Érheti kritika a Netflixet sok mindenért, de abban biztosan követendő példa, ahogy beemeli a mainstreambe azokat a nőket, akik nemcsak alapvetően különböznek a filmipar nagy előírásaitól, de mernek is eltérni tőle, miközben saját jogukon vannak jelen: mert üdítően vagányak, szórakoztatók, őszinték és önazonosak, mint Ambika Mod.
A Sprint című minisorozatban nemcsak a szó szerint vett futást vagy az edzés menetét ismerjük meg, hanem annál sokkal többet. Például, hogy milyen súlya van a koronának, mert azt nemcsak felvenni kell, hanem utána ugyanúgy futni tovább vele.
Jó befejezést írni nehéz, nem is sikerül mindenkinek. De szerencsére vannak sorozatok, amik végig hozzák az elvárt szintet, ezekből gyűjtöttünk össze négyet.
Az alkotóktól nemcsak amiatt volt jó ötlet Saroltára építeni egy sorozatot, mert valós történelmi gyökereket tudhat magáénak a karakter, hanem amiatt is, mert a Bridgertonban feltűnő karizmatikus, végtelen iróniával, cinizmussal bíró uralkodó kapcsán igazán szép írói és színészi feladat bemutatni: mit rejt a páncél, és miért lett olyan amilyen idősebb korára a sokszor furcsának és flegmának ható Sarolta.
1974-ben, azaz ötven évvel ezelőtt kezdték sugározni az amerikai tévécsatornák a sokunk gyerekkorát meghatározó A farm, ahol élünk című családi filmsorozatot. Bár hozzánk csak évtizedekkel később érkezett meg, azonnal meghódította a nézők szívét, és az Y generáció tagjainak iskola utáni biztos programjává vált.
Apa-fia kapcsolatról, családi krízishelyzetekről, rasszizmusról, homofóbiáról és prostitúcióról is van szó a Netflix Eric című minisorozatában, aminek Benedict Cumberbatch alakítja a főszereplőjét.
A tehetséges Mr. Ripley írója, Patricia Highsmith olyannyira azonosult az általa kitalált szereplővel, hogy néha még a saját személyes leveleit is így írta alá: Pat H., alias Ripley. A Netflixen dübörög az új Ripley-feldolgozás, ami azonban nem biztos, hogy megszületett volna ebben a formában, ha a szerzőjének nem kell egész életében a démonaival küzdenie.
A Hatalmas kis hazugságok forgatókönyvírójának legújabb sorozata, a Talpig férfi sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket.
„Gyarló emberek vagyunk, és ha vesztésre állunk, meglehet, könyörgünk és kiabálunk, és csinálunk még egy rakás olyan dolgot kétségbeesésünkben, dühünkben vagy szomorúságunkban, ami ebből a filmből mind kimaradt.”
Ugyanúgy, ahogy a gengszterkedéssel töltött évek számával a bőrön sem marad szabad, tetoválatlan felület, a maffia is egyre inkább behálózza a társadalom testét. Valóban ne létezne Japán a jakuza nélkül? Sorozatajánló.