„Izgalmas vagyok. Sokat mosolygok, sokat nyerek és igazán szexi vagyok” – Öt dolog, amit köszönünk neked, Serena Williams
A címbeli idézet tökéletesen összefoglalja, mi az, ami miatt Serena Williams sokkal, de sokkal több, mint minden idők egyik legnagyobb teniszezője. Nem mintha az önmagában kevés volna: nyilván ez is lenyűgöző – ám Serena Williams az a sportoló, aki mindig többet jelentett önmagánál. És rendre bele is állt minden olyan ügybe, amelyben valamilyen igazságtalanságot, hátrányos megkülönböztetést ért tetten. Visszavonult egy igazi legenda, Csepelyi Adrienn búcsúzik tőle.
–
Mert megtanítottál, hogy értékeljük önmagunkat
„Nem azért mondom, hogy nagyképűnek tűnjek, hanem, mert ez az igazság” – mondta a teniszező, amikor egyszer azt találta nyilatkozni: ha jó napja van, akkor senki sem képes megverni a pályán. Számos kutatás foglalkozik azzal, hogy a nők teljesítményét miként értékelik le, fizetik meg kevésbé vagy relativizálják még akkor is, amikor feketén-fehéren látszik, mit vittek véghez. Élen járnak ebben maguk a nők: még a gyanúját is el akarjuk kerülni, hogy beképzeltek, nagyképűek lennénk.
Az, hogy Serena Williams nyíltan és tárgyilagosan ki merte jelenteni, ő a világ legjobbja, nem csupán azért volt fontos, mert megtanította a szaksajtót és a médiát arra, hogy ne kisebbítsék az érdemeit.
Hanem azért is, mert ezzel lányok és nők millióinak mutatta meg: kimondani azt, amit elértél, amiben jó vagy, és amiben igenis jobb vagy másoknál, nem nagyképűség. Akkor sem, ha nő vagy.
Ahogy egy másik, sokat idézett kijelentésében mondja: „Ennek semmi köze a szerencséhez. Végeláthatatlan perceket töltöttem gyakorlással a pályán.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mert sosem tűrted el a kettős mércét
Nagyon izgalmas megfigyelni, bizonyos viselkedésmódokat mennyivel jobban tolerál a társadalom a férfiaknak, mint a nőknek. Emlékezetes eset Serena Williams karrierjében, amikor a Naomi Oszaka elleni US Open-döntőn összebalhézott a székbíróval, többek között azért, mert a teniszező összetörte a saját ütőjét. Nem példa nélküli ez a sportágban, akad versenyző, akinél az ütő fogyóeszköznek számít, Williamst azonban megbüntették érte, illetve az indulataiért: egy game-et automatikusan Oszakának ítélt a bíró az incidens után.
Az újságok tele voltak azzal, Serena mennyire hisztis, ő pedig ahelyett, hogy magyarázkodott volna, felhívta a figyelmet arra, ha férfi volna, eleve nem jutnak el a büntetésig, nemhogy arról értekezzenek, mekkora hisztérika a versenyző.
Gyakran egyenesen szexinek állítják be a férfi sportolók effajta kifakadásait, a nőket pedig megszégyenítik érte, ez pedig kettős mérce, ami nincs rendben.
A tenisz jó néhány évtizede élen jár az egyenjogúságért folytatott küzdelemben, a női és férfi versenyzők azonos díjazása is az elsők között került szóba a sportágban, ez viszont nem jelenti azt, hogy minden rendben volna. Épp ezért fontos egy ekkora eléréssel és befolyással bíró ikon kiállása.
Mert megmutattad, hogyan szeressük a külsőnket
Serena Williams egyik védjegye, hogy őrült outfitekben versenyzett. Ez persze nyilván viszonylagos, az atléták között bőven akad, aki sokkal, de sokkal extrémebb külsővel, frizurával vagy öltözékben áll rajthoz, a hófehér rakott szoknyák világában azonban már egy „macskanőjelmez” (fekete, testhez simuló hosszú dressz) is kiveri a biztosítékot.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A divaton azonban jóval túlmutat ez is: ahogyan Simone Biles homlokegyenest ellenkezőt hozott a torna világába, mint amit addig a sportág esztétikája jelentett (mind a külsejét, mind a mozgását illetően), úgy a Williams nővérek is kifordították négy sarkából a teniszt.
Abba pedig, hogy sokan fintorogtak Serena outfitjeit, frizuráját vagy épp testalkatát látva, mustrálva, leszólva azt, jócskán vegyül rasszizmus is. (Nem én magyarázom túl, nem egyszer fordult elő, hogy élő közvetítésben majomhoz hasonlította őt a kommentátor…)
Serena Williams úgy beszél a saját külsejéről, hogy abban soha nincs semmi szépelgés, semmi romantizálás. Tényszerűen jelenti ki: az ő megjelenése ilyen. És mint ilyen, gyönyörű. Ahogyan mindenki más teste is.
Ennél egészségesebb, bátorítóbb és kedvesebb dolgot nemigen hallunk az élsportot övező könyörtelen elvárások, testszégyenítések és gyakran a kínzás határát súroló edzésmódszerek, diéták világában.
Mert sosem csak magadra gondoltál
Serena Williams mindent elért, amit ebben a sportágban (vagy úgy egyáltalán sportolóként) el lehet érni. Akár megtehette volna azt is, hogy visszavonul az elefántcsonttornyába, és nem különösebben foglalkozik sem a pályatársakkal, sem az egyszerű földi halandókkal.
Őt azonban nem ilyen fából faragták. Valahányszor nehéz időszakon ment keresztül, beszélt róla. Mégpedig azért, hogy másoknak könnyebb legyen.
Nyíltan vállalta a szülés utáni egészségi problémáit, szétnyílt hasfalát, keringési gondjait, azt, hogy milyen lelki nehézségekkel küszködött a megváltozott élethelyzetében. Sosem leplezte, hogy pályája elején mennyire fájtak neki a külsejét, bőrszínét stb. ekéző kommentek – és megoldókulcsot adott azoknak, akik hasonló akadályokkal szembesülnek a saját életükben.
Serena Williams nyers őszintesége nem az interjúi kattintásszáma miatt volt felbecsülhetetlen – maga a kattintásszám volt fontos, mégpedig azért, mert olyan üzeneteket juttatott el a lehető legszélesebb közönséghez, amilyenekről addig csak nagyon kevesen beszéltek ilyen nyíltan, vagy ha igen, akkor is sokkal kisebb plénum előtt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Sohasem szabad alábecsülni annak a hatását, ha egy ekkora ikon emeli fel a szavát. Márpedig Serena Williams szavának akkora súlya van, amekkora csak kevesekének.
Rasszizmus, üvegplafon, hímsovinizmus, tárgyiasítás: ha ő nem lett volna, meggyőződésem, hogy sokkal hátrébb tartanánk az ezek elleni küzdelmünkben.
És a búcsúzáskor sem csak magára gondolt: elmondta, hogy ha nincs nővére, Venus, akkor Serena Williams sincs. Példát mutatott szó szerinti és átvitt értelemben vett sisterhoodból, egyszersmind bemutatott a kettejük viszonyát mindig is cicaharcként feltüntetni kívánó médiának.
Mert elvártad, hogy az értékeden kezeljenek
Ha önmagunk (és más nők) érdemei kisebbítéséről van szó, muszáj szót ejtenünk arról is, mi a helyzet az anyagiak terén. Míg a férfi sportolók esetében szinte természetesek a dollárszázezrek egy-egy szponzori szerződés esetén, addig a nőknél nem ritka, hogy méricskélik, jogos-e az azonos díjazás egy Grand Slam-győzelemért, nem szemfényvesztés-e ekkora összeget kérni egy-egy reklámszereplésért, és így tovább.
Serena Williams net worthje (a brandjéhez kapcsolódó üzleti érdekeltségek, felületek, márkák stb. összessége) a Forbes magazin szerint jelenleg 260 millió dollár. Ő a világ 31. legjobban fizetett sportolója. Mindezt kizárólag a tehetségével, kemény munkájával és kitartásával érte el.
Egy ilyen számadat még a kétkedőket is térdre kényszeríti, igaz, jó hímsoviniszta szokás szerint ilyenkor jön az a sablonkifogás, hogy „de hát ő Serena Williams, a szabályt erősítő kivétel”. Ez azonban nem több ostoba tévedésnél.
Serena Williams ugyanis azzal, hogy mindig is értékén kezelte önmagát, ezt a példát mutatta a jövő sportolónőinek. Ez pedig olyasvalami, amiről évtizedek múltán is emlegetni fogják. Jelenlegi és még utánpótláskorú élsportolók mondhatják majd el magukról: az, hogy elhitték, képesek nyerni, vagyont gyarapítani, hogy igenis kérhetnek nagyobb összeget egy szerződéskötéskor, csakis amiatt történhetett meg, mert ott volt előttük Serena Williams példája.
És persze mindez messze túlmutat a sporton:
minden szurkoló, rajongó, sportkedvelő vagy bárki, aki valaha is látta őt a pályán, egy reklámban, vagy olvasta egy-egy fontos nyilatkozatát, egy erős, önálló, sikeres, gazdag, öntörvényű és beérkezett nőt látott. Olyan példát, amilyenre elmondhatatlanul nagy szükség van a közéletben, hogy szép lassan mind több nő higgye el: mindez lehetséges.
Ha nem is Serena Slameket nyerni (róla nevezték el azt a sorozatot, amelynek lényege, hogy egymás után az összes nagy tornán győzedelmeskedik egy versenyző), de fizetésemelést kérni, kiállni magunkért, ha megszégyenítik a testünket, megaláznak vagy igazságtalanul bánnak velünk.
Szóval köszönünk mindent, Serena! Elsősorban azt, hogy mindig, minden körülmények között önmagad voltál.
Csepelyi Adrienn
Kiemelt kép: Getty Images / Clive Brunskill
