most 2 közepes darab 181 forint volt, hát csodás, nem?)
Egy, a céklát kényelmesen befedő alufóliadarabra öntök egy teáskanál olajat (mostanában repcét használok ilyesmikhez, mert az olíva aranyárban van), adok hozzá egy kávéskanál sót, majd a megmosott céklát belegöngyölöm. Egy közepes darabnak nagyjából 50 perc a sülési ideje 180 fokon. A sült céklát nemhogy nem kell, ilyenkor nyáron nem is ajánlott azonnal felhasználni, én fóliástul szoktam a hűtőben tárolni, és szükség esetén előkapni.
Ebbe a salátába meggy került mellé, kápiapaprika, pácolt lila hagyma (a recept Mautner Zsófitól van, és itt találjátok, én általában almaecettel szoktam készíteni), menta, mézes-mustáros öntet (méz, mustár és olívaolaj 1:1:1 arányú keveréke, én egy-egy kanállal szoktam, így, hogy csak ilyesmikre használom, elég hosszan kitart az olívaolaj), és végül a tetejére egy kis aprított pisztácia. Ezt pedig héjastul, sósan veszem, így nem sózom a salátát. A korona pedig egy kis ricotta, amitől nemcsak jól fog kinézni, hanem extra finom is lesz.
Saláta vitatott alapanyaggal
A TikTokon találtam ezt a receptet néhány hete, és alig vártam, hogy legyen sárgadinnye és kipróbálhassam. Tudom, hogy az avokádó fenntarthatóság szempontjából nem szerencsés, nem is kezdem minden napomat avokádós pirítóssal, de bevallom, néha elcsábulok. Ezek mellett újhagyma és uborka van még a salátában, a tetejére feta sajt meg bazsalikom kerül, és ez már önmagában annyira finom, hogy öntetet nem is teszek rá. Így készült el a szuperegyszerű, aprítós-összekeverős saláta.
Ha sült cuccokat teszünk bele, akkor is saláta? Igen
Ennek a szintén klasszikusan „fura”, vagyis zöldség-gyümölcsös salátának majdnem az összes alapanyagát megsütöm: a paradicsom, a cseresznye és a lila hagyma együtt mennek a sütőbe 20 percre 200 fokon, majd tessék-lássék felaprítva (jó, a hagyma kivételével, azt rendesen felvágom), mehet is bele a salátástálba.
Koriandert teszek hozzá, és valamilyen édes-savanyú öntetet: gránátalmasziruppal például tökéletes, de el tudom képzelni egy kis balzsamecet-agavé szirup kombinációval is. Grillsajttal eszem, mert egyszerűen isteni vele. Ez tipikusan egy pár perces hétköznapi vacsora, és tudom, hogy elsőre kimondottan bizarrnak tűnik a paradicsom és a cseresznye együtt, de higgyétek el, nagyon jól passzolnak. Ez kicsit olyan salsa-szerű dolog lesz, mártogatni is tökéletes.
Ebben nincs gyümölcs, de legalább megeszik a gyerekek
Ha esetleg bárkinek volt olyan illúziója, hogy a gyerekeim, akik amúgy simán fogyasztanak húst gyümölccsel, és a húsgolyót is dupla lekvárral kérik, bármelyik fenti salátát hajlandók elfogyasztani, természetesen téved.
Általában gondjaik vannak azokkal a salátákkal, amikben túl sok hozzávaló van. Hogy a „túl sok” pontosan mit takar, az saláta függvénye. A hagyományos görögsalátában nincs túl sok hozzávaló,
ahogy természetesen az uborka- vagy fejes salátában sem. De érdekes módon, ebben a főtt krumplis retkes salátában sem, és nyilván ha valami bejön, akkor nem kezdek el kötekedni, hogy „de hát ebben több az alapanyag, mint az előzőben” (ami nem jött be). Talán a tejföl meg a krumpli a kulcs.
Mindenesetre ez a saláta 6 felkockázott és megfőzött krumpliból áll (jelenleg újkrumpli, így természetesen meg sem pucoltam) – ezt először felteszem főni. Addig kb. 8 közepes retket vékony félkörökre vágok, és felaprítok egy csokor újhagymát (a zöldjét is!), majd a retkes-hagymás keveréket megsózom (egyébként nem annyira jó, kicsit csípős, akár kicsit fás retkek mentő megoldása is lehet ez). Közben előveszek a mélyhűtőből egy nagyobb bögrényi zöldborsót, és a mikróban felolvasztom az alábbi módon: a bögrébe vagy tálkába aláöntök kb. 1 dl vizet, lefedem egy csészealjjal és 3 percig mikrózom, majd leszűröm. Ezt követően leszűröm a krumplit is, amikor megfőtt, és az egészet összekeverem, nyakon öntöm egy nagy pohár tejföllel, és teszek bele egy kis mustárt, és
nagymamám után szabadon egy csapott evőkanál cukrot (mindenbe, de tényleg mindenbe tett, még a húslevesbe is). Összekeverem, és kész.
Én magában eszem, de a gyerekeknek teszek mellé egy kis virslit vagy valami hasonlót, hogy azt érezzék, ez egy komoly, többkomponensű étkezés – persze a salátában csak kevés hozzávaló van, mert túl sok, ugye, nem lehet.
Nektek milyen fura salátáitok vannak?
A képek a szerző tulajdonában vannak
