–

Természetes érdeklődés

Először is szögezzük le, hogy semmi rossz nincs abban, ha valaki kíváncsi lesz, mi újság az exeivel. Sőt, roppant bosszantó lehet, ha a másik nincs fent semmilyen közösségi oldalon, ahol utána lehetne nézni. Erről szól Helga története is. „Életem első szerelmét próbáltam megkukucskálni, de csúnyán befuccsoltam vele. Egyszer vele álmodtam, és ezután úgy éreztem, meg kell keresnem. Nem akartam vele kapcsolatba lépni, csak látni, hogy él. De az illető nem létezik az online térben – sehol. Egyszerűen nincs. Nincs fönt a Facebookon, az Instán, LinkedInen, nincs digitális lábnyoma.”

Gyászmunka

A szakítás utáni gyógyulási folyamatot is segítheti, ha szembesülsz vele, a másik már rég túltette magát rajtad, lapozott, új életet kezdett. Ennek demonstrálására pedig mi sem jobb, mint az Instagram és a Facebook, ahol köztudottan mindenki csak az élete filterezett részleteit osztja meg. Mégis fáj, amikor azt látod, hogy ennyire könnyen túl lehetett lépni rajtad.

„Mindig is érdekelt, hogy mi lett az exeimmel. Szerintem ez természetes, vagy legalábbis érthető, hiszen hosszabb-rövidebb ideig közünk volt egymáshoz, tehát nyilván foglalkoztat, milyen az új életük, mi történik velük, megváltoztak-e, mit dolgoznak, merre utaznak, más lett-e a frizurájuk, mi van a rokonaikkal, ők maguk boldogok-e. Nem tagadom, az is érdekelt, hogy van-e új férfi mellettük, és az milyen hozzám képest. Ezeket egyszerre jó és rossz érzés látni. Szerintem ez is normális, a gyászmunka része. Amíg az ember nem zaklatja a másikat csetüzenetekkel vagy kommentekkel, akkor eredményes is, mert gyógyítja a sebeket és nem felszakítja őket.

Ugyanakkor nem szabad túl sokáig »leskelődni«, mert az olyan, mintha az ember évekig mindennap kijárna egy általa szeretett személy sírjához zokogni: akadályozza a feldolgozást, a továbblépést.

Szóval csendben, udvariasan, a másik megkeresése, pláne bárminemű zaklatása nélkül, és nem túl hosszú ideig kell csinálni, utána pedig: the show must go on” – tanácsolja Csongor annak kapcsán, hogy hol kell meghúzni a határt a kémkedésben.

Kamillát sem hibáztatja senki, amiért kíváncsiságból az exét nézegette. „Fájt, amit láttam, főleg, hogy akkoriban a pár hónapos babával voltam otthon, akinek ő volt az apja. Amikor beírta, hogy kapcsolatban van mással, utána kezdtem nézegetni, és meglepett, meg persze rosszul is esett, hogy mennyi olyan programra nyitott, amit én is szívesen csinálok. Nekem végül az idő és a tudatos elszakadni vágyás segített. De azt tanácsolnám, hogy mindenki csak akkor kémkedjen, ha fel van készülve arra, hogy fájhat, amit lát… még akkor is, ha sokszor csak illúzió és kirakat az egész, és nem tudhatjuk, mi van mögötte.”

Online bedilizés

Minél tovább fennmarad ugyanis a leskelődésre való hajlamod, annál tovább tart a szakításból való felépülés és a fájdalom is. Ha azon kapod magad, hogy monomániásan visszajársz az exed oldalára, akkor érdemes leülni és átgondolni, miért is szakítottatok. Talán így fel tudod idézni a múlt minden árnyalatát, nem csak a szépet és jót, és akkor azt is megérted, miért jártatok mind a ketten jobban az elválással. Edinának ennél egy fokkal több kellett az elengedéshez, az, hogy észrevegye, pokoli rossz érzéseivel távolról sincs egyedül.

„A férjemmel való szakítás után fullba toltam az exnézegetést. Mivel ő Amerikában élt, volt köztünk kilenc óra időeltolódás. Nálam délután egy volt, amikor nála este tíz, és általában már reggel hatkor felébredtem, majd az volt az első dolgom, hogy megnézzem, mikor volt utoljára aktív. Ha pár órája nem volt elérhető, azonnal azt képzeltem, hogy a közös hálószobánkba bezárkózott négy félvér csajjal, és kokaint szív a seggükről (nem mintha ez jellemző lett volna rá, csak szerintem ezzel tudtam magam felhergelni a legjobban). Minden online megmozdulásából következtettem valamire. Volt, hogy altatót kellett bevennem, mert lett egy új ismerőse a Facebookon, és pár napon belül a közös ismerőseink is a lány ismerősei lettek, én meg nem tudtam aludni az idegtől.

Így visszanézve, nem tudom, hogyhogy nem kattantam be akkoriban, és miért nem adott nekem valaki egy jó nagy taslit, hogy térjek magamhoz, mert kezdek megőrülni.

Végül megbeszéltünk egy Skype-randit, hogy egyeztessük a válás részleteit, és így két hónap után újra láttam őt. Nagyon szarul nézett ki, megviselt volt, látszott, hogy ő is ki van borulva és szenved rendesen. Akkor megbeszéltem magammal, hogy semmi értelme konspirációkat gyártani – és abbahagytam a csekkolását.”

Ákosnak sem volt könnyű elengednie az exét, ő olyan messzire ment, hogy még a saját maga által állított akadályokat is kicselezte. „A legszebb az volt, amikor letiltottam a közösségi médiában, és ahhoz, hogy utána nézhessem, készítettem egy kamuprofilt, majd azon követtem tovább. Persze roppant elégedett voltam magammal, hiszen »én letiltottam őt, túl vagyok rajta«. De továbbra is nézegettem, mert hiányzott. Pedig szarul éreztem magam tőle, mert megláttam az egyik képét… és leizzadtam.”

Hűséges érdeklődés egy életen át

Ha azon kapod magad, hogy minduntalan az exed profilját nézegeted, és ez még mindig szarul esik, találj ki figyelemelterelő stratégiákat. Persze, tudom, nehéz ügy, hiszen az okostelefonodnak hála, ott van a kísértés a zsebedben, akármerre jársz. De ahelyett, hogy még tovább forgatod a jeges tőrt a szívedben, inkább nézz meg pár szórakoztató videót, írd le az érzéseidet, olvasgass érdekes cikkeket. Vagy kezdj el sportolni, addig sem a telefonod nyomkodod – végtére is nincs annál szebb bosszú, mintha csinos testet pattintasz magadnak! Persze az is előfordul, hogy az ember pusztán kíváncsi, és akivel egyszer összekötötte az életét, az iránt mindig érdeklődni fog. Saci is ezért néz rá időnként a volt férje oldalára.

„Mivel ezek a dolgok tényleg totálisan lecsengtek, egyszerűen jó érzéssel tölt el, ha látom. Valamikor fontos volt nekem, és bár örülök, hogy már nem vele vagyok, emberként érdekel, és mindig érdekelni fog.”

A másik exe

Sajnos az is gyakori, hogy az ember nem az exére kattan rá huzamosabb ideig, hanem a férje egykori szeretőjére, aki jó időre feldúlta az életét, még ha erről nem is feltétlenül tudott. „Én nem exeket, hanem a férjem szeretőjét csekkoltam le egy időben nap mint nap, de időnként még most is megnézem, pedig sok év telt el azóta, hogy lebuktak, és szakítottak – meséli Liza, akin látszik, még mindig elszomorítja a történet. – Eleinte leginkább a düh miatt nézegettem. Nem volt alkalmam beolvasni neki, sosem találkoztunk, így tulajdonképpen egy profilhoz beszéltem.

Úgy éreztem, elvették tőlem a múltam egy darabját (éveket), mert becsaptak, és mást képzeltem a közös életünkről, mint ami volt. Nem tudtam, hogy van egy harmadik szereplő is, aki akkor is része lett a történetemnek, ha sokáig fogalmam sem volt róla.

Hisz tőlem és a gyerekemtől vett el időt, figyelmet, szeretetet. Aztán eltűnt, mi pedig ott maradtunk, és romjaiból kellett újjáépíteni mindent. Az érzelmi hullámvasúton túl vagyok, az idő tényleg sok mindent megold, a házasságom rendben van, szeretjük egymást, talán még jót is tett nekünk az affér. Mint egy nagy felkiáltójel, olyan. Viszont a kis nőt még mindig csekkolom, most már inkább azért, mert érdekel, merre viszi a sorsa. Hogyan kezdett új életet ő, miként él egy ilyen robbanás után? Még mindig nincs annyi idős, mint én voltam, amikor összejött a férjemmel, de már közelít hozzá. Talán egyszer megért. Ha egyszer is azt mondta vagy üzente volna letiltás helyett, hogy »sajnálom«, csak ennyit, akkor nem kívánnám neki, hogy érezze azt, amit én, hogy valaki miatt évek óta hazudnak neki.”

Szokj le róla… vagy ne

Mint a fenti történetekből is létszik, mindenkit más-más vezérel az exek, exek exeinek online nézegetésében. Szerintem akkor érdemes meghúzni a határt, ha azt érzed, a nosztalgiázás inkább hátráltat, a másik látványa rossz érzéseket kelt benned. Ha így van, akkor vizsgáld meg magad, és vedd észre, mik azok a helyzetek, amikor automatikusan nyúlsz a telefonod után, mert hirtelen eszedbe jutott ő.

Az ember hajlamos arra, hogy a szomorú, magányos pillanatait még keserűbbé tegye, és önmarcangoló módon saját magát hibáztassa, amiért épp egyedül van.

Ha épp szarul érzed magad, nem kell még azzal tetézni, hogy mások szépen tupírozott életét nézegeted (majd erre reflektálva netán te is kiteszel ellenképeket, felkészülve minden eshetőségre…).  Azt az időt és energiát, amit eddig az exedre pazaroltál, inkább fordítsd saját magadra, kényeztesd magad, végtére is egyvalami egészen biztos: te sokkal jobban megérdemled!

A szakítást pedig semmiképp se éld meg kudarcnak, hiszen az nem más, mint egy párkapcsolat természetes evolúciójának utolsó lépése. A múlt hadd maradjon meg múltnak, hiszen képtelen leszel elengedni, ha állandóan felhánytorgatod. És akkor te magad tartod fogságban magadat. De akármilyen nagyszerű volt is az ex, senki miatt nem szabad felőrölnöd a saját életed.

 

Fiala Borcsa