Címke: tenisz

A sorozat, ami teniszrajongót csinált kollégánkból:

A nő, aki mindig, minden körülmények között önmaga. Kerül, amibe kerül. Csepelyi Adrienn elmondja, mi mindenért nem lehetünk elég hálásak neki – a sportteljesítményén túl.

Sportteljesítménye és sikerei vitathatatlanok, közéleti megnyilvánulásai már kevésbé.

Tóth Flóráék nappalijában annak idején dohányzóasztal helyett egy pingpongasztal ált. Csoda, hogy nagy rajongója a labdajátékoknak? Most hasznos játéktippeket ad mindenkinek, akit szólít a tavasz:

Bizonyos szempontból Becker nem viselkedett másképp, mint az út szélén dolgozó építőmunkás, aki utánafüttyög az előtte elsétáló nőknek. Oké, hogy a közlés pozitív (amennyiben pozitívumként értékeljük, hogy „fú, de megdugnálak”…), de miért kötelező ezt tudtára adni valakinek?

Nekünk, szurkolóknak az a felelősségünk, hogy megértsük: a sportoló teste, elméje, lelke nem köztulajdon. Az, hogy megengedik nekünk, hogy nap mint nap nagyítón át figyeljük őket, a teljesítményüket, nem jelenti azt, hogy jogunk van élve felboncolni őket. Azon túl, hogy a pályán, páston, medencében a maximumot nyújtják, nem tartoznak nekünk semmivel, de semmivel. Csepelyi Adrienn gondolatai arról, hogyan bánunk a sportolóinkkal.

Nincs pénz? Sebaj, a pénz majd megoldja! Mert a pénznek nincsenek előítéletei.

D. Tóth András sokkal többet tanult a saját hibáiból, mint másokéból.

Az egyik térfélen: egy elviselhetetlen maximalista, dühöngő őrült. A másikon: egy megfelelési kényszeres jófiú. Akik kamaszkorukban pont az ellenkezői voltak annak, mint amit mi később a képernyőn láttunk belőlük. John McEnroe és Björn Borg párharca anno a teniszpályán és most filmen... Dorka már látta, és elmondja érdemes-e nektek is megnézni:

Ilyen az, amikor értelmi sérült és egészséges emberek együtt sportolnak. Csodálatos képgalériával, amelyből kiderül, miért írnánk föl receptre a Speciális Olimpiát mindenkinek.