Azóta már nem vagyok gimis, és a táskámban immár váltás ruhák vannak a gyerekeimnek, és vászonzsákok a csomagolásmentes bevásárláshoz. Nem hordozok magammal versesköteteket, nem írok verseket. Bezzeg a szemem alatti karikák megmaradtak, csak már nem az önkéntes, éjszakába nyúló olvasómaratonoktól…

Szóval, felnőttem, és elérkezettnek látom az időt, hogy szembenézzek a lehetőséggel: Jim tényleg tagja a tragikusan fiatalon elhunytak csoportjának, a huszonhetesek klubjának, és kevéssé valószínű, hogy most is épp rám vár valahol. 

De akkor mi történt azon az éjszakán? Mit lehet tudni? 

A filmművészetet
otthagyta
a zenéért,
a zenét,
otthagyta
a költészetért,
aztán mindent
otthagyott
velünk együtt
valami másért,
amiről mi még
nem tudunk.

(Földes László Hobo)

A hivatalos verzió

Jim Morrisonra egy párizsi lakás fürdőkádjában találtak rá. A hivatalos verzió szerint a halálát szívelégtelenség okozta. Mivel amúgy sem visszafogott és absztinens életviteléről volt híres, ez a magyarázat akár logikusnak is tűnhet. A The Doors szárnyalása idején majdhogynem túlzás nélkül végig módosult tudatállapotban létezett, orgiák rendszeres látogatója volt, így végül is az a gondolat, hogy a szíve egy ponton nem bírta a fokozott terhelést, nem különösebben merész. 

1969-ben – Forrás: Getty Images/CBS Photo Archive

Az ötven évvel ezelőtti párizsi tartózkodása alatt nem volt egyedül, ott volt vele az élettársa, Pamela Courson is, aki minden kilengése ellenére is stabil partnere volt. 

Állítólag ő talált rá Morrisonra, aki, egyes verziók szerint, ruhában feküdt a kádban, más források viszont azt ecsetelik, hogy a kádba hajolva érte a halál. Hallani olyat is, hogy egy félmosoly volt az arcán…

Rengeteg a találgatás, ezért is olyan könnyű eljátszani a gondolattal, hogy talán meg sem halt. 

Konteó no. 1: Jim Morrison él!

Nem én voltam az egyetlen, aki tagadásban élt, és nem mindenki állt ám meg a romantikus képzelgésnél! 1969 és 1970 között Morrison elég sok, számára kedvezőtlen és gyakorlatilag teljesíthetetlen szerződést írt alá, ami miatt egyre nagyobb nyomás nehezedett rá.
Gyakorlatilag elmenekült Párizsba, ahol majdhogynem inkognitóban tartózkodott Pamela Coursonnal.

Sokak szerint annyira rákapott az ismeretlenség és a szabadság ízére, hogy megrendezte a saját halálát.

Egyes verziók szerint Courson is be volt avatva, mások szerint nem. A teória szerint egy hajléktalan holttestével helyettesítették Morrisont. Mivel Courson is elég súlyos drogproblémákkal küszködött (1973-ban herointúladagolásban halt meg), nem lehetetlen, hogy fel sem tűnt neki, hogy nem is az igazi Morrisonra talált rá, mert annyira ki volt ütve.

Konteó no. 2: Pamela Courson ölte meg!

Természetesen az a lehetőség is előkerül az összeesküvés-elméletek között, hogy az, akire végül Jim Morrison az egész vagyonát hagyta, voltaképpen meggyilkolta a rocksztárt.

Az előző elméletre rímel, hogy állítólag Morrison új életet akart kezdeni, távol a sztárságtól, a kötelezettségektől és bizony, még a csajától is. Ez nem tetszett Coursonnak – szól az elmélet –, és ezért leitatta, majd túladagolta Morrisont.

Olyan változat is van, amely szerint egy bárba vitte el, ott történt a túladagolás, és onnan vitték haza, és tették a kádba. 

Jim Morrison és Pamela Courson – Forrás: Getty Images/Estate of Edmund Teske/Michael Ochs Archives

Ennek a verziónak van egy olyan mellékszála is, hogy állítólag a mellékhelyiségben ülve halt meg, és ott találtak rá, onnan cipelték át abba a bizonyos kádba.

Akkoriban nem volt semmi gyanús abban, ha valakit (főleg Jim Morrisont) öntudatlan állapotban vonszolnak A-ból B-be…

Ez ám a rock and roll. 

Konteó no. 3: Öngyilkos lett!

Ahogy azt írtam feljebb, az utolsó években Morrison nem volt már a legjobb formájában. A nyomasztó kötelezettségei, alkohol- és drogproblémái, egyre súlyosbodó asztmája mellett az okkult mágiában való elmerülése, a zenekar tagjaival, barátaival megromlott kapcsolata miatt az sem elképzelhetetlen, hogy szándékosan vetett véget az életének.

Konteó no. 4: Az FBI volt a tettes!

Meglehetősen népszerű az az elmélet is, ami szerint maga az FBI tette el láb alól. Ezt olvasván elsőre elkerekedett a szemem, mert hát mégis mi a nyavalya köze van Jim Morrisonnak az FBI-hoz?!

Nos, bizonyos dokumentumok és jelentések szerint Morrisonnak bérelt helye volt az FBI feketelistáján, amelyen olyan hírességek és művészek szerepeltek, akik hírhedtek voltak a féktelen drog- és alkoholfogyasztásaikról és a zabolátlan szexualitásukról, ami által káoszt teremtenek és rombolják a fiatalok erkölcseit. Ráadásul Morrisonnak nem egy rendőrségi ügye is volt. De a párizsi tartózkodás ideje alatt megnyugodott a Bureau, hátha nem tér vissza ez a torzonborz, romlott rocksztár.

Aztán viszont, állítólag, kaptak egy fülest, hogy mégis visszatérne az Államokba, ezért kábítószer-túladagolásnak álcázva megölték. Természetesen ezt az elméletet sem sikerült igazolni.

Forrás: Getty Images/Tom Copi/Michael Ochs Archives

Konteók kifogyhatatlan tárháza

Egyesek azt a lehetőséget sem zárták ki, hogy megromlott viszonyuk miatt saját zenésztársai ölték és/vagy ölették meg, de olyan lehetőség is napvilágot látott, hogy egy rajongója volt a tettes, aki mérgezett kábítószert adott a kezébe.

A leghajmeresztőbb elmélet szerint Morrison csatlakozott egy párizsi okkult szektához, és egy ilyen rituálé vetett véget az életének, mert elvérzett, vagy vért ivott, persze a túladagolás lehetősége itt is felmerült. 

Na de tényleg, mi történt?! 

Az egyik legvalószínűbbnek tűnő narratíva 2014-ben a MOJO magazinban jelent meg.
A legendás groupie-énekesnővel, Marianne Faithfull-lal készült interjúban a nő elmesélte, hogy az akkori pasija a heroindíler Jean de Breteuil volt, és ő adta a végzetes adag heroint Morrisonnak. 

Az egész onnan jött, hogy az újságíró konkrétan rákérdezett, miért ölte meg Faithfull a rocksztárt. A feltételezéstől felpaprikázva a nő úgy döntött, kitálal. Elmesélte, hogy ők is épp Párizsban voltak a barátjával, aki akkoriban a sztárok dílere volt. Breteuil szólt Faithfullnak, hogy jelenése van Morrisonnál.

Faithfull nem ment vele, mert elmondása szerint rossz előérzete támadt. 

„Éreztem, hogy valami baj lesz, bevettem néhány Tuinalt (akkoriban népszerű nyugtató – a szerk.), és otthon maradtam. Breteuil meg elment Jimhez, és megölte. Persze, biztos baleset volt. Szegény szerencsétlen. Túl erős volt az anyag? Igen. És meghalt. Semmit nem tudtam akkoriban erről. Bárki, aki összefüggésbe hozható ennek a szegény fickónak a halálával, az halott. Kivéve engem.” 

A történet nagyjából beleillik a konteók sorába, és össze is olvadt velük, hiszen többen mondják, hogy ja persze, nem is Pamela Courson ölette meg, hanem az egykori szerető, Faithfull, és a bárban, vécében elhalálozás és onnan felcipelés is lehet, hogy inkább Breteuil-höz köthető.

Ki tudja?! 

A The Doors együttes tagjai: Ray Manzarek, Robbie Kreiger, John Densmore és Jim Morrison – Forrás: Getty Images/Charlie Gillett/Redferns

A zenének vége

Őszintén, ha most hirtelen bizonyítékokkal együtt megkapnánk a színtiszta igazságot, jobb lenne? Nem hiszem, hogy ez már számít.

Jim Morrison jóval több volt, mint egy rocksztár. A megjelenése, a mozgása, a hangja, szövegei, versei méterekkel a föld fölé emelték, folytonos lebegésben élt megannyi univerzum között. Az ő valósága olyasmi volt, amit mi sose érthetünk meg. Több hetvenes évekbeli szupersztár nyilatkozta, hogy a népszerűséggel járó felhajtáshoz képest a pszichedelikus drogok által kínált világnak sokkal több értelme volt. Nekik a lebegés maga volt a józanság.

  

Nem kell tudnunk, mi történt pontosan

Az, hogy ki fekszik a párizsi Père-Lachaise temető sírjában, máig rejtély, és ez így van jól. 

Jim Morrison így tart minket azóta is feszültségben, pont úgy, mint amikor még élt. Ha a zenéjét hallgatjuk, ha a verseit olvassuk, vagy a róla készült portrékat nézegetjük, felkavar, ellazít, szétmarcangol, gyönyörködtet, viszolyogtat, megdöbbent, felemel. A Gyíkkirály tekintete egyszerre lángoló és tompa. A jelensége nyers, mégis lágy. 

Halott és mégis él. 

A legendák már csak ilyenek. 

Szabó Anna Eszter 

Források: ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/Andrew Maclear/Hulton Archive