Ezt értjük problémás binge-watchingon

Az elmúlt években, különösen a pandémia miatti bezárkózás idején, a szabadidő eltöltésének népszerű módja lett a sorozatdarálás, angol nevén binge-watching, amelynek pontos jelentéséről eltérő definíciókat találni a pszichológiai szakirodalomban (számít például az epizód hossza vagy a műsor tartalma). A legáltalánosabb meghatározás szerint ugyanakkor binge-watchingnak minősül az, ha valaki zsinórban több mint két epizódot néz meg egy sorozatból. Ez idáig rendben is van, valószínűleg mindegyikünkkel előfordult már. A problémák ott kezdődnek, amikor a tevékenységünk elkezdi magában hordozni olyan viselkedéses addikciók elemeit, mint például a videójáték- vagy a testedzésfüggőség.

Ilyenkor a személy nem tud mértéket tartani, sokkal több epizódot néz meg, mint amennyit eredetileg tervezett, vagy amennyire ideje lenne. Emiatt szégyent, bűntudatot él át, megfogadja, máskor nagyobb önkontrollt gyakorol, de ezt a következő alkalommal sem tudja betartani.

Ha megvonással próbálkozik, erősen sóvárog az élmény után, hiányoznak neki a karakterek, nem hagyja nyugodni, mi lesz velük, hogyan folytatódik a történet. Az, hogy nem tudja beosztani a sorozatnézést, idővel az élete egyéb területein is nehézségeket okozhat. Kevesebbet találkozik a barátaival, elhanyagolja a társas kapcsolatait. Alig sportol, többet nassol, keveset vagy rendszertelenül alszik. Az állandó fáradtság miatt rosszabbul teljesít a munkahelyén vagy a suliban, halogatja az ügyintézést, a takarítást, a kötelességeit. Ismerős? 

Húsz epizód egyetlen ülésben 

Lengyel kutatók, Jolanta Starosta és munkatársai arra voltak kíváncsiak, mi minden állhat a binge-watching hátterében. Tanulmányuk 2021 novemberében jelent meg a Frontiers in Psychiatry című szaklapban. A vizsgálat kezdetén olyan 18 és 30 év közötti fiatalokat kerestek, akik saját bevallásuk szerint időnként két vagy több epizódot néznek meg zsinórban, illetve nincs diagnosztizált mentális nehézségük. A mintába végül 645 fő került, túlnyomó többségük, 83 százalékuk nő. A tanulók aránya 54 százalék volt, a dolgozóké 32, a szinglik és a párkapcsolatban élők pedig nagyjából fele-fele arányban oszlottak meg. 

A legtöbb résztvevő arról számolt be, hogy általában 2-5 epizódot néz meg egyetlen ülésben. Ugyanakkor valamivel több mint 18 százalékuk úgy nyilatkozott, gyakran 6–20 epizódot is ledarál egymás után. Ez félórás részekkel számolva is elég sok idő, akár 10 óra is lehet! A személyek ezt követően olyan kérdőíveket töltöttek ki, amely az impulzivitásukra, az érzelemszabályozási folyamataikra, valamint a sorozatnézési motivációikra vonatkozott. Mivel függ össze a nagyobb mértékű binge-watching az adatok alapján? 

#1. Hajlamosabbak hirtelen felindulásból cselekedni

Kutatások kimutatták, hogy mind a szer-, mind a viselkedéses függőségek kialakulásában és fenntartásában az egyik fő kockázati tényező az impulzivitás.

Ez egy olyan személyiségvonás, ami arra hajlamosít, hogy gyorsan cselekedj, anélkül hogy a következményeket átgondolnád. Az impulzivitás magas szintjével jellemezhető emberek spontának és bevállalósak, de nehezen tudnak késleltetni, kitartani, monoton feladatokra koncentrálni. Gyakran elvesztik az irányítást a viselkedésük felett, a dolgaik nem a tervek szerint alakulnak, döntéseik a szokásosnál is irracionálisabbak lehetnek. Nem meglepő, hogy ez a vonás a binge-watchingnak is fontos előrejelzője: minél több sorozatot szokott ledarálni valaki, általában annál nagyobb nehézségei vannak az önkontrollal, a cselekvései megtervezésével.

 

#2. Jobban ki vannak szolgáltatva az érzéseiknek

Az impulzivitás kapcsolódik az érzelemszabályozáshoz, amelyet úgy határoznak meg, mint az arra való képességünket, hogy egyes érzelmi élményeink gyakoriságát, intenzitását módosítani tudjuk. Lényeges látni, hogy a hatékony érzelemreguláció nem az érzelmek tagadását, elfojtását vagy figyelmen kívül hagyását jelenti. Épp ellenkezőleg:

ahhoz, hogy szabályozni tudjuk az érzelmeinket, például megnyugodjunk vagy jobban érezzük magunkat, első körben az érzelmeink tudatosítása, elfogadása, megértése szükséges, ezt követően pedig az, hogy ismerjünk érzelemszabályozási technikákat, és ezeket a gyakorlatban is képesek legyünk alkalmazni.

Ha viszont eszköztelenek vagyunk a negatív érzelmeinkkel szemben, megnő annak a veszélye, hogy akár destruktív módokon igyekezzünk csillapítani őket. Munkamániába menekülhetünk vagy alkohollal, drogokkal tompítjuk el magunkat.

Úgy tűnik, az érzelemszabályozás nehézségei a binge-watching kialakulásában is szerepet játszanak. Starosta és kollégái azt találták, hogy a jelenség három komponense jár együtt a sorozatdarálással. Az egyik az érzelmi tisztánlátás hiánya, tehát amikor az illető nem érti az érzelmeit, „fogalma sincs, hogy van lelkileg”. A másik az érzelemszabályozási stratégiákhoz való korlátozott hozzáférés, amikor úgy véli, „semmit sem tehet, hogy jobban érezze magát”, vagy úgy gondolja, „ha ideges, sokáig az is marad”. A harmadik pedig az érzelmi tudatosság hiánya, amikor a személy „nem szakít időt arra, hogy rájöjjön, mit is érez valójában”, vagy nem érdeklődik a saját belső folyamatai iránt. Elképzelhető, hogy az emberek nemcsak a zaklatottságukat, negatív érzelmeiket vezetik le a binge-watchingban, hanem a binge-watching keltette bűntudatukat, feszültségüket is a további sorozatdarálásban tompítják, ami hamar ördögi körhöz vezet. 

#3. Menekülnek a hétköznapi valóságból

Az impulzivitáson és az érzelemszabályozáson kívül a kutatók egy sor motivációra is rákérdeztek, amelyeket korábbi vizsgálatok összefüggésbe hoztak a tévénézési szokásokkal, illetve a viselkedéses addikciókkal. Ezek közül együttjárást mutatott a binge-watching magasabb mértékével a menekülési motiváció, amikor valaki azért néz sorozatokat, hogy elszökjön a mindennapi problémái elől, elkerülje a negatív érzelmeit. Ha csak arra az időre is, de el tudja felejteni az iskolai, munkahelyi teendőit, a családi vagy a párkapcsolati konfliktusait. A figyelemelterelés vágya más típusú addikcióknak is az egyik kulcsmechanizmusa. Sajnos tovább rontja a helyzetet, mert az addikció még inkább elvonja a kapacitásainkat attól, hogy rendbe tegyük a dolgainkat.

Ha azt tapasztaljuk, hogy sűrűsödnek a problémáink, ez még inkább előmozdíthatja, hogy a sorozatok világába húzódjunk vissza.

Szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy ez a fiktív világ lesz az első, a valóságos életünk pedig rendkívüli mértékben beszűkül. 

#4. Szeretnek tanulni

A binge-watching nagyobb mértékét jelezte előre az a motiváció is, hogy a személy új információkat sajátítson el, azaz a kognitív szükségleteit elégítse ki. Korábbi vizsgálatokban szintén azt találták, hogy a sorozatdarálók kifejezetten kedvelik azokat az összetett narratívákat, amelyek megdolgoztatják őket. Más tanulmányok arra is rávilágítottak, hogy jelentősége lehet a FOMO-nak, annak a félelemnek, hogy valamiből kimaradunk, ha nem nézzük meg az adott sorozatot. Ha úgy észleljük, hogy mindenki erről beszél, akkor azért is kezdhetünk bele az adott sorozatba, hogy be tudjunk kapcsolódni baráti társalgásokba, hozzá tudjunk szólni online cikkekhez, meg úgy egyáltalán, olyan ember benyomását keltsük, aki képben van a sokakat foglalkoztató témákkal, lépést tart a világgal. 

#5. Magányosak

További tényező volt a magány csökkentésére irányuló motiváció.

A személy fiktív karaktereken keresztül igyekezhet megélni a kapcsolódás érzését, a sorozatok szereplői nyújtanak számára egyfajta társaságot.

Ebben egyébként – az eddigiekhez hasonlóan – semmi rossz nincs. Baj akkor van, amikor a sorozatnézés elkezdi helyettesíteni a társas kapcsolatokat, és – amennyiben elhatalmasodik a személy életén – még inkább ellehetetleníti, hogy ismerkedjen vagy a már meglévő emberi kapcsolatait ápolja. Mindez persze az érzelemszabályozási nehézségekkel is összefügg: a magány elől a sorozatokba menekülünk, amitől hosszú távon csak még magányosabbak leszünk…

 

#6. Jól szórakoznak 

A viselkedés mögött természetesen nemcsak mélyebb, hanem egészen nyilvánvaló okok is meghúzódhatnak. Például az, hogy az illető kikapcsolódjon, pozitív hatást tapasztaljon. A szórakozási motiváció önmagában 11 százalékát magyarázta annak a varianciának, ahogyan a megtekintett epizódok száma eloszlott a résztvevők között. Nyilvánvaló, hogy sorozatokat nézni hihetetlenül élvezetes dolog, csak könnyen túlzásokba lehet esni. 

Sok mindent nem tudunk még

Mint minden kutatásnál, itt is hangsúlyozni érdemes, hogy az eredmények, amelyek eleve a résztvevők önjellemzésén alapultak, nem általánosíthatók más életkorú, kultúrájú, foglalkozású emberekre. Ráadásul az adatokat 2020. szeptember és 2021. január között vették fel, őszi–téli bekuckózós időszakban, a koronavírus idején, amikor korlátozottan lehetett moziba, színházba, buliba menni, vagy elővigyázatossági okokból maradtak távol az emberek különféle kulturális eseményektől. 

A tanulmány szerzői szerint jövőbeli vizsgálatoknak érdemes feltárniuk, hogyan függ össze a binge-watchingra való hajlam a temperamentummal, más személyiségjegyekkel, mentális nehézségekkel, genetikával, kora gyerekkori tapasztalatokkal vagy a viselkedésgátlásért felelős prefrontális kéreg működésével. 

Addig is, amíg ezekre fény derül, Starosta és kollégái munkája azért hasznos, mert támpontokat ad mind a megelőzéshez, mind a közbelépéshez, ha valaki érzi magán, hogy olyan sorozatfogyasztási szokásokat kezd kialakítani, amelyek negatívan hatnak az egészségére, a társas kapcsolataira, a feladatai elvégzésére. Nyilván nem azzal van baj, ha hétvégén úgy döntesz, zsinórban megnézel pár részt. Hanem azzal, ha a tevékenységed az életminőségedet rontja és konfliktusokhoz vezet. 

A szolgáltatók felelőssége 

Teljesen természetes, hogy a filmes szakmában dolgozó művészeknek az a céljuk, hogy fordulatos, izgalmas, elgondolkodtató alkotásokat hozzanak létre, amelyeket nem lehet nem végignézni. Az is régi trükk, hogy minden rész úgy érjen véget, hogy azonnal bele akard vetni magad a következőbe – ezt a fogást egyébként könyvek, újságcikkek szintén használják.

Ugyanakkor anélkül, hogy démonizálnám a szolgáltatókat, azt is érdemes látni, mennyire kemény üzleti érdek fűződik hozzá, hogy rákattanjunk sorozatokra.

Ennek persze egy módja a minőség fokozása, de olyan eszközök bevetése is, mint például a következő rész lejátszásának 10-15 másodpercen belüli automatikus elindítása. Ezt a funkciót ma már több szolgáltatónál ki lehet kapcsolni, és érdemes is megtenni, hogy több időd legyen dönteni a folytatásról, pláne, ha hajlamos vagy a kontrollvesztésre.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

A lényeg, hogy a technika, kiváltképp a virtuális valóság fejlődésével valószínűleg egyre inkább olyan mesterséges élményeket fogunk kapni, amelyek nagyon vonzók lesznek számunkra. Ahhoz, hogy ennek tényleg a pozitív oldalát éljük meg, elengedhetetlen a tudatosságunk növelése és az önszabályozó funkcióink fejlesztése. Minél felkészültebbek vagyunk, annál kisebb a veszélye, hogy úgy járjunk, mint David Foster Wallace regényének szereplői, akik a saját kanapéjukon vesztek el a világ számára. 

Milanovich Domi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / AleksandarNakic