–

„Hát benne meg kinek a farkát tisztelhetjük?”

Ezt a kérdést még évekkel ezelőtt hallottam valakitől: egy olyan emberre tett megjegyzést, akiről azt feltételezte, nem a saját kvalitásai miatt jutott előrébb. A cinizmus sokszor lehet szórakoztató, ám épp az a veszélyes benne, hogy a humor és a „realitás” álcájába csomagolva, alattomosan fertőz. 

George Carlin amerikai humorista szerint „minden cinikus emberben egy kiábrándult idealista lakozik”, ezzel pedig rátapintott a cinikus emberek egyik lényegi vonására, akik úgy tartják, birtokában vannak az egyetlen és legnagyobb titoknak, hogy a világ korántsem működik igazságosan, tökéletesen.

A jó nem mindig nyeri el jutalmát, a kemény munka nem feltétlenül juttat előre, és azokkal is történnek borzasztó dolgok, akik ezt nem érdemlik meg. „Miért legyek becsületes, ha senki sem az?” – hangzik a jól ismert kérdés. A cinikus emberek nem hisznek már a társadalmi normákban, sem az emberi értékekben, mint az őszinteség vagy az önzetlenség. Mások tettei mögött az érdekeket keresik, ha pedig valami jó történik velük, úgy gondolják, biztosan meglesz a böjtje.

Nem érheti csalódás azt, aki nem hisz semmiben

A cinizmus mögött sokszor mély sérülések lapulnak, harag, megbántottság. Mivel ezekkel az érzésekkel sok esetben nem tudunk őszintén szembenézni, így pedig kezelni, átdolgozni sem tudjuk őket, inkább a cinizmus védőpajzsa mögé bújunk, abban az illúzióban ringatva magunkat, hogy megvédhetjük magunkat a rossztól, a csalódástól. Amikor egy bizonyos dologgal kapcsolatban bekapcsol bennünk a cinizmus, érdemes figyelni, mert életünknek azon a területén bizony dolgunk van magunkkal.

Cinikusakká válhatunk, amikor kiszolgáltatva, cserben hagyva érezzük magunkat, amikor az igazságérzetünk mélyen sérül, de akkor is, ha kiégéstől szenvedünk. A cinizmus iránti fogékonyság sok esetben valójában egy védekező mechanizmus, amellyel magunkat óvjuk.

Ilyenkor pedig általában egy nagyon szűk, kritikus szűrőn keresztül szemléljük a környezetünket, és önmagunkat is benne. 

A cinizmus korát éljük

A cinizmus eredetileg egy filozófiai irányzat volt, ami az ókori Görögországban született meg: a cinikusok a fennálló társadalmi rendet és értékeket gúnyolták, tagadták. Annak ellenére, hogy több ezer év telt el azóta, ma a cinizmus korát éljük: nemcsak a mindennapjainkat, hanem a közbeszédet is átitatja – megoszt, oldalak választására kényszerít minket.

A politika előszeretettel manipulál vele, hol rejtőzködve, hol nagyon is nyíltan. Az évtizedek óta tartó politikai cinizmus következménye pedig az lett, hogy az emberek kiábrándultnak, reményvesztettnek, jogfosztottnak érzik magukat, a helyzetet pedig, amiben közösen benne vagyunk, kilátástalannak. Ugyanakkor az egyén felelősségéről sem szabad megfeledkeznünk: mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy a saját eszközeivel akár csak a mikrokörnyezetében is változásokat generáljon, hogy higgyen a saját képességeiben. Hogy a cinizmusát pozitívabb látásmóddal váltsa fel. 

Ne mérgezed magad

A világ valóban egy sötét hely lenne? Természetesen nem az. És nem is szabad belelovalni magunkat az ellenkezőjébe. A túlzott cinizmus ugyanis megbetegíthet: a testet, a lelket, a kapcsolatainkat, a társadalmunkat is megmérgezheti. A rossz tapasztalatok, a kudarcok és a sikertelenség az élet részei, és ha eltartjuk őket magunktól, ha nem éljük meg őket, akkor megküzdeni sem fogunk tudni velük.

A cinizmus pajzsával felvértezve valójában nem erősebbek, csak még sebezhetőbbek leszünk: valódi eszközök híján nem fogunk sikeresen megküzdeni az akadályokkal, nem tudjuk kezelni a problémáinkat. Leszámolni a cinizmussal azt jelenti, hogy nem fedjük el, hanem hagyjuk megélni az érzéseinket, a fájdalmainkat, kidolgozni valódi megoldókulcsokat.

Ahelyett, hogy folyton megjegyzéseket tennénk, inkább vizsgáljuk meg, mi váltja ki a cinikus reakcióinkat. Haragot érzünk, vagy megbántottságot? Rólunk szól egyáltalán, vagy valaki másról? A saját világunk, mikrokörnyezetünk alakításában fontos szerepünk van, így dönthetünk: együttérzéssel, nyitottsággal és megértéssel formáljuk azt, vagy hagyjuk, hogy a destruktív viselkedésünk hatásai érvényesüljenek. A cinizmus negatív spirálja könnyen magával ránthat, ebben az állapotban pedig át lehet siklani az élet örömteli pillanatai felett is. A cinizmusunk csak ideig-óráig lehet szórakoztató a környezetünk számára, hosszú távon azonban eltávolít, izolál másoktól és saját magunktól is, meggátolja, hogy igazán elégedettek legyünk, hogy teljesebb életet éljünk és biztonságosan kapcsolódjunk. A saját cinizmusunk minket is mérgez, és csak mi szabhatunk neki határt.

Forrás: ITT, ITT és ITT

Filákovity Radojka

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images