És a te kanapédon hányan ülnek? – A barátság létszáma és dinamikái

Kamaszként, fiatal felnőttként a tévé előtt ülve tagadhatatlanul sokan álmodoztak egy hasonló nagy kanapéról, ahol mindennap ugyanaz a pár ember várja őket, hogy meg tudják osztani egymással bújukat, bajukat vagy épp a legnagyobb örömeiket.

Az emberi kapcsolatok persze annál sokkal bonyolultabbak – még egy szitkomban is ‒, hogy minden ennyire sterilen és tisztán maradjon, talán éppen ennek kapcsán valahol sikerült élethűen vinni a szálakat, amelyek barátságból sokszor mássá gubancolódtak, és vagy úgy maradtak, vagy jól ki kellett őket bogozni. Az már más kérdés, hogy a valóságban minden úgy folytatódott volna-e a hasonló sztorik után, mintha mi sem történt volna.

A Jóbarátok hosszú távú sikere persze talán azzal is összefonódott, hogy maguk a színészek között is rendkívül erős kapocs alakult ki – gondoljunk csak a Matthew Perry mellett való közös kiállásra, vagy a tíz évadon át tartó egységes fizetés igényére. Saul Austerlitz fogalmazza meg Jóbarátok-generáció című könyvében: a népszerűség kulcsát az jelentette, hogy jó érzés volt belesimulni abba az életérzésbe és korba, amikor a családodat a barátaid jelentik. Amikor már leváltál a szülői gondoskodásról, de még nem alapítottál saját családot. Persze sok kritika érte a sorozatot, ‒ elsősorban a diverzitás hiánya miatt mind származás, mind nemi identitás terén ‒ és annak kapcsán is, hogy nem életszerű a benne ábrázolt életmód hat huszonévesnek még a ’90-es évek Amerikájában sem.

Azonban éppen emiatt játszott nagy szerepet a vágyódás mint fő mozgatórugó a nézői szeretet kialakulásában.

Ahogy Saul Austerlitz írja, a XX. század végén is jó lett volna így élni, a XXI. században pedig édes nosztalgiával tekintünk vissza az életre, amikor még kávézók kanapéján, kütyük nélkül, kizárólag hús-vér szituációkban alakultak az emberi kapcsolataink.

Kell a kortárs védőháló

„Valójában kortárs közösségi védőhálóra mindenkinek szüksége lenne. Serdülő és ifjúkorban legjobb az esély a hasonló közösségek összerázódására. Ezek a csoportos kapcsolatok általában nem egyenrangúak: a férfi barátságok egyébként is ritkán szimmetrikusak, és tény, a nők is hajlamosak versengeni egymással. Hat–nyolc fő esetén, akik természetüknél fogva, már kiscsoportként működnek, mindenképpen beáll egyfajta sorrend, nehéz egyensúlyt tartani” – mondja Geist Klára pszichológus, aki hozzáteszi: pszichológiai értelemben tíz–tizenkét főig beszélünk kiscsoportról, azonban ezt hiába tekintik még érzelmileg átláthatónak, a valóságban már nagyon bonyolult összefonódásokat szülhet.

„Fontos megemlíteni, hogy régebben amikor a családokban sok-sok gyerek született, akár tíz–tizenöt unokatestvér is együtt nőtt fel. Ezt a fajta kiscsoportos közösségre való természetes igényt pótolják ma az időszakosan akár családként együtt mozgó baráti társaságok” – hangsúlyozza a szakember.

Bár az említett sorozat már közel sem vonható párhuzamba a modern ember napi rutinjával, szokásaival, azt, hogy nem veszít népszerűségéből, bizony az elmagányosodás is eredményezi.

„Mivel az utóbbi évtizedben, az online világban, ‒ a járvány hatására pedig főleg, ‒ felnőtt egy generáció, amelyik úgy fejez be középiskolát, egyetemet vagy úgy jár be munkahelyekre, hogy egyetlen személyes kapcsolata sem létesül, nemhogy barátsága, erős a nosztalgia, a védő-óvó kortárs, közösségi háló iránt. Közösségi terek sem nagyon léteznek, a szórakozóhelyeken pedig inkább felületes kapcsolatok szövődnek. Nincsenek, vagy kis mértékben jelennek meg a hobbi, tanulás köré szerveződő, élő kapcsolatok, házibulik. Erősen individualizálódott az emberek élete, aki pedig introvertált is mellette, maximum egy–két barátot gyűjt magának. Sokan nem választják az egyedüllétet, hanem szenvednek a magánytól, a húszas éveik elején felbomlott barátságaikat siratva” – fejti ki a pszichológus. A képernyős barátok sokszor enyhítik a magányt, de ez csak tüneti kezelés, mielőbb hús-vér kapcsolatok után kellene nézni. 

Párkapcsolat vagy barátság? 

„Már arra használom a hangom, hogy a fájdalmamat egy céllá alakítsam” – 42 éves lett Paris Hilton

WMN Life – 2023. február 17. – KC

A több fős baráti társaságok másik sajátja, hogy ha mindenki behoz egy új párt, már csoportszinten lesz magas a létszám a napi szintű szoros együttlétezéshez, ha pedig párok alakulnak a kiscsoporton belül, az megváltoztatja az egész társaságban mozgó dinamikát.

„Természetesen sok párkapcsolat teremtődik kortárs baráti közegben, majd a párkapcsolatok szorosabbá válásával elindul a klikkesedés, széthullanak ezek a közösségek felnőttkorra.

Elgondolkodtató, hogy egyes felmérések alapján a magyar férfiak nagy százalékának a felesége az egyetlen barátja.

Manapság egyébként is egyre gyakoribb a passzív pihenés, és nagyon jellemző, hogy nincs szabadidő a baráti kapcsolatok ápolására” – magyarázza a szakember.

A pszichológiai tapasztalatok azt mutatják: a férfibarátságok épülnek inkább csoportos tevékenységekre, közös élményekre. A női barátságok és a férfi-nő barátságok, természetüktől fogva érzelmileg mélyebbek, kisebb létszámúak.

A jól működő dinamikához sok minden hozzájárul, és ha már a sorozat a kiindulópontunk, ott is láthatjuk, hogy a három fiú, három lány barátság külön is megjelenik, de Rachel és Monica, Chandler és Joey barátsága, vagy akár Ross és Monica testvérkapcsolata olykor szorosabbnak érezhető ‒ teljesen élethű módon ‒, mint a társaságon belüli többi kapcsolat.

Geist Klára úgy véli, az már abszolút a személyiséggel függ össze, ki hogyan viseli, ha olykor háttérbe szorul, vagy kevesebb közös emléke, élménye van a másikkal.

„Egyes emberek jobban, mások kevésbé jól bírják, ha a barátságok kizárólagossága sérül, például nem ők a legjobb barátai az illetőnek. Minél több fős a társaság, annál bonyolultabb a dinamika.

A több fős, akár háromfős baráti kapcsolatokban, időről időre, másik tag rekesztődik ki, itt már az önismeret, az érettség a döntő abban, hogyan alakul a kapcsolat.”

A másik kérdés az örök témát szolgáltató férfi-női barátságok létjogosultsága.

„Ezek nyilvánvalóan bizonyos típusú érettséget igényelnek a résztvevőktől. Kell, hogy mindketten tudják: amit egymás iránt éreznek, az kevés lenne egy párkapcsolathoz. Van sok élhető példa, amikor tiszta a barátság, máskor az egyik fél vonzalma erősebb. A szexet legtöbbször a férfiak viszik/vinnék bele, előfordul, hogy a nőről a szexualitáson keresztül is tapasztalatot akarnak szerezni. Ezekből a próbálkozásokból visszatáncolni már nem biztos, hogy olyan egyszerű, mint ahogy az egy sorozatban megjelenik” – véli a szakember.

De mennyiféle barátság létezik?

A barátság mikéntjén már a modern tudományok ősatyja, Arisztotelész is sokat gondolkodott, és erről elmélkedő filozófiájában három típusát különböztette meg. Az ókori bölcs nem kerülgette a forró kását, az első típusnak a járulékos barátságot nevezte meg, amikor is valakit azért szeretünk, mert valamilyen módon hasznot hoz számunkra: legyen az állandó jókedve, amivel felvillanyoz, vagy épp anyagi juttatás, de érzelmileg eközben nem kötődünk szorosan hozzá.

A második típus a gyönyörűség érzésén alapuló barátság, amit talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy a közös szórakozáson, élményeken alapul, de ahogy ez megszűnik, eltűnik vele a kapocs is. Arisztotelész egyébként ide sorolná (sőt sorolja is), a csak szexualitáson alapuló kapcsolatokat, amikor a barátság látszatának fenntartását inkább a „gyönyör cseréje” motiválja.

Az ingó lábakon álló két típus után el is jutottunk a tökéletes barátsághoz: ebben az esetben az érzés egymás lényegére, lényére vonatkozik, és azt hiszem, a legtöbben igenis ezt hívjuk mindennapi értelemben barátságnak.

A másik két verzióra már elég szlenget álmodott meg a modern társadalom, mint haverság vagy szexbarátok.

A barátságot persze a modern pszichológia is kutatja arra vonatkozóan például, hogy hány igazi barát tartozhat egy emberhez. A Psychology Today hasábjain jelent meg Suzanne Degges-White a Northern Illinois Egyetem munkatársának cikke, aki az élethosszig tartó kapcsolatokról szóló kutatásai alapján a barátság négy szintjét különböztette meg: szerinte az ismerősök, az alkalmi barátok, a közeli ismerősök mellett a legszorosabb kapcsolatot az intim, pontosabban bizalmas barátok jelentik. Ahogy fogalmaz, ez utóbbi a párkapcsolaton belül is megvalósulhat.

A kutatás rámutat: egy ember életében három–öt barát lehet, akikkel még igazán mély, valódi baráti kapcsolatot tud fenntartani, legyenek ezek egy társaságon belül vagy külön-külön élő kapcsolatok.

Emellett Suzanne Degges-White hangsúlyozza, a mentális jóllét alapja a barátsággal járó érzelmek és kapcsolódások megélése, amelyben a döntő inkább a kapcsolat minősége, mint mennyisége. Tehát nem biztos, hogy boldogabb valaki négy–öt rendszeres, de kevésbé bizalmi viszonnyal, mint egyetlen valódi baráttal, azonban tény, hogy a több igazi barátság hozzájárul az elégedettséghez.

  

Most akkor mi az igazi barátság?

A dolog, amelyre mindenki vágyik, de recept nincs hozzá: hol a kémia alakítja egy szempillantás alatt, hol az élet tereli egy helyre a résztvevőket, és aztán a kialakuló szövetség a különbözőség ellenére sem bomlik fel.

Egy biztos, a barátság egyik legnagyobb próbatétele, amikor a résztvevői életében eljön a családalapítás ideje, és több éven át valódi nehézség intenzíven tartani a kapcsolatot.

A hasonló kihívásokat túlélő barátságok azonban valóban élethosszig tartó kötődéseket képesek kialakítani. Ha a téma kapcsán végiggondolom a saját életemet, meglepő módon a valódi barátságaimat tekintve a hármas szám végigvonul ezekben az emberi kapcsolataimban. Bár páratlan és kirekesztésre hajlamosító a három, mégis valahol szerencsés is az a fajta dinamika, amikor néha hátrébb léphetsz, ha sűrűbb az élet, mert ott van a másik kettő egymásnak, és nélküled is van, aki épp segít, meghallgat, rohan, ha kell. Persze ez is akkor élhető hosszú távon, ha aztán legközelebb majd ismét te lépsz előre, és ugyanúgy helytállsz mellettük.

Létszám ide vagy oda, barátságra szükségünk van, a titkot pedig, hogy miért születik, talán soha nem fogjuk megfejteni. Az egyik kedvenc gondolatom erről Kemény Istvántól származik, aki Bartis Attilához fűződő barátsága kapcsán fogalmazta meg általánosságban ennek az emberi kapcsolatnak a lényegét: „Egy barátsághoz sok minden kell: hasonló világlátás (vagy éppen egymást kiegészítő), hasonló lelki alkat (vagy éppen, hogy ellentétes), harmónia (vagy éppen az állandó, erős feszültség).”

Most mondjátok meg: hát, nincs igaza?

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/COROIMAGE

Széles-Horváth Anna