Hopp, itt egy kisbaba!

Az első időszak általában egyfajta talajvesztettséggel jár mindenki részéről: a friss szülők még nem tudják, a korábbi életükbe hogyan lehet beleilleszteni az új hétköznapokat, és hamar kiderül, hogy a gyermekágyi időszakban igazából sehogy. Nagy társaságba nem ajánlott vinni a babát, és az első néhány hétben a szülők általában igyekeznek is nagyon szigorúan tartani magukat ezekhez a szabályokhoz (nem úgy a többedik gyerekeknél). Ha pedig a barátok is járatlanok a témában, akkor ők sem nagyon tudják, mikor és milyen módon érdemes közelíteni a kisbabás családhoz.

Az első pár hét után azonban a friss anyukákban általában felmerül az igény arra, hogy nyissanak a kisbabán túli világra, és ilyenkor nagyon jó, ha elérhetők maradtak a régi barátok, akkor is, ha esetleg volt egy kis szünet a kapcsolattartásban. Ezután is nagyon sok múlik a gyerektelen vagy éppen nagyobb gyerekes barátok hozzáállásán, ahogy egy anyuka ismerősöm megfogalmazta: 

„Az intelligens, rugalmas barátok felfogták, hogy egy ideig csak gyerekkel együtt vagyok elérhető vagy éjjel és a saját lakásomban, így teljesen jól működött a kapcsolat.”

Persze nehéz kérdés ilyen felállásnál, hogy kinek mennyire kell kezdeményezőnek lennie, mert ez alkati kérdés is, másrészt a szülők (főleg ha extra igényű kisbabával van dolguk) ilyenkor hajlamosak a saját elemi igényeiket is (mint evés, alvás vagy akár pisilés) totálisan háttérbe szorítani, oda tehát végképp nehezen jutnak el, hogy a baráti kapcsolataik ápolására időt szakítsanak. 

„Amíg kicsik voltak a gyerekek, a barátaim dolgoztak, napközben nem értek rá, öt után meg már nekem nem volt jó. Akkor nagyon magányos voltam”

 – írta egy másik anyuka, és ez az élmény szerintem sokaknak ismerős, én is átéltem. A különböző élethelyzet okozta nehézségeket nem mindig könnyű áthidalni, mindkét fél részéről kellenek hozzá kompromisszumok. 

„Volt, ahol a gyerekvállalás magával vont valamennyi eltávolodást, viszont ezek nem voltak tartósak, és ahogy nőttek a gyerekek, vissza is állt minden a régi kerékvágásba” – mondta egy harmadik anyuka, és ezt is meg tudom erősíteni. 

A nagyon régi, sokat próbált kapcsolatok általában kitartanak valamilyen formában

A legtöbb anyuka, akinek már a családalapítás előtt volt egy erős baráti bázisa, arról számolt be, hogy ha ez a bázis át alakult is (akár csak időszakosan), akkor is megtalálták a módját, hogy életben tartsák a barátságukat. Az ugyanis rengeteget tud adni mindenkinek, ahogy erről Széles-Horváth Anna is írt korábban: 

„Tizenöt éves korom óta van egy fix csodás hatos fogatunk, jóban-rosszban, távolság nem számít. Szanaszét élünk már, de évi pár csajos hétvége és napi szintű kapcsolattartás megvan. Nagy bástyáim ők nekem!” – írja egy igazán szerencsés anyuka. Más arról számol be, hogy a tagok családalapítása csak kibővítette az egykori csapatot, és mindegyikük párjával, gyerekeivel járnak közös nyaralásra, ahol tizenhatan vannak boldogan együtt, a szükségszerű nehézségek ellenére. Többen említik, hogy a legeslegjobb barátokkal szinte testvéri a viszony, így sem gyerekszületés, sem párkapcsolat miatt eltolódó hangsúlyok, sem a külföldre költözés nem állhat közéjük.

És néhányan nagy szerencseként élik meg, hogy a baráti társaságukban hasonló időben születtek a babák, így a közös emlékek, a hasonló személyiség és az azonos, friss élethelyzet is összeköti őket.

Másoknál korábbi lazább kapcsolatok fűződtek sokkal szorosabbra akkor, amikor együtt kezdtek babázni, valaki pedig arról mesélt, hogy egy egykori levelezőtársáról (!) derült ki, hogy a párhuzamos családalapításuk után véletlenül közel költöztek egymáshoz, és ennek köszönhetően vették fel újra a fonalat. 

Barátságok az online térben

Beszélnünk kell az online felületekről, baráti oldalakról és csetcsoportokról is, mert sok anyukánál ez menti meg a barátságot. Persze vannak olyan online szerveződő csoportok is, amelyekből kialakulhatnak aztán offline barátságok is, de sokszor a régi barátokkal is ez a legkézenfekvőbb kapcsolattartási lehetőség a családalapítás után. Aki a Covid idején vált szülővé, sokkal készségesebben csatlakozott például online baráti csevegésekhez (persze, azért nem irigylem).

Nagyon fontos tanulságot fogalmazott meg egy ilyen baráti oldal „motorja”: ezt úgy lehet jól csinálni, hogy közben szem előtt kell tartani a tagok különbözőségét. Tehát 

nem elvárható, hogy mindenki ugyanolyan aktivitással szálljon be mindig egy-egy feldobott témába, ugyanannyit osszon meg magáról, mert nem megy mindenkinek simán az ilyenfajta online jelenlét. 

De közben nagy előnye, hogy országhatárokon átívelően lehet kapcsolatot tartani, és akár egészen vegyes társaságot összefogni, majd az offline térbe is kiterjeszteni a jól működő barátkozást.

Új élethelyzet, új barátok?

Sokszor a gyerekek hoznak új barátságokat a különböző foglalkozásokon, játszótéri bandázásokon, aztán később az intézményeken keresztül. Vannak anyukák, akik őszintén megmondják, hogy a kisbabás időszakban ezek a kapcsolatok váltak számukra fontosabbá a teljesen más problémákkal küszködő barátokkal szemben. Az adott téma köré szerveződő barátokkal ráadásul gyakran hasonló az értékrend is, és a jó anyukaközösségek soha nem tapasztalt megtartó közeget tudnak adni. Ismerek olyan anyukát, aki a legjobb barátját is a gyerekeinek köszönheti. 

De a sikertörténetek mellett sokan számoltak be arról is, hogy a kisbabás foglalkozáson, oviban vagy fejlesztésen szerzett barátságok nem mindig bizonyultak tartósnak, mert amint megszűnt a közös helyzet, rögtön elmúlt a szoros kapcsolat is.

Ez mindig benne van a pakliban, de talán nem ok arra, hogy ne is próbálkozzunk.

Kapcsolatok, amelyek elfáradnak, lazulnak vagy esélyt sem kapnak

Sajnos nagyon sok anyuka mesélt arról, hogy voltak olyan barátai (akár több évtizede tartó kapcsolatok esetén is), akik eltűntek mellőle: fokozatosan, esetleg egyik pillanatról a másikra. Egy anyuka írta, hogy miután megszületett a gyereke, a barátai egyszerűen nem hívták többet: „Én próbálkoztam, a férjem tudott vigyázni a lányunkra, 

be tudtam volna menni a belvárosba, nem beszéltem volna egyfolytában a gyerekről… De arra sem volt lehetőségem, hogy »bebizonyítsam« ezt.” 

Más is írta, hogy azt tapasztalja, akkor sem hívják, ha ő amúgy nem csinál titkot belőle, hogy meg tudná oldani a találkozókat. 

Persze egyszerű lenne elintézni annyival, hogy ezek a kapcsolatok nem is érdemesek a folytatásra, de szerintem ez a legtöbbször nem igaz. Annyi összetevő kell ahhoz, hogy egy barátság működjön, és simán elcsúszhatnak a dolgok például az ideiglenesen eltérő élethelyzeten. Ha pedig némi csúszással jön a családalapítás a(z egykori) barátoknál, akkor meg a különböző korú gyerekek összehangolása okozza a gondot. 

Sajnos akivel megtörtént, hogy ghostingolták a régi barátai, az a rossz élmény miatt akár új kapcsolatokat is nehezebben alakít ki: „Eléggé bizalmatlan lettem, nehezen nyitok. Ha olyanok cserben hagytak, akikről sose hittem volna, akkor miként bízzak egy ismeretlenben?” – írta egy anyuka.

Más kiemelte, hogy ő extrovertáltként könnyen szerez új barátokat mindenféle élethelyzetben, ami persze szuper, de az introvertált és az ambivertált anyáknak is szükségük van barátokra!

Mit tegyél, ha a barátodnak kisbabája született, vagy már nagyobb gyereke van, és nem szeretnél eltávolodni tőle?

Tudom, hogy együgyű tanács, mégis működik: közeledj! A kisbabáknál az első nyolc hétben sokan nem szeretnek „idegen” látogatókat fogadni, de nem mindenki ilyen szigorú, szóval egy kérdést simán megér a dolog. 

Ha meghív a frissen szülővé vált barátod, mondd el neki előre, hogy nem érdekel a kupi (akkor is, ha ez igazából kegyes hazugság), nehogy miattad pakoljon vagy bármi pluszfeladatot csináljon, és semmiképpen ne nézz körbe szörnyülködve.

Ne virágot vagy százhuszadik plüsst vigyél a babának, hanem valamit, amit a felnőttek megehetnek a vendégség közben, és ezt mondd is meg előre, hogy semmiképpen ne készüljön semmivel, ő adja a helyet és a cukiságot, te viszed a kaját (és a kávét, ha iszik). Még ennél is egyszerűbb opció, ha egy közös sétát szervezel, akkor tuti nem gond, hogy a baba még nem kapott meg bizonyos oltásokat, és nincs szó klasszikus vendégeskedésről sem.

A másik, amit fontos tudni, főleg az első időszakban, hogy ha esetleg nem jelentkezik olyan aktívan, ahogy korábban szokott, az nem azért van, mert már egyáltalán nem érdekled, hanem azért, mert akkorát változott az élete, mintha kilőtték volna az űrbe.

De azért szépen lassan pályára áll, és már nem mindig lesz annyira szélsőséges a helyzet. 

A harmadik dolog pedig az, hogy egy anya, aki esetleg igény szerint szoptatja a babáját, az első évben nagyjából csak gyerekkel elérhető. De azért a pici babák mellett még lehet egészen felnőtt dolgokról is beszélgetni (a kicsit nagyobbak mellett meg már nem, viszont több a lehetőség a gyerek nélküli találkozásra is).

Érdemes egy ilyen új helyzetben kicsit újraírni a barátság kereteit, vagyis felkészülni arra, hogy máskor, máshol, máshogy tudjátok tartani a kapcsolatot, mint eddig.

Ez arra az időszakra is áll, amikor a gyerek már nagyobb, és intézménybe jár – lehet, hogy ovikezdés után lesz ideje a barátnődnek egy reggeli kávéra –, de este jó darabig nem fog ráérni. Vagy pont fordítva, kilenctől bárhova szívesen megy, de napközben sosem jó neki. Ebben is sokat segít a kommunikáció.

És persze „a másik oldalnak” is tennie kell azért, hogy a barátság fennmaradjon. Ahogy egy anyuka megfogalmazta:

„Menni kell babával is, barátokat invitálni, kilépni a napirend, »mi lesz, ha sír«, »de hol pelenkázok« körökből. Szerintem sokszor saját magunkat zárjuk be. 

Mert ha beszűkül a világ, fáradtak, frusztráltak vagyunk. Akkor is érdemes találkozni, ha aznap épp nem tűnik kényelmesnek, mert utána sokkal jobban érzed magad.”

Ti hogy vagytok ezzel – akár szülőként, akár családos baráttal bíró gyerektelenként?

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Vera Livchak

Tóth Flóra