Ez a négy tényező teszi tönkre a tinédzserek mentális egészségét

–

A statisztikák szerint a serdülők 2009 óta folyamatosan egyre boldogtalanabbak, de ebben az is szerepet játszhat, hogy a depresszió és más mentális betegségek az elmúlt évtizedben elfogadottabbá váltak, így többen merik vállalni őket. De sajnos van olyan adat, amit nem lehet ezzel magyarázni: 

a 10 és 24 év közötti amerikaiak öngyilkossági rátája 2007 és 2018 között közel 60 százalékkal ugrott meg. 

Ebből egyértelművé válik, hogy a szorongások mértéke valóban megnövekedett, nem csak arról van szó, hogy többen vallják be. A CDC (Centers for Disease Control and Prevention – Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ) kutatása szerint a serdülő lányok közel 60 százaléka az előző év során valamikor legalább két hétig mindennap szomorúságot érzett, és minden harmadik fontolgatta, hogy eldobja az életét.

A cikk egyébként gazdasági és politikai témákkal foglalkozó szerzője több elméletet vizsgált meg arra vonatkozóan, mi állhat ezeknek a rémisztő statisztikáknak a háttérben, és arra jutott, hogy a legtöbb magyarázat nem zárja ki egymást, sokkal inkább együtt vannak jelen.

Így összegezte a négy legmarkánsabb motívumot:

1. A közösségi média rosszat tesz a léleknek

A legtöbb pszichológus szakértő kiemeli, hogy a mai tinigeneráció már gyerekkorától kezdve közösségimédia-felhasználó, hiszen 2012 óta jellemző a napi alkalmazásuk a tinédzserek körében. A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy 

a lányok általában rosszabb mentális állapotban vannak, és a szakemberek szerint őket jobban elbizonytalanítják a közösségimédia-felületek. 

(Szerintem szinte minden generáció esetében tapasztalati tény, hogy a nőket jobban „beszippantja” a közösségi média, és erőteljesebben befolyásolja az önértékelésüket minden, amit ott szembejön velük.)

A Brigham Young Egyetem kutatói 500 tinédzser médiahasználatát és mentális egészségét követték nyomon éves felméréseken keresztül 2009 és 2019 között. Azt találták, hogy a közösségi média használata csekély hatással volt a fiúk öngyilkossági hajlandóságára, de azoknál a lányoknál, akik 13 éves korukban naponta legalább két órát jelen voltak ilyen platformokon, „nagyobb az öngyilkosság klinikai kockázata, mint a feltörekvő felnőtteknél”.

Ugyanez a nemek közötti szakadék több más, a közösségimédia-használat és a depresszió kapcsolatát vizsgáló tanulmányban is előkerült az angolszász országokban.

A legtöbb kutatás csupán összefüggést állapított meg a lányok közösségimédia-használata és a mentális egészségügyi problémái között, ami nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy a depresszió miatt a lányok több időt töltenek a közösségi médiában, nem pedig fordítva.

Néhány tanulmány azonban bizonyítékot is szolgáltat arra, hogy a közösségi média szorongást okoz. Egy 2020-as tanulmány például 308 egyetemista nőt bízott meg azzal, hogy hét percig használja a Facebookot, az Instagramot vagy egy online játékot. A gyakorlat után 

az Instagramot használó nők csökkent „testi elégedettségről” számoltak be, míg a többi csoport nem.

British Columbiában az elmúlt években bővült a nagy sebességű internethez való hozzáférés, és egyes városrészeket előbb érte el. A kutatók azt találták, hogy amikor a térségekben biztosították a gyorsabb internetet, nőtt a közösségi média használatának aránya, és ezzel együtt a mentális egészséggel kapcsolatos diagnózisok száma a lányok körében.

Bár sok tanulmány igazol valamiféle összefüggést a közösségimédia-használat emelkedése és a mentális egészség romlása között (elsősorban a lányoknál), de maga a közösségi média is annyiféle lehet, hogy ezek az összefüggések nem szolgálnak teljes körű magyarázattal a közelmúlt drasztikus változásaira a tinik mentális egészségében.

2. Az iskola stresszesebb lett

Az USA-ban az elmúlt évtizedekben nőtt a bérszakadék a főiskolai végzettséggel rendelkezők és a diplomával nem rendelkezők között, miközben kiéleződött a verseny a jobbnak számító főiskolákba való bekerülésért és a legkedveltebb iparágakban való elhelyezkedésért. Ennek eredményeként a gyerekeknek ahhoz, hogy magas szintű anyagi biztonságot érhessenek el, a fiatalkoruk nagy részét tanulásra kell fordítaniuk. Magyarországon ez a változás szintén jelen van, csak kicsit másképp: kevesebb az államilag támogatott felsőoktatási hely, óriási problémák vannak az oktatási rendszerrel, miközben az élet minden területén folyamatosan nőnek a költségek, így még garancia sincs arra, hogy a befektetett tanulási energia megtérül a jövőbeli anyagi biztonság formájában.

Érdekes kutatási eredmény, hogy míg 

a gazdagabb országok felnőttjei általában boldogabbak, mint a fejlődő országok felnőttjei, addig a tinédzserek esetében ez éppen fordítva van: a gazdagabb ország tinijei boldogtalanabbak. 

Erre magyarázat a kapitalista országok tizenéveseire nehezedő nyomás (ami például Magyarországon bizonyos mértékű kilátástalansággal is párosul). Sok kutatás ad igazolást arról, hogy minél nagyobb a nyomás a diákokon, annál nagyobb az esélyük a mentális betegségekre, ugyanakkor ezek az adatok nincsenek szinkronban azzal, melyik generáció tagjai voltak többen ugyanannyi főiskolai helyre az USA-ban. Illetve az elmúlt időszakban inkább általános tanulmányi eredmény csökkenésről lehet hallani világszinten, pedig logikusan azt gondolnánk, hogy minél nagyobb a nyomás, annál nagyobb a teljesítmény (a mentális egészség meg a nagyobb teljesítmény „ára”) – ám ez mégsem így működik. Ráadásul az Egyesült Államokban a középiskolás diákoknak nagyjából a fele készül főiskolára, és a nagy részüket fel is veszik (még ha nem is mindenkit oda, ahova leginkább szeretne menni), az elit egyetemekért való küzdelem pedig csak keveseket érint, és ők a vizsgálatok szerint mentálisan jobban vannak, mint a legtöbb társuk.

Ami szerintem kimaradt ebből a cikkből, pedig nagyon fontos, és mindkét tényezőhöz kapcsolódik, az 

az iskolai bántalmazás (bullying), annak az online térhódítása és az intézményi eszköztelenség a kezelésében.

D. Tóth Kriszta őszi cikkében részletesebb adatokat találtok az iskolai bántalmazás mértékéről. 

3. A szülőknél sincs minden rendben

A New York Times egy hasonló cikke szerint az amerikai tinédzserek aligha vannak egyedül lelki szorongásaikkal: a felnőttek nem állnak sokkal jobban. 

2021-ben a tinédzserek 44 százaléka számolt be tartós szomorúságról, ugyanebben az évben a felnőttek 41,5 százaléka szenvedett „szorongásos vagy depressziós rendellenesség közelmúltbeli tüneteitől”

(néhány hónappal korábban „csak” 36,4 százalékuk).

Önmagában ez a megfigyelés persze nem magyarázat arra, hogy a tizenévesek mentális betegségei miért nőttek meg ugrásszerűen az elmúlt évtizedben, mégis fontos információ, mert arra utal: a jelenség okai lehetnek olyan események, amelyek az amerikai felnőttekre és gyerekekre egyaránt hatással voltak. (Bár a szerző nem mondja ki, de a Covid és következményei minden bizonnyal ennek tekinthetők).

Persze a fordított irányú összefüggés sem kizárt, hiszen a gyerekeik romló mentális állapota is negatív hatással lehet a szülők szorongásának mértékére. 

4. A problémát ciklusként, nem pedig trendként kell vizsgálnunk 

Az amerikai tinédzserek körében a súlyos mentális zavarok optimális aránya nulla százalék. De mi a „normál árfolyam” egy ilyen kérdésben? És vajon mennyire volt jobb a helyzet „régen”?

Will Rinehart és Taylor Barkley politikai elemzők az amerikai serdülők öngyilkossági és szomorúsági arányának hosszú távú trendjeit vizsgálva arra jutottak, hogy jelenleg valóban rossz a helyzet, de összességében volt már rosszabb is:

Az amerikai adatok szerint a mai tizenévesek talán nem annyira zavartak, mint a 20 évvel ezelőtti tinik – bár ez elsősorban annak köszönhető, hogy a fiúk öngyilkossági rátája alacsonyabb, a lányok esetében ugyanis sosem volt még ilyen magas az arány.

De mégis, mivel összességében (még?) nincsenek a csúcson az amerikai tizenévesek, felvetődik a kérdés, hogy a tinédzserek mentális állapotromlását trendként kell-e értelmeznünk, vagy sokkal inkább ciklusként, ami egyfajta körforgásban van. 

A szerző szerint a ciklikusság elfogadása nem azt jelenti, hogy a jelenlegi válság nem igényel magyarázatot, és az sem igaz, hogy elkerülhetetlenként kell elfogadnunk. Sokkal inkább az a feladat, hogy felfejtsük az okokat és tegyünk ellenük.

Bár a legfrissebb magyar adatok a serdülők öngyilkosságra vonatkozóan még nem elérhetők, a 2020-ig hozzáférhető információk alapján a felnőtt öngyilkosságok száma folyamatosan csökken, a tinédzserek esetében pedig 2012 óta nem történt számottevő csökkenés. És bár nem pontosan akkor, mint az USA-ban, de nálunk is volt sokkal magasabb az arány: 1979 és 1981 között.

Az utóbbi két évre vonatkozó információkra maximum a hírekből tudunk következtetni, és ez alapján valószínűleg rossz a helyzet. Részletes adatokat a magyar tinédzser-öngyilkosságokról ITT találtok.

A szorongással, öngyilkossági gondolatokkal küzdő tiniknek Magyarországon ingyenesen és előhívó szám nélkül, éjjel-nappal elérhető a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány száma: 116 111.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Justin Paget

Tóth Flóra