„Vannak, akik az első pillanatban anyává válnak és szerelembe esnek. Velem nem így történt” – Egy „kezdő” kismama babanaplója

–

Te mindent nagyon hamar csináltál, de persze önmagamhoz híven még ezen is izgultam…

Már háromhetes korodban kezdted felvenni a szemkontaktust, ami a védőnő szerint nagyon nagy dolog, más babáknál van, hogy ez hónapokba telik. Azt mondta, ebből látszik, hogy nagyon érdeklődő és okos baba leszel. 

Sokan és sok helyen figyelmeztetnek, mennyire fontos a hason fekvés a babáknak, minél többet kell gyakorolni, mert abból tanul meg minden mozgást. Ez nekünk elég nehezen indult, utáltál hason lenni, valószínűleg azért, mert mindig is a hátadon altattunk. Kitartóan gyakoroltuk, és egyre többet és hosszabban bírtál úgy maradni. Aztán körülbelül másfél hónapos lehettél, amikor megtanultál hasról hátra fordulni. Ez kicsit lelassította a hason lét tanulását, hiszen bármikor hasra tettünk, te visszafordultál. De nagyon büszkék voltunk rád, hogy ilyen hamar tanultál valamit.

Két hónapos korodban elkezdted élvezni a játszószőnyeget, ami hatalmas segítség volt, előfordult, hogy tíz-húsz perceket is elnézelődtél rajta, ez nagy szabadságot adott azután, hogy nagyjából egész nap rajtam éltél. Élvezted a színeket, a formákat, mi meg lelkesen mutogattunk neked mindent.

Párszor még olyan is előfordult, hogy apával egyszerre tudtunk enni, mert elvoltál a szőnyegen egyedül. Előtte felváltva ettünk, vagy félkézzel, állva. 

Aztán a nagy változás akkor jött el, amikor elkezdtél fogni

Onnantól minden sokkal érdekesebb és izgalmasabb lett, mindenért nyúltál, minden lekötött. Rengeteg játékot vettünk neked, és talán nem is volt olyan, amit ne szerettél volna, vagy csak porosodott a polcon, mindennap más lett a kedvenced.

Négy hónapos korodban fordultál át először hátról hasra, és innentől lehetetlen volt bárhol is otthagyni, ahonnan le tudnál esni. Minden helyzetben hasra fordultál, pelenkázás, öltöztetés, hintázás közben, ami miatt minden nehezebb lett. Persze magaddal is jól kiszúrtál, mert visszafordulni már elfelejtettél.

Lelkesen hasra fordultál, majd rájöttél, hogy nem tudsz mit kezdeni ezzel a helyzettel, és nem is szeretsz igazából így lenni, ezért panaszkodni kezdtél. Ez ment egész nap. Se pisilni, se enni nem tudtam nyugodtan, azt hittem, sosem múlik el, egész nap csak forgatni kellett téged.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Kalydy Detti (@dettikalydy) által megosztott bejegyzés, Máj 15., 2020, időpont: 11:40 (PDT időzóna szerint)

Öt hónaposan, nagypénteken kezdtél el először kúszni

Hihetetlen élmény volt, nem számítottunk rá, hogy ez ennyire korán megtörténik. Mindketten itthon voltunk, és egyszer csak elkezdtél utánam jönni. És innentől nem volt megállás. Kúszás, négykézlábra állás, az ülés próbálgatása… naponta kétszázszor. Persze így elkezdődtek az esések is, amit elég nehéz kezelni és nem veled együtt sírni, de tudtuk, hogy nem kaphatunk mindig el, mert meg kell tanulnod elesni.

Szerencsére ez pár pukli és koppanás után megtörtént, nagyon ritka volt az esés. Lettek kedvenc helyeid is, ahova bárhonnan másodpercek alatt eljutottál: a kutya háza, tévékábel, a kutya játékai, porszívó, a kutya vizes tálja. Szóval a teljesen gyerekbarát dolgok.

Persze mivel a mozgásfejlődés ennyire gyorsan beindult, az éjszakáink a szokásosnál is rémesebbek lettek. Voltak olyan éjszakák, hogy félóránként keltél és olyan is, hogy órákat ébren voltál. Apával felváltva járkáltunk órákig veled le és fel a szobádban, de te csak sírtál, és ha mégis elaludtál, azonnal ébredtél, ahogy leraktunk. Volt, hogy magunk közé vettünk az ágyban, hátha köztünk megnyugszol és velünk szeretnél aludni, de csak felpörögtél tőle, játéknak fogtad fel, csapkodtál minket, tépted a hajunkat, végül alvás helyett itt is sírás lett a vége, és kezdhettük elölről a le-fel sétálgatást.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Kalydy Detti (@dettikalydy) által megosztott bejegyzés, Júl 7., 2020, időpont: 2:25 (PDT időzóna szerint)

Az a bizonyos kötődés

Biztos vannak olyanok, akik az első pillanatban anyává válnak és szerelembe esnek. Velem nem így történt, több idő kellett, mire megértem rá, és ahogy az egyik barátnőm mondta: te se voltál partner az elején abban, hogy könnyen érzelmi kötődést lehessen kialakítani veled.

Nem voltak olyan pillanatok, amikor gyönyörködve álltunk a kiságy mellett, és néztük, ahogy alszol, mert amikor végre le tudtunk rakni, rohantunk aludni. Nem élveztük, ahogy cuki hangon gügyörészel, mert az első pár hónapban, ha ébren voltál, csak sírtál.

Nem voltak olyan gondolataim, hogy úgy hiányzol, ébresszünk már fel, mert fellélegeztem, amikor elaludtál.

Talán az első fordulópont három hónapos korodban jött el, amikor elkezdtél érdeklődni kifelé, egyre hosszabb időt nézelődtél sírás nélkül, és már le lehetett kötni a figyelmedet. Elkezdtél ránk mosolyogni, láttuk, hogy végre érzékeled, hogy vannak szüleid, akiket fel is ismersz.

Álmodban néha már hanggal is nevettél, így alig vártuk, hogy végre halljuk, milyen, amikor igazából nevetsz. Könnyebben mentünk veled ide-oda, vásárolni, családhoz, mert nem attól féltünk, hogy milyen kínos lesz, hogy a mi gyerekünk végig sír, hanem szívesen átadtunk más kezébe is. Autózni is nagyon jó volt, az elején szerettél nézelődni, utána pedig hosszan aludtál, sőt olyan is volt, hogy amikor hazaértünk és kivettünk a kocsiból, folytattad az alvást a nappaliban.

Négy hónapos voltál, amikor beütött a koronavírus

Így nagyon intenzíven, együtt éltünk meg minden mozdulatot, változást, növekedési ugrást. Megszoktam, hogy apa mindig itthon van, így nagy segítség volt, hogy nem csak akkor mehettem zuhanyozni, vagy csak egy kicsit szusszanni, amikor aludtál.

Nehéz volt távol lenni mindenkitől, kicsit olyan érzés, mint egy zombiapokalipszis: bezárkózva itthon, nincs kimenet, főleg, mert egy babával élsz együtt, és túl kell élni valahogy.

Én élveztem, hogy csak mi vagyunk, a mi kis világunk, nincs zavaró tényező, nem kell utazásokat tervezni, vagy alváshoz időzíteni, nem kell azon izgulni, hogy vajon milyen hangulatban leszel, amikor megyünk valahova.

Úgy érzem, az igazán nagy változás benned és bennem is nagyjából hat hónapos korod környékén történt meg. Észre se vettem, de addigra a mindenem lettél: az illatod, a hangod, mindened… Imádom, hogy látom benned apát, hogy a kettőnk tökéletes keveréke vagy.

A kúszás is sok mindent megváltoztatott, oda mentél, ahova akartál, és ezt nagyon élvezted. Hatalmasakat nevettél tulajdonképpen mindenen, elfoglaltad magad a kis játékaiddal, követted a kutyát mindenhova és kapaszkodtál bele. (Persze ennek egyedül te örültél, a kutya menekült, mi meg szedegettük ki a markodból a szőrt.)

Bármennyire borzalmas volt is az éjszaka, a reggeli kávé és zuhanyzás után csak azt éreztem, hogy álmos vagyok, de már nem utáltam az életemet és nem haragudtam senkire. Na jó, csak nagyon ritkán!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Kalydy Detti (@dettikalydy) által megosztott bejegyzés, Júl 19., 2020, időpont: 7:27 (PDT időzóna szerint)

Napközben továbbra is egyedül aludtál el

Ébredés után addig nézted az ajtót, míg nem mentünk be rajta, hangosan nevetve fogadtál minket minden egyes alkalommal. Megtanultad, mit jelent a cici és a jössz szó. Visszatértünk a hozzátápláláshoz is, és bár még nem ettél sokat hat-hét hónaposan, érdeklődtél iránta, nem nyomtad ki a nyelveddel a falatokat.

Ma már azt gondolom, mindenki más és más tempóban érik meg arra, hogy anya legyen, és kezd el őszintén, érzelmekkel kötődni a gyerekéhez.

Először azt hittem, szégyellnem kell magam miatta, és nem lehet más oka, csak az, hogy rossz anya vagyok, és nem voltam felkészült és elég érett ahhoz, hogy ez megtörténjen velem, de ma már vágyom arra, hogy még jobban megismerjelek, hogy lássam, ahogy növögetsz, hogy megtanítsalak nagyon sok mindenre.

Várom, hogy együtt nézzünk majd mesét, szaladgálj a kertben, mondd, hogy anya. Minden, ami olyan nehéz és szörnyű volt, már nem tűnik annak. 

 Kalydy Detti

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images

Ha lemaradtál róla, vagy csak újraolvasnád, megteheted ITT és ITT.