Sminkben szülni: igen vagy nem?

–

Aki amúgy is sminkel, nem tesz különbséget

Csak hogy tisztázzuk: egyik szülésem előtt sem sminkeltem, és azóta is csak heti egy-két alkalommal dobok fel valamit az arcomra, általában akkor, ha tudom, hogy lesz rólam kép vagy videó, vagy ha emberek közé megyek, és nem szeretném, ha az arcomat meglátva az lenne az első kérdésük: „jóóóóóól vagy?”.

Viszont emlékszem, milyen nagy gondot fordítottam arra, hogy mi lesz majd rajtam a szülőszobán. Hiába nyújtották felém a boltban a macis szoptatós kismamahálóinget, nem akartam felvenni, mert nem szerettem volna „gyerekruhát” viselni csak azért, mert babát készültem szülni. (Itt megjegyzem, valahogy mégis belekerült egy ilyen darab a bőröndömbe, és bizony felvettem, mert szülés után igazából pont leszartam, mi van rajtam, örültem, hogy éltem.)

Szóval lehet, hogy én nem sminkeltem, de a fejemben igenis motoszkált valami olyasmi, hogy nem lenne rossz, ha nem úgy néznék ki életem legfontosabb pillanatában, mint akin oda-vissza átment egy úthenger. Más kérdés, hogy ezt speciel egy hálóing nem különösebben befolyásolja, de mindegy.

Teljesen megértem, hogy ha valakinek a hétköznapjai része a sminkelés, a jó megjelenés, az akkor sem tesz kivételt, ha történetesen vajúdni fog.

Ha egyszer a sarki boltba is kisminkeli magát, pont akkor ne tenné, amikor először találkozik a kisbabájával? Pont akkor ne, amikor olyan fotók készülnek, amiket egész életében nézegetni fog, sőt, akár meg is osztja a közösségi oldalain?

Itt most tekintsünk el attól, hogy ez ki szerint magánügy, hiszen ez a határ mindenkinek máshol húzódik, amit tiszteletben kell tartanunk. Nekem speciel sokat jelentett mindkét terhességem során, hogy másoknak hála annyi szülős videót és képet nézhettem végig, hiszen így legalább valami elképzelésem kialakulhatott arról, mi vár ránk. 

Veszélyesen irreális elvárások

Csakhogy itt van a kutya elásva. A probléma nem ott van, hogy valaki vajúdás közben még felrakja a műszempillát és a vízálló sminket. Még egyszer hangsúlyozom: az az ő dolga. Hanem azzal, hogy ennek a közösségi oldalakon való terjedésével irreális elvárásokat ébreszthet azokban, akik látják.

Én javarészt olyan videókat néztem anno, amikben otthon vagy szülőotthonban szültek, természetesen, nyugiban. Ahol nem volt szempont a megjelenés, sokkal inkább a meghittség. Én innen estem (hatalmasat) pofára az első kórházi szülésnél, szóval bármi teremthet hamis illúziót, a veszélye nem kisebb.

A lényeg, hogy

illúzióba bármi beleringathatja az embert. Akármi teheti irreálisan magasra a lécet.

Sőt, olyan is lehet, hogy a léc nincs se magasan, se alacsonyan, csak épp valaki így csinálja, valaki úgy, és egyáltalán nem kellene hozzá viszonyítania magát senkinek. De a közösségi oldalak valahogy mégis úgy működnek, hogy ha valami oda kikerül, az potenciálisan követendő. A „követő” kifejezés sem véletlen…

Azoknak a nőknek, akiknek a mindennapjainak része a sminkelés, nem jelent különösebb erőfeszítést, hogy feldobjanak az arcukra egy kis alapozót, pirosítót, szempillaspirált.

Maraton és elektrosokk

Amire igazán kíváncsi lennék: mi a pontos motiváció? Külső nyomást éreznek vajon, hogy mindenképp tökéletesnek kell lenniük?

Nem látszódhat rajtuk, ha egymás után háromszor lefutják a maratont, miközben egy T-Rex üldözi őket, és még egy tornádón is át kell haladni, mialatt percenkét elektrosokkolják őket? Mert finoman szólva nagyjából valami ilyesmi történik egy szülés során.

Hogy megértsem a motivációjukat, beszéltem pár olyan anyukával, akik ügyeltek arra, hogy teljes pompában fogadják a kisdedet. Egyikük azt mondta, simán csak szép akart lenni az első találkozásnál. Amikor azt válaszoltam, persze, értem, de a baba elvárások nélkül születik, ráadásul a fényeken, árnyékokon és kontúrokon túl nem is igazán lát semmit, alig nyitja ki a szemét, csak legyintett. Nem forszíroztam tovább, elfogadtam, hogy ő így érezte komfortosan magát. Aztán még hozzátette, hogy mivel nyár volt és dög meleg, mindenéről folyt a víz, így mire megszülte a babát, úgy nézett ki, mint egy nagyon megviselt panda. Utólag azt mondta, nem ért annyit az egész. 

Egy másik anyuka azt mesélte, tudta, hogy a férje akar majd közben fotózni, és egyébként is önbizalomhiánya van, nem akarta, hogy visszanézve rondának lássa magát. Amikor megkérdeztem, végül mit szólt a képekhez, azt mondta, hogy magára nem is emlékszik, még sose nézte meg, ő hogy nézett ki rajtuk. Előkereste, megmutatta és elnevette magát: a tekintetében ott van minden, azt sem kiemelni, sem eltüntetni nem tudta a smink.

Olyannal is beszéltem, aki elmondta, hogy soha nem szeret smink nélkül mutatkozni senki előtt, és csak kiszolgáltatottabbnak érezte volna magát a kórházban, ha nem sminkelheti ki magát.

Az okok különbözők

Van, aki a babának akar szép lenni. Van, aki a párjában akar jó érzéseket kelteni a megjelenésével: ő még egy igazi heroikus küzdelem közepén is istennőnek néz ki. És van olyan is, akik a kórházi személyzetnek akarja megmutatni, mennyire belevaló és makulátlan minden körülmények között.

Annyit beszélünk arról, hogy igenis tartsák tiszteletben az anyák igényeit a szülőszobákon, pont a sminkelt arcú kismamákra nézzünk rossz szemmel? Nem tűnik sem következetesnek, sem fairnek.

Nem minden kamu, ami tökéletesnek látszik

Sokan úgy képzelik a szülés előtt sminkelő kismamákat, hogy ők biztos a programcsászáros, mindent naptárba feljegyző, önző nők, akik csak magukra, a megjelenésükre gondolnak. Pedig ahogy utánanéztem, teljesen mindegy, hogyan szülnek ezek a nők, ez a fajta szépészeti készülődés bármilyen felállásban érvényes lehet, ha egyszer attól érzik magukat komfortosan.

Azt azért mindenképp érdemes észben tartani: a tökéletes megjelenés nem egyenlő a fájdalmak, terhek megúszásával. Tény, hamarabb tudjuk elképzelni egy elgyötört arcról, hogy sunától ánuszig repedt, de ne feltételezzünk könnyebb szülést, kevesebb könnyet a makulátlan arc mögé. Nem mintha azzal baj lenne, ha valaki szép is, illatos is szülés után, ami ráadásul gyors és kíméletes volt. Ilyen is van. Fogadjuk el, lépjünk túl azon, ha mi nem ebbe a táborba tartoz(t)unk.

Más szülése nem rólunk szól, más külseje szülés után nem a miénket minősíti. 

A szülés brutális dolog, fizikailag és lelkileg is, a szó legjobb és (adott esetben a) legrosszabb értelmében is, mindenkinek. Sminkben és anélkül is.

Tökéletes királyi család vs. püffedt, sugárzó kimerültség

Akárhogy is nézzük, smink ide, sminktelenség oda, a sztori nehezét nem lehet kispórolni, filterezni.

Ma egy anyuka háta mögött rondán összesúgott egy idős pár, hogy biztos azért tolja babakocsiban a már nagyobbacskának tűnő gyerekét, mert lusta ölbe venni. Pont elcsíptem, mellettük álltam. Nem szóltam nekik, attól tartottam, hogy fölöslegesen hívnám fel az anyuka figyelmét a rosszindulatú megjegyzésre, amit talán volt szerencséje nem meghallani. És tudtam, pontosan tudtam, hogy le fognak szállni a következő megállónál, a Pető Intézetnél, mert láttam, amit a sugdolózók nem. Nagyot nézett az idős pár, amikor meglátták, hogy egy halmozottan sérült kislány ült a babakocsiban.

Azért is meséltem ezt most el, mert pontosan leképezi azt, hogy a látszat mögött mi minden húzódhat.

A sminkben szülő nő mögött állhat kóros megfelelési kényszer, önbizalomhiány, szeretetlenség, megannyi dráma. És persze az is lehet, hogy neki igenis ez fontos, ő ettől érzi önazonosnak magát. ÉS AKKOR MI VAN?! Őszintén: semmi.

Annak én sem örülök, amikor Instán agyondizájnolt és végletekig tökéletesített fotón mutatják be a dedet, mintha minimum a királyi család tagjairól lenne szó. Messze hidegen hagy, ha valaki tökéletesnek látszik, pontosan tudom, mennyi munka és energia van egy olyan kép mögött. (Épp ezért egy percig sem irigylem, főképp, mert én erre teljesen alkalmatlan vagyok.)

Emlékszem, amikor még javában dolgozott bennem az első szülés és császár utáni trauma, mindig azok a képek ríkattak meg, amiken látszott, hogy természetes és háborítatlan szülés után készültek. Nem szokásom idealizálni az anyaság akármelyik aspektusát, de a szülés utáni gyűrött, püffedt, meg- és elgyötört arcból elősejlő erőtlen, mégis sugárzó mosolynál szerintem nincs megrázóbb szépség. Aztán van, aki meg ezzel nem ért egyet. 

A lényeg úgyis az, hogy testileg és lelkileg is egészséges anya és baba szülessen. És hogy hagyjuk már egymást végre békén. Amíg biztonságban, méltóságos körülmények között, békében és szeretetben születik egy baba a világra, addig tök mindegy, van-e smink az anyán, vagy sem. Ellenkező esetben pedig szintúgy mindegy. Szóval a konklúzió minden esetben ugyanaz. Úgyhogy csak nyugodjunk le a picsába.

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ ER Productions Limited

Szabó Anna Eszter