Idővel rájöttem, hogy a kedvenc sorozat újranézése nem csak nekem jelent megnyugvást. A barátnőm is úgy takarít vagy főz, hogy közben a Szívek szállodája megy a fülében (szerintem sosem fogja megunni), egy másik ismerősöm pedig most kezdi el ötödször a Trónok harcát (pedig az még véres is). Miért tesszük ezt magunkkal? 

#1 Kevésbé leszünk magányosak

A pszichológiában régóta tudjuk, hogy emberek hajlamosak egyoldalú, úgynevezett paraszociális kapcsolatokat kialakítani celebekkel, médiaszemélyiségekkel, hírességekkel, vagy akár fiktív karakterekkel. Erősen kötődni kezdenek hozzájuk, és ezek a kapcsolatok – némileg zavarba ejtő módon – gyakran az igazi kapcsolatok jegyeit mutatják, mivel az agyunk evolúciósan nem úgy fejlődött, hogy könnyen különbséget tudjon tenni a valóságos, illetve a képernyőn zajló történések között. Bennünk van viszont egy elképesztően mély szükséglet a társakkal való együttlétre, a valahová tartozásra, ami egykor és ma is a túlélésünk záloga, és ami ebben a formában is megmutatkozik.

Ezért is van az, hogy egy sorozat vége általában gyászmunka: mintha egy barátunk lépne ki az életünkből. 

Ha magányosak vagyunk, vagy megbántottak minket, ösztönös reakcióként fordulhatunk vigaszért a kedvenc sorozatunkhoz. Jaye Derrick, a Houstoni Egyetem pszichológus-kutatója és munkatársai ennek a jelenségnek jártak utána még 2008-ban egy kísérletben. A résztvevőket arra kérték, idézzenek fel egy közelmúltbeli fájdalmas veszekedést, amelyet az egyik hozzátartozójukkal éltek meg. A személyek arról számoltak be, hogy az emlék hatására elutasítva érezték magukat, illetve negatív lett a hangulatuk. Ezt követően egy részüknek azt a feladatot adták, hogy gondoljanak a kedvenc tévéműsorukra – legyen az egy szitkom, egy dráma, vagy egy valóságshow, bármi. Azt az eredményt kapták, hogy a kedvenc sorozat felelevenítése, műfajtól függetlenül, képes volt enyhíteni a magányt és a negatív hangulatot. 

„A sorozatok újranézése lehetővé teszi számunkra, hogy elmerüljünk egy olyan társas világban, amelyet már ismerünk, amelyhez már kötődünk” – nyilatkozta a tanulmány másik szerzője, Shira Gabriel. A szakember hangsúlyozza, ez egy gyors, instant módja annak, hogy kapcsolódást éljünk meg.

A fiktív karakterek, pláne a streaming szolgáltatók térnyerése óta, jóformán bármikor elérhetőek: nem kell velük időpontot egyeztetnünk, mindig nyitottak ránk, bármikor tölthetünk velük egy kis időt.

Ráadásul, ahogy a fenti kísérlet is mutatja, nem is feltétlenül kell újranézni az adott epizódot, elég csak rágondolni, vagy összegyűjteni magunkban a szereplőkkel kapcsolatos emlékeket, hogy jobban érezzük magunkat. Ha arra gondolok, egy párhuzamos univerzumban Monica most épp lelkesen takarít, főz, vagy a párától begöndörödött, hatalmas hajkoronával pingpongozik, máris jobb kedvre derülök. 

#2 Nem érhet csalódás

Tanulmányok azt is kimutatták, ha az emberek választás elé kerülnek, hogy kipróbáljanak-e valami újat, vagy maradjanak a szokásosnál, hajlamosak a régi, jól bevált dolgok mellett dönteni. A status quo torzításnak is nevezett beállítódás csökkentheti bennünk a szorongást: az ismerős tárgyak, helyszínek, tevékenységek megnyugtatnak minket, legalábbis nem jelentenek kockázatot. Ezért van, hogy sokan szeretünk ugyanabban a boltban vásárolni, ugyanazon az útvonalon haladni, ugyanazt az ételt rendelni egy étteremben – valószínűleg nem fogunk velük mellé, nem leszünk elégedetlenek.  

Ha amúgy is nagy rajtunk a nyomás, sok a stressz, lehet, meg sincs a kapacitásunk ahhoz, hogy eldöntsük, érdemes-e egy új műsort megnézni. Nem akarunk belekezdeni egy másik sorozatba, ami vagy jó lesz, vagy nem, amibe bele kell helyezkedni, amit meg kell érteni. Helyette azt szeretnénk, hogy a régi ismerőseinkkel találkozzunk, akikkel félszavakból is megértjük egymást. A kedvenc sorozat kiszámítható, attól sem kell tartanunk, hogy óriási érzelmi kilengéseket kellene kezelnünk közben:

mivel képben vagyunk a történettel, nem fogunk hirtelen megijedni, vagy elszomorodni.

Az újranézés biztonságot nyújtó élmény, abban segít, hogy egy kicsit elvonuljunk a világ gondjai elől, és kifújjuk magunkat azoknak a fiktív karaktereknek a körében, akiket kedvelünk. 

#3 Segít feltöltődni  

A fentiekben láthattunk, hogy a kedvenc sorozatok újranézése úgy működik, mint a társas nassolás: gyors, pozitív élményeket kaphatunk tőle, az összetartozás, a közösségiség átmeneti élményét. Amikor ötödszörre nézzük meg a Jóbarátokat, a Szívek szállodáját vagy a Trónok harcát, már nem kell új karaktereket, új világokat, új cselekményszálakat megismernünk – egyrészt apró részleteket is észrevehetünk, amelyek addig, amíg a cselekmény miatt izgulunk, sosem tűnnének fel; másrészt akkor is nagyon jól szórakozunk, ha kimerültek vagyunk, vagy mellette mást csinálunk. A régi sorozat minimális kognitív kapacitást igényel, és ez különösen akkor élvezetes, amikor amúgy is leterít minket a döntési fáradtság. 

Jaye Derrick és kollégái több olyan vizsgálatot végeztek, amelyekből kiderült,

ha a résztvevők napközben fárasztó, sok akaraterőt igénylő feladatokat végeztek, akkor este nagyobb valószínűséggel választottak már ismert sorozatokat kikapcsolódásul.


Derrick szerint az önkontrollra való kapacitásunkat úgy érdemes elképzelni, mint egy izmot: „Ha valami nehezet emelünk, szükségünk van pihenési időre, hogy ismét nehezet emelhessünk.” A munkánk, a gyerekgondozás, az ügyintézés során pedig rengeteg olyan helyzettel találkozhatunk, amelyek a viselkedésünk, az érzelmeink, a gondolataink szabályozását igénylik. Előfordulhat, hogy amikor végre hazaérünk, kimerülnek a tartalékaink, és már a legapróbb döntéseket is nehezen hozzuk meg: mindegy mit, csak együnk valamit, mindegy, mit nézünk, jó lesz a régi sorozat is. 

Ugyanakkor ha a sorozatnézés nem az időnkénti feltöltődésünket szolgálja, hanem a saját életünk előli menekülés első számú módjává válik, egy olyan tevékenységgé, amelyet nem tudunk irányítani, vagy ami miatt beszűkül az érdeklődésünk, elhanyagoljuk a barátainkat, nem járunk sportolni, nem alszunk eleget, fáradtak vagyunk a munkában, stb., ott probléma van. Arról, milyen tulajdonságok, helyzeti tényezők hajlamosítanak a mértéktelen sorozatdarálásra, korábban írtam.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Warner Bros. Entertainment Inc.

Milanovich Domi