Három jó barát már elég a boldog élethez – A barátság világnapjára

–

„Jobb annak, akit páran nagyon szeretnek, mint annak, akit sokan kedvelnek.” (Sally Rooney)

A pszichológusok hét különféle barátságtípust különböztetnek meg, ezek: 

1. Az élethosszig tartó barátságok.
2. A legjobb barátok (azaz BFF-ek).
3. A közeli barátok.
4. Baráti társaságok (ahol az egyes tagokkal nem vagy feltétlenül szoros viszonyban, de együtt szoktatok csinálni dolgokat).
5. Hobbi haver (akivel együtt végzel valamilyen tevékenységet, ez lehet egy sporttárs vagy az olvasóklubod tagja).
6. Kényelmi barátságok (akikkel kvázi egymás mellé sodort a sors, játszótéri anyukák csoportja, szomszédok tartoznak ide).
7. Ismerős-barátok (kollégák, akivel jóban vagy, egy kedves arc a kutyafuttatóból, olyan emberek, akikkel szívesen beszélgetsz, de távolról sem minden témát érintve).

Bár nem kell feltétlenül mind a hét típusból felsorakoztatni magad mellé barátokat, azonban az általános elégedettségedhez nagyban hozzájárul, ha mégiscsak változatosan akad belőlük, már csak azért is, mert minél több fajta barátot tudhatsz magad körül, annál sűrűbben érhet „az újdonság varázsa” (ami szintén hozzájárulhat az általános elégedettségedhez, boldogságodhoz), azaz annál több érdekes dolgot hallhatsz, tapasztalhatsz, élhetsz át. Arról nem is beszélve, hogy

a sok különféle ember segíthet kilépni a komfortzónádból és a buborékodból, általuk más szemszögből is rápillanthatsz dolgokra, új szempontokat is megismerhetsz.

De ha kifejezetten introvertált vagy, és nem kenyered a csevegés a focipálya szélén a gyerekedre várakozva, akkor nyugtasson meg a tudat, hogy ha az első három kategóriában fel tudsz mutatni pár embert, már nyert ügyed van.

„Bizalom nélkül nincs szilárd barátság. A bizalom csak idővel jön meg, hiszen ki kell állnia a próbát.”

Talán érdekes lehet megjegyezni, hogy Arisztotelész (akitől az iménti idézet származik) az előbbiekkel ellentétben nem hét, hanem csak három csoportra osztotta a barátokat: 

1. Hasznosságból fakadó barátságok: olyan személyek, akikkel kölcsönösen segítitek egymást időről időre. Olyan emberek tartoznak ide, akiket meg lehet kérni, hogy meglocsolják a virágaidat, elhozzák a gyerekedet az oviból, vagy vigyázzanak a kutyádra, amíg nyaralni mész. Ez a típusú barátság azonban hamar köddé válik, ha már nincs szükség a másik által nyújtott szívességre, vagy ha az arányok nagyon eltolódnak, és az egyik kihasználva érzi magát.
2. Élvezeteken alapuló barátságok: közös fröccsözés, meccsnézés, sportolás forrasztja szövetségbe a tagokat, ideig-óráig.
3. Jó barátságok: ezek közös érdeklődésen, egymás kölcsönös tiszteletén, a másik tulajdonságainak elfogadásán és szeretetén alapulnak. 

„Mindenki megmutatja, milyen ember, azzal, hogy milyen barátban leli kedvét.” (Aiszóposz)

Ha most kétségbeesetten számolgatod, hány barátot is tudsz felmutatni ezekből a kategóriákból, és pontosan hány kell ahhoz, hogy jól érezd magad a bőrödben, gyorsan megnyugtatlak: a kutatók szerint három-öt barát már elég a boldog élethez, a négy-öt baráttal bíró felnőttek élték meg a legmagasabb elégedettségi szintet, de már az is rengeteget számít, ha csak egyetlenegy embert fel tudsz mutatni, akivel kölcsönösen egymás legjobb barátainak tartjátok magatokat. 

„Az igaz barátság, amint avul, úgy javul.” (Bolyai Farkas)

Ha ezek után úgy döntesz, mindenképp szert kell tenned legalább egy, vagy még több barátra, bizonyára nagyon fúrja az oldalad, vajon mik a barátkozás főbb lépései.

Nos, a szakértők szerint az első lépés a szerepünk által meghatározott kölcsönhatás. Mind különböző szerepekben élünk ugyanis nap mint nap (én például többek között anya, író, újságíró, kutyagazda és hobbifőző vagyok), és ezekben a szerepeinkben találkozunk más emberekkel, akik szintén épp valamelyik szerepükben vannak. Tegyük fel, hogy a munkahelyemen összehaverkodom az új lánnyal – a beszélgetésünk az elején nagy valószínűséggel a munka és a kollégák körül tekereg majd. Amennyiben szimpatikusnak találjuk egymást, elkezdhet épülni a barátságunk, és a második szintre, a barátságos kapcsolódásba lép.

Sok viszony ennél a pontnál meg is ragad, és nem lesz több, mint közösen eltöltött kávézás, munkahelyi pletykálkodással összekötve, éveken keresztül.

Előfordul azonban, hogy innen a harmadik, a barátság szintjére lép. Ekkor a kommunikációban a következő változások figyelhetők meg: a felek elkezdenek eltávolodni viselkedésben, beszédben és témákban is a szerepük által megkívántaktól, míg egyre több spontán megnyilvánulás tapasztalható.

Ha ezek után a felek kilépnek az addig megszokott keretekből és szerepekből (mondjuk, a kollégámmal elmegyünk fröccsözni, és már más dolgokról is beszélgetünk), akkor elkezdődhet igazi barátság szövődni, kialakítva a saját játékszabályait, szokásait. A felek elkezdenek több időt tölteni egymással, míg idővel a külvilág is barátokként tekint rájuk. Aztán, ahogy telik-múlik az idő, a barátság egyre stabilabbá, szilárdabbá válik.

„Aki nem a barátod többé, soha nem is volt az.” (Arisztotelész)

A szakemberek szerint másik három kategória szerint is elemezhetjük a barátságokat:

• vannak az aktív barátságok (olyan, ahol a felek rendszeres időközönként számítanak a másik jelenlétére, társaságára);
• vannak az alvó barátságok (ahol közös múlttal, értékekkel bírnak, de nem feltétlenül vannak együtt sülve-főve, amikor viszont találkoznak, pont onnan tudják folytatni a kapcsolatot, ahol legutóbb abbahagyták);
• illetve a megemlékező barátságok (amik egy közös múltra nyúlnak vissza, de a jelenben való interakció ritka – ilyen lehet egy gimnáziumi barátság).

Nem minden barátság tart azonban örökké, teljesen természetes, ha egyes kapcsolatok idővel kifújnak, vagy azért, mert a felek kiábrándultak egymásból, kihűltek az egymás iránt érzett érzelmeik, netán történt valami olyan konfliktus, amivel végül nem tudtak megbirkózni.

Egy egyetemisták körében végzett felmérés szerint a barátságok végét általában az okozza, hogy az egyik vagy másik fél romantikus párkapcsolatba kezd, ami miatt nincs annyi ideje a barátjára, vagy a fizikai távolság nő meg a felek között (például költözés miatt), esetleg még sincs annyi közös érdeklődési körük, ami életben tartaná a viszonyt (ez javarészt a férfibarátságok végét jelenti), vagy inkább másokkal kezdenek el lógni, de az is előfordul, hogy egyszerűen csak összevesznek – utóbbi ok inkább a nőkre jellemző.

„Az életben háromféle barátra van szükségünk: aki előttünk jár, és akire felnézünk és követjük; aki mellettünk sétál, és az utunk minden lépésénél velünk van; és végül akiért visszanyúlunk, és magunkkal visszük, miután kitapostuk az utat.” (Michelle Obama)

Ezzel együtt a legjobb dolog, ha az embernek vannak barátai, a velük való kapcsolat ugyanis nemcsak szórakoztató, de roppant egészséges is: megvédenek a magánytól, segítenek a stressz kezelésében, érzelmileg támogatnak akár csak a jelenlétükkel, vagy az értő, érző figyelmükkel, segítenek jobb emberré válni, akár úgy, hogy inspirálnak, netán támogatnak a személyes céljaid elérésében, de a traumatikus időszakokat is jóval könnyebb átvészelni, ha az ember mögött ott vannak a barátai.

Úgyhogy bátran vegyél példát az óvodáskori önmagadról, aki még oda mert menni a neki szimpatikus illetőhöz, hogy megkérdezze: „Szia! Leszel a barátom?”

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Lucy Lambriex