Kislány korában megjósolták neki, hogy királyné lesz

Lady Elizabeth Angela Marguerite Bowes-Lyon skót nemesi családból származott, a szülei közeli barátságot ápoltak a királyi párral, így V. György király kisebbik fiával, későbbi férjével, Albert yorki herceggel (vagy ahogy a családja nevezte, Bertie-vel) gyerekként találkoztak először. Annak ellenére, hogy sosem készült a Buckingham-palotába, Erzsébetnek már kislány korában megjósolták, hogy királyné válik belőle. Persze a jóslat beteljesülése több szempontból sem volt magától értetődő.

1923-ban – Forrás: Getty Images/Central Press/Hulton Archive

A brit uralkodóházban abban az időben szokatlan volt szerelemből házasodni, és még szokatlanabb volt rangon alul, nem más uralkodóházak sarjával frigyre lépni. Ha ez nem lett volna elég,

Erzsébet kétszer utasította vissza Bertie lánykérését (tartott a hercegnéi ranggal járó kötelezettségektől), mire végre beadta a derekát.

Ezt követően azonban olyan otthont alakított ki férjének és lányainak, Erzsébetnek, valamint Margitnak, ami jól ellensúlyozta azt a rideg viktoriánus közeget, amiben Bertie felnőtt. 

 

A házasságuk még nem jelentett volna egyenes utat a trónig,

1936 végén azonban rájuk szakadt a feladat, amelyre egyikük sem vágyott: Albert herceg bátyja, a trónörökös egy többszörösen elvált amerikai nővel, Wallis Simpsonnal folytatott botrányos viszonyt, ami miatt kénytelen volt lemondani a trónról. Albert hercegből így VI. György néven a Brit Birodalom uralkodója lett Erzsébettel az oldalán, aki ellenérzései dacára példás hátországot teremtett neki élete végéig az uralkodáshoz (sógora önzését azonban sosem tudta megbocsátani). A gyerekkora óta beszédhibával küszködő király az ő támogatásával tudta legyőzni dadogását – ahogy az A király beszéde című filmből is kiderül –; férje minden nyilvános felszólalását némán vele tátogva mondta végig, hogyha az elakadna, a segítségére lehessen. És VI. György korai haláláig hű társa maradt.

Esküvőjük napján 1923-ban – Forrás: Getty Images/Hulton Archive

A nép makacs és bátor kedvence

Erzsébet királyné híres volt közvetlenségéről és életvidámságáról. A királyi családban ő volt az első, aki nyilvános szerepléseken mosolygott. Lényegében ő hozta létre azt az uralkodói szerepmodellt is, ami az emberekkel való közvetlen kapcsolaton nyugszik, és ami máig egyik alapja a brit királyi család sikeres működésének.

Könnyed modorát és lelkesedését – amivel a férjét is levette a lábáról – azonban nem nézte jó szemmel a királyi család. Amikor az eljegyzésük kapcsán először – és amúgy utoljára – interjút adott a sajtónak, Albert apja, V. György király megbotránkozott azon, hogy Erzsébet mennyit nevetgélt, és hogy a hercegre végig Bertie-ként hivatkozott, mintha mindenki így ismerné.

A britek szimpátiáját azonban akkor vívta ki egyszer és mindenkorra, amikor a második világháborús bombázások idején – a főnemesekkel ellentétben – nem volt hajlandó gyerekeivel elmenekülni az országból, és magára hagyni a népet. „A gyerekek nem mennek sehova nélkülem. Én nem hagyom itt a királyt. És a király soha nem távozik” – mondta. A háborús években aztán férjével együtt látogatták a bombázás sújtotta területeket. Korábban egy királyné sem örvendett ilyen közszeretetnek, ami Erzsébetet egész élete folyamán elkísérte. Ebben döntő szerepet játszott az is, hogy sosem szólalt fel politikai kérdésekben, nem foglalt állást, nem fejezett ki véleményt – ahogyan az ő példáját követve lánya, II. Erzsébet sem.

Erzsébet hercegnő, Erzsébet királyné, Margit hercegnő és VI. György 1942-ben – Forrás: Getty Images/Fox Photos/Hulton Archive

A jókedv (és a hosszú élet?) titka: a gin

Az, hogy az anyakirályné még a legterheltebb történelmi időkben is meg tudta őrizni derűjét, állítólag nagyban volt köszönhető a kedvenc italának, a ginnek is, amelynek fogyasztása a napi rutinjai közé tartozott. A leírások szerint az alkoholfogyasztásban mesterien tudta tartani azt a határvonalat, amelyben ugyan sosem volt józan, de ténylegesen részeg sem. Az ő társaságában minden résztvevőnek kötelező volt alkoholt fogyasztania az ebédhez, és ha a hivatalos programjai ezt a kedvelt rutinját éppen nem tették lehetővé, megkérte a személyzetét, hogy az utazásaikor használt kalaposdobozaiba rejtsenek egy-egy üveg gint, amivel fenn tudja tartani jókedvét.

1978-ban – Forrás: Getty Images/Evening Standard

Súlyos titkok
A nyolcvanas évek végén erősen megrázta a brit közvéleményt a Sunban megjelent leleplező cikk az anyakirályné bátyjának két fogyatékkal élő lányáról, akiket 22 és 15 éves korukban elmegyógyintézetbe zártak, és akiknek a létezését is megpróbálták eltitkolni. Nerissa és Katherine Bowes-Lyont úgy nyilvánították hivatalosan halottnak, hogy még évtizedekig éltek. Nerissa hatvanhat éves korában, 1986-ban hunyt el, a sírját pedig csupán egy vezetéknévvel és sorszámmal ellátott műanyag bilétával jelölték meg. Katherine pedig 2014-ben halt meg, nyolcvanhét évesen. A lányokat az anyjuk 1966-os halála után senki nem látogatta a királyi családból. Nagynénjük, az anyakirályné állítólag már 1982-ben tudott róla, hogy az unokahúgai intézetbe zárva élnek, és egyes források szerint pénzt küldött nekik, hogy abból játékokat és édességet vehessenek nekik, azonban ő sem látogatta őket, és a nyilvántartásban korábban jelentett halálukat sem javíttatta ki. Erzsébet királyné egyébként haláláig egy fogyatékkal élő felnőtteket és gyerekeket támogató alapítvány védnöke is volt. 

A mátriárka halála

Annak ellenére, hogy a britek a nemzet nagyanyjaként tekintettek rá, unokája, Károly herceg számára inkább jelentett anyafigurát a kötelezettségei miatt fizikailag és sokszor érzelmileg is elérhetetlen II. Erzsébet helyett. „Mindent ő jelentett számomra, egészen egyszerűen ő volt a legcsodálatosabb nagymama, akit csak el lehet képzelni” – mondta róla egy 2017-es dokumentumfilmben. Épp ezért Károlyt mélyen lesújtotta nagyanyja halála, akinek életvidámsága az ő mindennapjait is meghatározta. Tőle örökölte meg a skóciai Mey kastélyt, és otthonát, a Clarence House-t, ahol feleségével, Kamillával élnek.

Az anyakirályné néhány héttel lánya, Margit hercegnő halála után hunyt el, 2002. március 30-án, 101 évesen. Az egész brit nemzet gyászolta, temetésén a Westminster-apátságtól Windsorig vezető úton egymillió ember rótta le tiszteletét. Annak ellenére, hogy sosem készült a királynéi szerepre, stabil hátországot jelentett férje számára az uralkodói feladatok ellátásában. A királyi családban betöltött szerepével, kötelességtudató példamutatásával pedig II. Erzsébet személyében egy olyan uralkodót nevelt ki, aki visszavonhatatlanul beírta magát a történelmünkbe.

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT

Kiemelt kép: Getty Images/Georges De Keerle