Öt éve egy amerikai aneszteziológus, Jeremy King úgy gondolhatta, hogy egy felhőtlenül boldog időszak elé néz. Orvosi missziókon vett részt Afrikában, eljegyezte a Maryland állambeli Pomotac városában drámatanárnőként dolgozó barátnőjét, Chelsie-t. A lánykérés után három hónappal azonban megtört az idill. Kiderült, hogy a férfinak agydaganata van (ez mozgás- és beszédproblémákat okozott nála), amit el kell távolítani.

A nyolcórás műtét viszont nem a tervek szerint sikerült, emiatt Jeremy részlegesen lebénult, és kerekesszékbe került.

A lesújtó esemény után három évvel azonban nagy öröm érte a King családot: kiderült, hogy gyermekük születik. Jeremy mégsem volt felhőtlenül boldog, nagy szomorúsággal töltötte el, hogy úgy érezte, nem tud majd segíteni a feleségének a baba körüli teendőkben.

„Nagyon aggódtam mindannyiunk biztonsága miatt, különösen azért, mert úgy tűnt, hogy Chelsie-nek mindkettőnket el kell tartania. Folyamatosan ez járt a fejemben, ezért is volt fontos számunkra, hogy találjunk olyan dolgokat, amelyekkel segíthetek neki” – beszélt az akkori érzéseiről a férfi.

A házaspár kereste a megoldást például arra, hogy legalább az egyik legkedveltebb apa–baba program, a sétáltatás lehetséges legyen a férfi számára, de eleinte úgy tűnt, nem járnak sikerrel.

Az iskola színjátszóköri vezetőjeként is dolgozó Chelsie megosztotta ezeket az aggályait egy kollégájával, Matt Ziglerrel, akit nagyon meghatott Jeremy története, és elhatározta, hogy segít. Csatlakozott hozzá egy tízfős diákcsapat, valamint a helyi tűzoltóság is: szerszámokat és anyagokat biztosítottak a munkához. 

A lelkes társaságnak a tervezés és a megvalósítás során egyaránt sok szempontot kellett figyelembe vennie – többek között az időjárási körülményeket, Kingék környékének terepadottságait, illetve azt is, hogy a sétáltatás útvonalai érintenek-e rámpákat.

Beleképzelték magukat a mozgássérültek helyzetébe

Jacob Zlotnitsky egyike volt azoknak a tanulóknak, akik szívügyüknek tekintették a speciális eszköz létrehozását, ami tulajdonképpen egy olyan kerekesszékre illeszthető szerkezet, amelybe be lehet tenni egy babahordozót vagy egy babakocsit.

„A projekt legnehezebb része az volt, hogy egy mozgássérült ember helyébe képzeljük magunkat – mondta az iskola egykori diákja. – Ahhoz, hogy a kezdeményezés sikeres legyen, nagyfokú empátiára volt szükség részünkről, biztosnak kellett lennünk abban, hogy mindenre gondolunk, ami egy efféle fogyatékossággal élő személynek szempont.”

Ennek szellemében alakultak ki az eszközzel kapcsolatos legfontosabb követelmények: legyen biztonságos, könnyen kezelhető, és olyan, amit Jeremy King segítség nélkül is képes rátenni a kerekesszékére.

Az első verziót még a baba születése előtt kipróbáltatták vele, és a tapasztalatok ismeretében elvégeztek még néhány apró módosítást az eszközön. Mivel a cél az volt, hogy King a gyereke teljes babakocsis időszakát végigsétáltathassa, kétféle eszköz született meg. Az elsőnél fémszerkezetű rögzítést használtak a babahordozó kerekesszékhez csatlakoztatásához. A második pedig egy speciális kerekesszékes babakocsi-adapter, amely 3D nyomtatással készült alkatrészek segítségével egy teljes babakocsit rögzít a kerekesszékhez – utóbbi arra az időszakra készült, amikor a pici már nem fér bele a hordozóba.

„Biztosítani akartuk, hogy arra az időszakra, amikor a gyerek már kinőtte az első eszközt, legyen egy második megoldás” – mesélte Matt Zigler, a kezdeményezés vezetője.

A hosszú és precíz munkával elkészített két szerkezetet WheeStroll névre keresztelték. 

A legjobbkor készült el

Amikor 2021. március negyedikén megszületett Chelsie és Jeremy King gyermeke, Phoenix, már nem kellett sokat várni arra, hogy az utolsó tökéletesítések után az újdonsült apa megtehesse az első métereit a picivel – a legjobb időpontban készült el tehát az „ajándék”.

„A fiunk egyhetes volt, amikor átadták nekünk a kész eszközöket. Nagyon megható volt. A tudat, hogy ilyen hamar, a baba születése után szinte azonnal használni tudjuk majd, szívmelengető volt” – mesélt az érzéseiről az anya.

Hozzá hasonlóan Jeremy is el volt ragadtatva mind a szándéktól, mind annak megvalósításától: 

„Nagyon boldog voltam. Soha nem gondoltam volna, hogy képes leszek ilyesmire – mondta. – De így lehetővé vált, hogy egy olyan egyszerű dolgot megtehessünk, ami mások számára teljesen magától értetődőnek tűnik: sétálni mehet a család.”

A koronavírus-járvány miatt a diákok személyesen nem lehettek ott ugyan Jeremy és a WheeStroll első találkozásánál, de Chelsie videókat küldött a nekik, amelyek megmutatták munkájuk gyümölcsét: a baba és az apa semmihez sem hasonlítható örömét. Matt Zigler szerint a középiskolások „boldogok és büszkék voltak”, amikor látták, milyen különleges és rendkívüli tettet hajtottak végre.

Hogy mit éreztek Chelsie felvételeinek megtekintésekor, arról Jacob Zlotnitsky ezt mesélte: „Jó volt látni és tudni, hogy kicsit jobbá tettem egy család életét valamivel, amit én építettem. Szívmelengető pillanatok voltak. Hihetetlen belegondolni, hogy ez valósággá vált.” Elmondta azt is, milyen morális leckéket kapott ettől a feladattól: „Ez a projekt ráébresztett arra, hogy mi is az igazán fontos az életben – többek között az, hogy a közösségeink javát szolgáljuk, és képesek legyünk együttérezni másokkal.”

Ő és a többiek azzal a céllal kezdték el a közös munkát, hogy nemcsak Kingék, de más, hasonló nehézségekkel küszködő családok számára is rendelkezésre állhassanak a kerekesszékes babasétáltatást elősegítő eszközök. Ehhez az kellett, hogy az elkészítésük egyszerű, az áruk pedig megfizethető legyen.

Nemzetközi díjakat is nyert a kezdeményezés

Ez a tervük is sikerült, a babahordozó kerekesszékhez csatlakoztatásához szükséges fémszerkezet összeszerelése egyszerű szerszámokat igényel, és kevesebb mint száz dollárba kerül. Az interneten használati utasítás, anyaglista, és egy oktatóvideó is található, amely lépésről lépésre bemutatja a folyamatot. 

  

A másik szerkezet, a kerekesszékes babakocsi-adapter elkészítése kicsit bonyolultabb, mivel, ahogy már említettük, 3D nyomtatással készül.

A „WheeStroll-csapat” munkájára nemcsak a média, hanem a szakma is felfigyelt, a Make:able 3D Printing Challenge elnevezésű nemzetközi kezdeményezés két díját is elnyerte („leginspirálóbb történet” és az „iteratív tervezés legjobb példája”). 

A diákcsapat legnagyobb jutalmát azonban feltehetően nem ezek az elismerések jelentik, hanem Jeremy hálás szavai, aki most már egyre hosszabb kiruccanásokra mehet a kisfiával: „Ezek a diákok lehetőséget adtak nekem, hogy olyasmit csináljak, amiről azt hittem, soha nem leszek képes megtenni” – mondta a végtelenül meghatott fiatal apa.

Nádudvari Péter

Források: ITTITTITTITT és ITT

Kiemelt kép: Jeremy King