–

A barátomtól, aki velem együtt kezdett megcsömörleni a város zajától, folyton azt hallgattam: irány a természet! Kiránduljunk, túrázzunk, vagy csak feküdjünk ki egy rétre, mert idegbajt kap a betontengerben. Így éreztem én is, ezért úgy döntöttem, ideje kivennem egy szabadnapot, és egy hosszú hétvégére megszökni jó messzire. Lehetőleg az isten háta mögé, ahol a madár se jár, vagy csak ő, de minél távolabb a szmogtól, dudálástól meg a négyes-hatostól.

Így esett a választásom a Mátrára, ami nemcsak messze van, de magasan is, erdő sok, ember kevés, tökéletes hely, hogy kifésüljük összegubancolódott idegszálainkat. Elkezdtem hát szervezni a kirándulást teljes titokban – összekötöttem a kellemest a hasznossal, és ezzel a hétvégével leptem meg a barátomat szülinapja alkalmából.

Találtam egy aranyos erdőszéli panziót a Mátra tetején, tökéletes helynek tűnt, hogy ellazuljunk az édes semmittevésben, hallgassuk az erdőt, sétáljunk, beszélgessünk, együtt legyünk.

Az is volt, de elég hamar kiderült, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk megülni a seggünkön. Megvolt az romantikus séta, társasoztunk, magunkba szívtuk a hegyi levegőt – és eltelt egy nap. De hátra volt még kettő. Az eredeti terv szerinti henyéléshez, olvasáshoz és szundikáláshoz meg valahogy egyikünknek sem volt kedve.

A tervezett kirándulást, kalandparkozást, esetleges egri városnézést elmosta az eső, így a Zs-tervként tartogatott barlangfürdőre esett a választás. Nem fűlött a fogunk hozzá, egyikünk sem az az áztatós fajta, fél óra ücsörgés, bugyborékoltatás az amúgy gyönyörűen kialakított barlangos medencében mindkettőnk igényeit bőven kielégíti. A napot a fürdő uszodái mentették meg, órákon keresztül rohangáltunk egyik csúszdáról a másikra. A kiskölykök, meg mi, a nagy kölykök.

Esküszöm, az idei évem egyik legfelhőtlenebb pár órája volt ez. Pedig azt hittem, nem vágyom másra, csak alvásra, olvasásra és nyugalomra.

De rá kellett jönnöm, hogy hosszú távon nem tudok „csak úgy” pihenni. Nem az kapcsol ki, amikor nem kell csinálnom semmit, ezért nem is csinálok semmit, hanem, ha azt tehetem, amihez kedvem van. És ha ez éppen az, hogy órákig koptatom a fürdőruhám hátsó felét a csúszdákon, akkor az.

Mivel addigra elállt az eső, este még sétáltunk egyet Egerben, másnap pedig a szép idő engedelmével még megálltunk a kalandparkban is. Hazafelé menet a kocsiban meg jól kiröhögtük magunkat, hogy megint nem lett semmi abból a heverészős hétvégéből, amit elterveztünk.

Mert többször jártunk már így: a wellnessezésnek kirándulás lett a vége, tengerparti henyélésből pedig városnézés kerekedett. Úgy néz ki, a napokig tartó lazsálás nem a mi kenyerünk, menthetetlen csámborgók vagyunk. Jó, hogy ezt végre felismertük. Mert pihenni igenis kell. Úgy, ahogy tényleg igényünk van rá.

Ezzel együtt a Mátra nagyon jó választás volt. Megkaptuk azt a csöndet és természet közelségét, amiért mentünk, de autóval egy óra alatt megközelíthető Eger és a Szépasszony-völgy, ha egy kis civilizációra vágynánk. Mindenkinek meleg szívvel ajánlom!

Ti hogyan tudtok igazán pihenni?

Dián Dóri

A képek a szerző tulajdonában vannak