Miért baj az, ha a fiam növeszti a haját? – A hosszú hajú férfiak nyomában

–

Hogy mikor kattantam rá a hosszú hajú fiúkra? Ó, jól emékszem én… A jó ég tudja, miért és hogyan, de kiskamasz koromban láttam először a Desperadót, és az első tíz percben megállapítottam, mindegy, mit művel ez a gyönyörű lobogó hajú pasas a következő másfél órában, szeretem őt, és követem a világ végéig. Ekkor határoztam el, hogy ha Banderas nem vesz is feleségül soha, az fix, hogy hosszú hajú gitáros lesz a férjem. Nem lehet más. Hát, a gitáros stimmel, a hosszú haj nem.

Viszont lett egy fiunk, aki úgy ragaszkodik a hajkoronájához, mint az életéhez. Rengeteg dolog miatt szorong, és igencsak ad arra, hogy mit gondolnak róla. De a haját érő beszólások egyenesen leperegnek róla. Ragaszkodik hozzá, és tervei szerint a földig növeszti majd. Mi ebben támogatjuk, sőt igazából picit irigyeljük is; ő a szuperhajú a családban.

Ám valamiért tényleg rengeteg beszólást kap(unk) a hosszú hajára – hogy ez nem helyénvaló, nem helyes, lányt, „buzit” nevelünk belőle azzal, hogy hagyjuk.

Nem túlzok, jó pár alkalommal kaptam már ilyen üzenetet.

Holott elég komoly rajongótábora van a lobogó hajú férfiaknak, akikről valamiért soha nem jutna eszünkbe, hogy nőiesek. Az emberek ellentmondásos viszonyulása a hosszú férfihajhoz pedig nagyjából egyidős az emberiséggel. 

Régen se volt egyértelmű

Már a Bibliában ott áll feketén-fehéren, hogy ha férfi vagy: a hosszú haj rossz, ha nő, akkor pedig jó. Pál apostol Korinthusiakhoz írt I. levelében ez olvasható:

„Nem tanít-e maga a természet is arra titeket, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik? Ha viszont az asszony növeszti meg haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta.” 

Az ókori római szobrok, korabeli műalkotások azt mutatják, hogy egy valamirevaló római férfinak bizony rövid volt a haja.

Igen ám, de a Római Birodalom bukásakor, amikor a germánok, frankok, vizigótok bevágtáztak a képbe, hirtelen divatba jött a hosszú haj, ami az erőt, a hatalmat és a nemességet szimbolizálta. Ez olyannyira így volt, hogy a meroving királyokat egész konkrétan „a hosszú hajú királyok”-nak is hívták. A riválisok előszeretettel választották a hajvágást ellenfelük megsemmisítésére a legyilkolás helyett, hiszen hosszú haj híján már egy férfi nem számított „királyalapanyagnak”, bármilyen vér csörgedezett is az ereiben. 

A XI. században Canterbury érseke viszont nem volt hajlandó megáldani olyan férfiakat, akiknek olyan a hajuk, mint a nőké, szóval nehéz volt kiigazodni akkoriban, hogy mikor a férfiasság és mikor a nőiesség megtestesítője a hosszú lobonc.

A XVI–XVII. században jellemzően a széplelkű művészek viseltek hosszú hajat, de előkelőbb körökben is elő-előfordult a hosszú haj férfiakon. A kor szelleme több szabadságot engedett meg a hajviseletet illetően.

A XVIII–XIX. században aztán jöttek a parókák, amelyek hosszú hajat imitáltak, míg alattuk rövid haj bújt meg. Praktikus okokból: leginkább a tetvek miatt. Azt, hogy mi lapult a parókák alatt, mindenki tudta, ezért is piszkálták, vakarták a fejbőrüket hosszú pálcikákkal a parókán keresztül, akár a legelőkelőbb estély kellős közepén is…

Ez idő tájt eléggé összemosódtak a férfi- és női frizurák, minél díszesebb, nagyobb, loknisabb volt egy hajzat, annál előkelőbbnek számított, a viselőjének nemétől függetlenül.

Később, a világháborúk idején, a rémes higiénés állapotok miatt – trendek, szimbólumok ide vagy oda – a rövid hajon kívül más fel sem merült. Meg úgy általában, a divatozás, a külsőségeken keresztül megfogalmazott önkifejezés, érthető okokból, kifejezetten háttérbe szorult. A férfiak körében különösen. 

Lázadó loknik

Teltek az évtizedek, a férfiaknak alapvetően a rövid haj volt az elfogadott, egészen a hippikultúra berobbanásáig. Na, akkor viszont eljött a hosszú férfihaj modern kori Kánaánja; a megnövesztett haj egyértelműen a rendszerellenesség, a lázadás szimbólumává vált. Rá is égett ez a bélyeg világszerte.

Mára pedig van történelmi és modern kori referencia bőven, így ott tartunk, hogy szinte egyénenként változó, ki mire asszociál, ha hosszú hajú férfit lát. Van, aki széplelkű művészlélekre, jógira, vegán gasztrogurura. Van, aki barbár törzsfőnökre, bőrdzsekis rosszfiúra, és van, aki igénytelen rockerre. Attól függ, melyikre láttunk több példát a saját életünk folyamán.

Valahol értem, miért reagálnak olyan érzékenyen az emberek egy kisfiú loknijaira. Mert, legyen szó rockerekről, művészlelkekről, vagy rosszfiúkról, egyikük útja sem az általános, „sárga köves út”. Az oly sokat hangoztatott „normális” (bármit jelentsen is ez a szó ma).

A hosszú haj egy kisfiú fején az átlagtól való eltérést szimbolizálja, és reflexből előhívja annak igényét, hogy márpedig álljon be a gyerek a sorba, ne legyen „más”, mert az kockázatos, sőt veszélyes (!). És különben is, nehogy már a gyerek mondja meg, milyen hajat akar!

Biztos, hogy ez a férfiasságról szól?

Én azt hiszem, hogy valójában sokkal inkább ez a lényege az egésznek. Az, hogy mi férfias és mi nőies, tulajdonképpen csak a felszín, hiszen a történelem is mutatja, a hajhossz jelentősége folyamatosan változik. Ahogy az is, hogy egy korszakban, egy adott társadalomban éppen mi számít klasszikusan „férfiasnak” vagy „nőiesnek”.

És ezen a ponton visszakanyarodnék a történelmi példáim legelejére, Pál apostolhoz, aki szerint egy férfi szégyenére válik a hosszú haj. Furcsa ezt épp Jézus egyik apostolától hallani… Igaz, 

azt sosem sikerült százszázalékosan bizonyítani, hogy Jézus valóban hosszú hajat viselt. De az is igaz, hogy az ő férfi mivolta inkább tabu. Elvégre, mindegy, milyen volt a haja, mennyire volt férfias vagy nem, ő úgy volt jó, ahogy volt. Ezt már a Hairben is megénekelték.

Úgy érzem, valójában ezt a szintet kellene nekünk is elérnünk ebben a témában. Hogy egy ember önmagában létezhessen, a saját identitásában, sőt attól függetlenül is, szabadon és önazonosan. Nem kellene hogy számítson, ki hogy néz ki, milyen a frizurája, milyen ruhát hord, hány kiló, és festi-e a haját, mert a lényeg valójában az, amit olyan előszeretettel hangsúlyoz mindenki: amit a külső körbeölel (vagy eltakar). 

 

Nem a hajon múlik

Ráadásul ma, 2021-ben, amikor a határok egyre inkább elmosódnak a nemek és nemi elvárások között (tetszik vagy sem, ez történik, és nem véletlenül, de ez egy másik cikk témája), szerintem épp a gyerekekbe nem szabad elültetni a magját annak, hogy mindössze kétfélék lehetünk; fiús fiúk vagy lányos lányok. Nekem meggyőződésem, hogy azok a gyerekek, akiknek ezt nyomatják, nem fogják igazán érteni a körülöttük lévő világot. És talán saját magukat sem.

Ez a cikk pedig igazándiból csak arról szól, amiről: a hajról. Nem konkrétan vett genderidentitástól vagy szexuális beállítottságtól. Hanem önkifejezésről, egyéni ízlésről, aminek az egyik megjelenési formája például a hajviselet, vagy az öltözékünk. Meg lehet nyugodni, egy hosszú hajú férfi (még ha kiskorú is) nem propaganda.

Az én fiamnak hosszú a haja, mert – dobpergés és feszült figyelem – ez tetszik neki. Ennyi. Nem kell ideológiát gyártani hozzá, ez csak haj.

Mindenki nézzen ki úgy, ahogy akar, mindaddig, amíg nem zavar másokat és amíg nem kényszeríti a környezetét arra, hogy mindenáron kövessék a példáját azzal, hogy az az egy és igazi út. 

És ha valakinek még ezek után is problémája van a hosszú hajú férfiakkal, akkor így a végére hadd mutassak néhány férfit sűrű, vállra omló, gyönyörű hajjal. Aztán mindenki döntse el maga, mi is a férfias és a nőies, és mi az, amit (akit), túl a nemeken, csak szimplán jó nézni. 

Antonio Banderas

Jaj, mennyi kép volt róla a szobám falán, a szekrényem belsejében! 

Axl Rose

Csak annyit mondok, próbáljátok elképzelni rövid hajjal… 

Jim Morrison

Sámson ereje lakozhatott abban a hajban, talán ezért is hiszik sokan, hogy még él.

Bob Marley

A rasztahaj picit kakukktojás, de hát ha Bob már így megnövesztette, nem maradhat ki a felsorolásból.

Brad Pitt

Mindegy, milyen a haja, ő Brad Pitt. 

Kurt Cobain

Amikor mondtam a kisfiamnak, hogy a hosszú hajú pasikról írok cikket, megígértette velem, hogy nem hagyom ki a kedvencét. Úgyhogy nem hagyom ki.

És a végére pedig nem marad, mert nem maradhat más, mint…

Jason Momoa

Kommentár nélkül.

Szabó Anna Eszter

Forrás: ITT