1. nap:

Hat napig egyedül leszek a gyerekkel, mert az anyja elutazott. Eddig minden jól megy. Túl vagyok életem első peluscseréjén, és a gyereket is tisztába tettem. Picit meg is lepődtem, mert Marcikáról kiderült, hogy igazából Mancika. Eddig azt hittem a rózsaszín rugdalózóról, hogy buzis, erre kiderül, hogy csak lányos. Az etetésnél volt egy kis zűr, mert nem akarta bekapni a mellbimbómat, de szerencsére a pörkölt nokedlival kettőnknek is elég volt, főleg, mert egyelőre még én vagyok a gyorsabb.

2. nap:

Az éjszaka nem telt túl jól, a Barca kettő-nullra kikapott. Ja, és Marcika…vagyis Mancika légzésfigyelője is bekapcsolt, mikor lehányta a nokedlivel. Még szerencse, hogy megtaláltam rajtja az off gombot, így többször nem ébresztett fel. Most hajnali fél hét van, de már túl vagyunk 90 milli tápszeren, két böfin, és a popsikrémet is megkóstoltuk. Ha a gyerek is felébred, szerintem a játszóterezést is kipróbáljuk.

3. nap:

Hihetetlen, milyen sokat számít, hogy csak egymásra számíthatunk. Még csak három nap telt el, de máris teljesen egymásra hangolódtunk. Mancika már pontosan tudja, melyik sírásom jelenti azt, hogy éhes vagyok, melyik, hogy egy kis gyengédségre vágyom, és melyik, hogy finganom kell. Abban viszont picit bizonytalan vagyok, hogy Mancikát hoztam-e haza tegnap a játszótérről… de végül is mindegy, ez a babakocsi úgyis jobban tetszik.

4. nap:

Mancika ma átfordult a hátáról a hasára. Nagyon büszke voltam rá. Meg is akartam mutatni a feleségemnek szkájpon, milyen ügyes, de ő felvilágosított, hogy csak fordítva adtam rá a rugdalózót. Viszont! Viszont! Ami biztos, hogy Mancika ma nőtt négy centit, mert nem vettem észre, hogy ráléptem a kezére, amikor megpróbáltam felvenni.

5. nap:

Minden nap egy új fejlődési fázis. Ma fürdetés közben Mancika megpróbálkozott a beszéddel. Az első szó, amit kimondott az volt, hogy segítség. Ebből jöttem rá, hogy a gyereket kell fürdetni, és a cumikat sterilizálni, nem pedig fordítva. Pancsolás után elugrottunk a boltba némi kötszerért, de végül csak sört vettem.

6. nap:

Ma este átugrottak a haverok egy tejfakasztó utópartira. Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, csak Mancika ivott egy picit többet a kelleténél, ezért elég agresszíven reagált, amiért mindig ő esett ki először kidobóban. Viszont egy csomó jó fotót posztoltunk FB-ra, és a gyámügy is bejelölt minket ismerősnek.

7. nap:

Hazaért a feleségem. Nagyon büszke volt rám, amiért ilyen ügyesen tartottam a frontot, aztán megkért, hogy a gyereket cseréljem vissza a sajátunkra… a babakocsival együtt, és hogy beszéljek az ajtónk előtt várakozó gyámügy képviselőivel.

Kormos Anett