A bevezetőből is érezhető cinizmusom annak tulajdonítható, hogy egyszerűen gyomorforgató volt olvasni azt a töméntelen mennyiségű történetet, hogyan bántalmazza a világsajtó és a brit nép a hercegi párt. Találó cím A szabadság nyomában: magában foglalja a hercegi pár útkeresését, a megismerkedésüktől kezdve a házasságukon át az udvarból való távozásukig. Ugyanakkor rámutat arra is, hogy aki a királyi család tagja, az sosem lesz teljesen szabad. Az uralkodói cím egy életre szóló tisztség, amivel kötelességek is járnak, akár függetlenedik valaki, akár nem. 

A kommenteket, kritikákat olvasva úgy látom, ezzel az érzéssel egyedül maradtam.

A könyv írói, Omid Scobie és Carolyn Durand alapos munkát végeztek, hogy bemutassák annak a toxikus, bántalmazó légkörnek a működését, amiben az uralkodói család él, és aminek Harry és Meghan búcsút intett.

Általában ilyenkor jönnek azok az áldozathibáztató érvek, hogy „Jaj, ugyan, nem kell őket sajnálni, ülnek egy valag pénzen, erre vállalkoztak. Tudod, van az a mondás, hogy aki kurvának áll…”

Ez a család viszont nem erre vállalkozott – derül ki több ízben a könyvből is, akárcsak az, hogy jogilag hányszor próbáltak éles határt meghúzni a sajtóval, és napi szinten hogyan harcolnak egymással. Két ilyen kézzelfogható megállapodás megszületését említi példaként a könyv, amit hellyel-közzel betartott eddig a brit média. Az egyik ilyen egyezség szerint a trónörökösök élete a felnőtté válásig sérthetetlen.

(Persze, amint Harry és Vilmos kijött az egyetemről, rájuk zúdult a sajtó minden szennye és mocska.) A második hírzárlatról szóló alku pedig Harry herceg katonai szolgálata idején lépett érvénybe, méghozzá annak érdekében, hogy ne sodorják veszélybe a brit katonák életét.

 

A második egyezség

Harry pedig nagyon szerette a katonai szolgálatot, és önként jelentkezett, hogy inkább Afganisztánban terepen lehessen. Persze a sajtó nem sokáig tartotta be a megállapodást.

A Harryt övező sajtófigyelem fokozott veszélyt jelentett a brit hadseregre, miután a brit médiában többször is megjelent, merre állomásozik. Emiatt a tálibok több ízben is meghirdették a „Harry hadművelet”-et.

Így született meg az említett második egyezség, amely szerint, amíg Harry herceg katonai szolgálatot teljesít, addig a média nem közöl híreket a tartózkodási helyéről, nehogy veszélybe sodorják a katonák életét. Harry így egy ideig lesifotósok nélkül élhette az életét, és mindent megtett, hogy később se kelljen visszamennie az udvarba – derül ki a könyvből. Miután az egyik sajtóorgánum megszegte a megállapodást, és megszellőztette Harry hollétét, a herceget kimenekítették, és visszatért az udvarba.

Innentől kezdve sűrűsödtek a botrányok is. Későbbi kirívó viselkedését, dühkitöréseit is a médiával való háborúskodás, és a magánszférája folyamatos megsértése váltotta ki.

Miközben a viselkedése nyomán egyfolytában a bulvársajtó címlapjain szerepelt, egyre sűrűbben jelentkeztek nála a pánikrohamok is – végül testvére hathatós közbenjárására kezdett el terápiába járni. A könyvben szereplő leírások ilyen és ehhez hasonló mélységű történeteket is bemutatnak, ettől sokkal összetettebb képet kaphatunk a királyi család tagjairól.

 A mentális betegségekkel járó megbélyegzés csökkentése és az ezzel kapcsolatos diskurzus megváltoztatása érdekében Vilmos, Katalin és Harry 2016 áprilisában útjára indította a Heads Together alapítványt. Ezzel az is céljuk volt, hogy az emberek szégyenkezés nélkül fordulhassanak szakemberhez.

A mai napig őszintén beszélnek a mentális betegségekkel kapcsolatos nézeteikről, és másokat is erre bátorítanak.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Heads Together (@heads_together) által megosztott bejegyzés,

Üdv a családban, Meghan!

Ennek a családnak ez a jelene, ez a természetes közege – mutat rá a könyv, és az a tény szintén, hogy ha bárki beírja a keresőbe a könyv címét, jószerével csak ocsmány kommenteket és gúnyos szalagcímeket talál. Persze tudjuk: a könyv megírásától még semmi sem változik, egyik brit bulvárlap sem száll magába, a történet pedig tovább folytatódik, amíg csak létezik a királyi család.

A brit olvasóközönség számára pedig valószínűleg sosem lesz összeegyeztethető az a pozitív kép, amit a könyv írói Meghanről festettek annak a „gonosz hozományvadász Meghan”-nek a képével, aki „megfosztotta” a népüket egy trónörökösüktől. Az ő Harryjüket elorozták.

„Ennél sokkal többet vártam, ez csak egy kiszínezett Disney-történet” – írja például egy kommentelő a Google könyvértékelőjén. „Különben is, az én adómból tartja el magát a királyi család, szóval ne picsogjanak” – érvel a másik.

El kell viselniük, hogy egyes szalagcímek rasszisták, hogy mindenhová követik őket, hogy minden lépésük előre megtervezett, hogy rendszeresen újabb és újabb kamu pornóvideók terjednek róluk a deep weben.

Vagy hogy bulvármagazinok lesifotósai mindenáron le akarják kapni egy-egy intim pillanatukat – boncolgatja a könyv.

Meghan és Harry gyermekükkel – Forrás: Getty Images/Toby Melville/Pool

„Ezt el kell tudnia viselni”

Persze egy közszereplőnek többet kell elviselnie, mint egy átlagembernek. Na de mennyi az a több?

A család eszmei értéke a médiapiacon akkora, hogy a sajtónak mindig jobban megéri lesifotósokkal vadászni rájuk, címlapra tenni őket, majd veszíteni egy sajtóperben.

Diána végzetes autóbalesetében a fotósok segítségnyújtás helyett reflexből a kamerájukhoz kaptak, és fotózni kezdték a még eszméleténél lévő Diánát. A bulvárlapok másnap pedig megjelentették ezeket a képeket – hoz egy szemléletes példát a szerzőpáros.

A család pedig mindent megtesz azért, hogy lehetőség szerint egy kép se kerüljön ki róluk, ennek felelőse a királyi udvar sajtóattaséja és testőrsége. A harc pedig egyre jobban élesedik közöttük, ebbe Harry és Meghan nem tudtak belesimulni.

Ráadásul a közösségi média térnyerése és a digitalizáció új távlatokat nyitott a megfélemlítés körében is, így a család intim szférája mind jobban szűkült. Harryék számára az afrikai kontinens és Kanada vált biztonságos búvóhellyé, ahová nem ért el a brit sajtó keze.

Ó, azok a közeli ismerősök és jóakarók!

A könyv a közösségi médiában megjelenő bejegyzésektől kezdve a sajtómegjelenéseken át a közeli hozzátartozókig, barátok, rokonok megszólaltatása nyomán született. Utóbbiakat – ahogy az ilyenkor lenni szokott – név nélkül, egy „közeli ismerősként”, vagy a „Buckingham-palota munkatársaként” említik.

Számtalanszor fölösleges részletekbe bocsátkozva merülhetünk el a történetben (persze lehet, hogy az igazi rajongóknak pont ettől szerethető), és a „bájos” szót is az én ízlésem szerint túl sokszor használják.

Ettől eltekintve igen alaposan megírt könyvet tartunk a kezünkben, az elolvasása után pedig érthetővé válik, miért hagyta el a királyi udvart a páros. Ebben az ellenszélben már az is tiszteletre méltó vállalkozás az írók részéről, hogy feltárják Harry és Meghan nézőpontját. De aki szeretné elolvasni, annak javaslom, hogy előtte nézze meg a Netflixen a Diana – A saját szavaimmal című dokumentumfilmet, ami a néhai hercegné életébe enged betekintést személyes felvételeken keresztül. 

Szőcs Lilla

Kiemelt kép: Getty Images/Chris Jackson