Egészségesebbek vagyunk és kevesebbet szorongunk, mint 24 éve?

–

Mikortól korlátoz az egészségi állapot?

2000-ben az derült ki, hogy a középkorúak negyede, míg az idősek felét korlátozzák az egészségügyi problémái a társadalmi életében. Az idősek tíz százaléka közepes vagy súlyos látászavarral küzdött, az idős nők fele, a férfiak közel harmada vizelettartási zavartól szenvedett. Az idősek közel tíz százalékának kellett segítséget igénybe venni az egészségügyi állapota miatt. A korlátozottság gyakoribb volt az alacsony iskolázottságúak, az anyagilag rosszabb helyzetűek, a munkanélküliek és az önállóan dolgozók körében, illetve azoknál, akiknek nem volt megfelelő szociális hálójuk.

A kutatás kitért a mentális problémákra, a felnőttek esetében a leggyakoribb kórképek: hangulat- és szorongásos zavarok, kóros alkohol- és droghasználat, skizofrénia, demencia, primer inszomnia, epilepszia. 

A WHO 2001-es egészségjelentése szerint valamilyen mentális egészségügyi probléma a világ lakosságának 20-25 százalékát érinti élete során, és a Föld minden negyedik (!) családjának legalább egyik tagja éppen valamilyen mentális zavartól szenved. 

Ráadásul a mentális betegségek és a szomatikus betegségek kölcsönösen kiválthatják és súlyosbíthatják egymást – ezt számtalan kutatás igazolta. Emellett a kardiovaszkuláris betegségeknek és haláloknak kimondottan indikátora a depresszió. Érdekes, hogy ez a betegségcsoport az egyetlen, amely az értelmiségi foglalkozást űzőket jobban érintette, mint a más típusú munkát végzőket – nem nehéz levonni a következtetést belőle, hogy a stressz, a szorongás nagyon erőteljes hatással van az egészségünkre (ráadásul a különbség egyébként egyedül a mezőgazdasági munkát végzőkkel összehasonlítva volt jelentős). Ezeket a magyar eredmények is megerősítették: 

a lakosság 34 százaléka szorong vagy lehangolt. Bár a friss kutatás elsősorban az összesített változásokat vizsgálta, szerintem kizárt, hogy ez a szám csökkent volna… inkább épp ellenkezőleg.

Egyébként 2000-ben a nők közel 40 százaléka ítélte jónak az egészségét, a férfiaknak pedig majdnem a fele. Viszont minden ötödik nő és nyolcadik férfi úgy gondolta, hogy az egészsége rossz vagy nagyon rossz. A válaszadók szerint az életminőséget leginkább befolyásoló, az egészségi állapottal összefüggő vizsgált tényezők közül a fájdalom/rossz közérzet okozott problémát a legtöbb embernek, konkrétan a teljes lakosság csaknem 38 százalékának és a hatvanöt év feletti nők több mint 60 százalékának. Aki egy kicsit is tapasztalt az állami egészségügy várólistáiban, az pontosan tudja, hogy egy nem akut probléma esetén, mondjuk, kifejezetten fájdalomcsökkentés okán műtéti időpontot szerezni években mérhető várakozással jár – tehát valószínűleg ez a helyzet sem javult jelentősen.

2000-ben nem (sem?) szívesen mentek orvoshoz az emberek

A korábbi kutatás szerint az idősek körülbelül tíz százaléka semmilyen egészségügyi ellátást nem vett igénybe a felmérést megelőző évben, a felnőtt lakosság közel kétharmada nem járt fogorvosnál. A középkorú nők majdnem harmada a felmérés előtti két évben nem volt nőgyógyásznál, sőt, a 45–64 éves korosztály közel felénél soha nem végeztek mammográfiai vizsgálatot.

Már akkor is kimutatták a vizsgálatok, hogy a nők, illetve a magasabban iskolázottak jóval nagyobb arányban vettek igénybe bármilyen ellátást.

Emellett a nemek között is szignifikáns volt a különbség, a nők minden korosztályban nagyobb százalékban vettek igénybe ellátást, bizonyos korban akár kétszer annyi nő jutott el orvoshoz, mint férfi, és még az idősebb korosztályban is nagyjából 15 százalékos volt a különbség. Sajnos a friss kutatás ezt nem vizsgálata, így nem tudjuk, milyenek a 2022-es számok, de biztos vagyok benne, hogy az alacsony iskolai végzettségűek és anyagilag nehéz helyzetben lévők egészségtudatossága nem nőtt drasztikusan az elmúlt 20 évben, az egészségre nevelés markánsan nem változott, így nincs is miért pozitívabb eredményekre számítani.

Egészségesebbek vagyunk, mint 24 éve?

Az új kutatásokat összesen 11 910 válaszadóval végzeték el, 12 éves kortól felfelé (de csak 578 résztvevő volt 12 és 17 éves kor között). 

Az öt dimenzió, amit vizsgáltak: a mobilitás, az öngondoskodás, a szokásos tevékenységek végzésének lehetősége, a fájdalom/diszkomfort érzés és a szorongás/depresszió volt.

(Valamint egy skálán jelölték a résztvevők az egészségi állapotukat saját értékelésük szerint). 2000-hez képest mindkét nemnél (35–64 évesek) figyelemre méltó javulás volt tapasztalható a fájdalom/diszkomfort és a szorongás/depresszió jelentési problémáiban, bár a szorongással kapcsolatos eredményeket külön nem részletezték.

Az viszont kiderült, hogy a szorongás/depresszió az a terület, amelynél a fiatalabb korosztályban romlott a helyzet – ezért van a fókusz a kutatás összegzéseiben a 35 év fölötti korosztályon. Csakhogy valószínűleg az összlakosság tekintetében nem mondható el, hogy a szorongás-depresszió mértéke csökkent az elmúlt 22 évben. A mintavétel során egyébként azt is regisztrálták, hogy az önállóan online kérdőívet kitöltők nagyobb mértékű szorongásról számoltak be, mint azok, akik nem önálló válaszadással töltötték ki a kérdőívet, hanem valaki interjúzott velük (online vagy telefonon). Szerintem ez is fontos információ, hiszen valószínűleg a legtöbben nem szívesen osztják meg egy idegen emberrel a mentális nehézségeiket.

A másik nagyon fontos része az összehasonlításnak, hogy 

míg 2000-ben volt értékelhető mennyiségű minta a 85+-os korosztályban, ezt az ismétlő tanulmány nem tudta hozni. (Az nem derült ki, hogy miért.)

Ez azért különösen érdekes, mert 2004 és 2016 között 65 éves korban a várható élettartam a nőknél 82,3-ról 83,7-re, a férfiaknál 78,4-ről 79,6-ra javult, vagyis elvileg több elérhető idős embernek kell lennie, hiszen ez egy átlag, tehát ma több a 85 év feletti, mint 24 éve. A kutatás résztvevőinek viszont mindössze egy százaléka volt 85 év feletti, és az ő egészségügyi indexértékeik is alacsonyabban voltak, mint 22 éve. Azt gondolom, ezekből, illetve abból, hogy elsősorban az egészségügyi szempontból vélhetően a legkevésbé problémás korosztály (a középkorúak) általános állapota javult csak a kutatás szerint, lehet következtetéseket levonni az egészségügyi rendszerünk működéséről.

Emellett az is fontos része az egészségi állapotjavulás kérdéskörének, hogy világszinten komoly változások történtek ezen a téren az elmúlt 20 évben, védőoltások, jobb kezelések váltak elérhetővé, drasztikusan csökkent a fertőző betegségek okozta problémák száma és mértéke, ami szintén befolyásolja a magyar emberek egészségi állapotát. (Egyébként a fertőző betegségek csökkenése oda vezetett, hogy ma már tíz halálból hetet olyan nem fertőző betegség okoz, mint a szív- és érrendszeri megbetegedések, rákos betegségek… ez a szám 2000-ben még csak tízből négy volt.) 

Van, ami nem változik

Viszont a friss kutatásban is egyértelmű, hogy a magasabb iskolai végzettség, az alacsonyabb életkor, a nagyobb méretű háztartás és az aktív foglalkozási státusz jobb egészségi állapothoz vezet. Emellett a nők még mindig egészségesebbek, és tovább élnek, mint a férfiak.

Összességében tehát hiába tűnik úgy, hogy mind az egészségünk, mind a szorongásunk mértéke terén javuló tendencia érzékelhető, ha alaposabban megnézzük a friss kutatás apró részleteit, az derül ki, hogy fontos lenne részletesebben megvizsgálni bizonyos kérdéses pontokat. 

Ezen kívül pedig változatlanul fennállnak komolyabb problémák, ilyen például a fiatalok mentális egészsége, illetve az idős emberek egészségi állapota. Vagyis fontos lenne mind a további kutatás, mind pedig az egészségügyi ellátás javítása… de ez nem hiszem, hogy bárki számára kétséges volt eddig is. Mindenesetre ezek az eredmények hiába sugallják, hogy minden rendben van, ez valójában nem igaz.

Az eredeti, 2000-ben készült kutatást ITT éritek el, innen pedig le tudjátok tölteni a 2022-es vizsgálat eredményeit.

Tóth Flóra