Ismeritek azokat a helyeket, ahová az egymás karjába vágyó párok kényszerülnek, ha már otthon nem lehetnek zavartalanul együtt? 

Hogy miért nem lehetnek? 

Mert abban az ágyban, otthon egy másik embernek van a helye.

Mert otthon túl sokan jutnak egy négyzetméterre, és még a kutya is ott van. 

Mert még nem érett meg a helyzet arra, hogy a családot is beavassák. 

Mert a partner nem felvállalható. 

Mert már valaki más fölvállalta. 

Mert többen vagytok, mint ahogy illenék. 

Mert kell egy kis izgalom.

Mert az illető egyedülálló. És vannak igényei. 

Búvóhelyek azok a kiadó szobák, amiket csak pár órára bérelnek ki az emberek az önfeledt szex ajándékáért. 

Bizony, vannak ilyen helyek. Bizony, mindenütt vannak. Bizony, lehet, hogy a te társasházadban is van egy ilyen meghitt kis zug. Bizony, karantén idején is nyitva vannak. Bizony mondom, fullon pörögnek. Bizony mondom, várólista van. Nehezebb bejutni, mint a titokban működő fodrászüzletbe.

Akár tetszik, akár nem, a búvóhelyekre nagy igény mutatkozik. Egyes napokon telt házzal működnek, bár a tulajdonosok nem tudják megmondani, hogy miért, de van, amikor a szerda, van, amikor a péntek a népszerű. A párok általában két órára bérelik ki, de egész estés elfoglaltság is lehetséges. Az árak alsó határa ötezer forint, ez kétórás kalkuláció, és innentől a megkezdett órák számítanak, megegyezés vagy árlista alapján. 

„Nyugodtan maradhatnak tovább is, mint két óra, mert a következő pár csak este jön…”, nyugtatja meg a toporgó párt a tulaj, bár nem annyira megnyugtató a gondolat, hogy az intim együttlétre szolgáló fészket folyton csak kakukkfiókák lakják be…

Vajon ki volt előttük, és ki jöhet utánuk? Soha nem fogja megtudni a párocska, amelyet meggyőzően erőteljes fertőtlenítőszag vág mellbe.

Tehát mindenki biztos lehet benne, hogy a legszélesebb antimikrobiális hatásspektrumú eljárásokkal dolgoztak a takarítók, azaz a baktericid, virucid és a fungicid hatás is garantált. 

A kulcsátvétel gyors és diszkrét, fizetés készpénzben. 

Kivéve, ha a tulaj belealszik a randevúba, majd küld maga helyett valakit, aki morcos, hogy intézkednie kell, és tizenöt percig keresi a pótkulcsot. Unott hangon ismerteti, „ez itt a postaláda, ide dobjátok a kulcsot, ha végeztetek”. Ez olyan illúzióromboló. A Corvin melletti kis kecó bezzeg kóddal nyílik, nem kell találkozni senkivel. Patikatisztaságú, csak a kávépor mellé tejpor is kellene. Mindegy, nem kávézni jöttek. 

A Villányi úti körgangos, üres albérlet viszont rendkívül lehangoló. Elárvultan lóg a fregoli a plafonról, és minden olyan sötét, és nyirkos. Huh. Nyikorog az ágy is. 

Az ágy a XIII. kerületi kéróban is nyikorog, ami nagy tapintatlanság, hiszen ez a búvóhelyek központi eleme ugyebár. Persze, vannak alternatív megoldások, de az mégis csak kínos, hogy elcsúszik a matrac, és azt folyton vissza kell igazítani. Időveszteség, piha!

Az Árpád hídnál rejtőzködő, földszintes apartman rendkívül megnyerő. Konyha, szoba, hálószoba, friss ágynemű. Kissé zavaró, hogy behallatszik a szomszédba hazatérő családanya és gyermeke önfeledt csacsogása, te jó ég, mit hallgathattak már ők itt végig? 

A jó hír az, hogy a búvóhelyeknek már országos kitekintésű honlapjuk is van. Abszolút kedvenc a Hírek rovat, ami sokkal színvonalasabb, mint némelyik női magazin.

A Mit nem szeretnek a pasik az ágyban? című cikk kitér arra is, hogy a pornós sikolyokat kifejezetten nem kedvelik a férfiak. Hm. A cikkek írója arra is felhívja a figyelmet, hogy nyitott kapcsolatot csak az vállaljon, aki bírja, és azt is megtudhatjuk, hogy miért nem tanácsos visszatérni az exünkhöz. A cikkek helyesírása, mondatszerkesztése és felépítése hibátlan. Ezt profi írta, az tuti. Még gyakran ismételt kérdések rovat is van. 

A búvóhelyeket tanácsos két-három nappal az esemény előtt lefoglalni, ezt ajánlják a tulajdonosok.

A használati szabályok között ott szerepel, hogy: „Kérjük, ne legyetek túl hangosak, hogy a többi lakó nyugalmát ne zavarjátok!”

Azt nem tudom, ezen a helyen miért tegez mindenki mindenkit, de úgy látszik, hogy a cinkos társalgás egyes és többes szám második személyben zajlik. Akik összekacsintanak, azok már tegeződnek is.

Márpedig ez összekacsintás, mindenki tudja, hogy a másik mit akar, mit fog tenni, mikor kezdi, és mikor fejezi be, ez van.

Lássuk a többi szabályt! Például prostituáltakat és nem kellően ápolt személyeket nem fogadnak. 

Az van, hogy azért elég ápoltak, akik ide eljutnak. Legalábbis saját gyűjtésem szerint. A nők ugyanis szőrtelenítenek, hajat mosnak, körmöt lakkoznak, fehérneműt válogatnak, cserélnek, gondoskodnak mindenféle törlőkendőről, fertőtlenítőről, váltóruháról, lepedőről, rágcsálnivalóról, vízről, elrendezik előre a családot, megfőznek, csekkolják a gyereket, mamát és papát, bevásárolnak, hogy nyugodt szívvel lopjanak maguknak egy kis bűnös időt. 

A férfiak többségének az a dolga, hogy a szobáról gondoskodjon, fizessen, és tettre kész legyen, pont abban a két órában. 

Kicsit kínos azért az első harminc perc, szó se róla, de ez csak a rutin megszerzéséig tart, két-három alkalom után már nem érezhető a kezdeti zavar. A csoda úgyis a szex után történik, amikor a férfiak többsége lelki életet kezd élni. Nem reprezentatív felmérés szerint a búvóhelyen eltöltött időszak utolsó szakaszában az erősebbik nem hajlandó beszélni pillanatnyi lelki és családi állapotáról is, egészen megható mélységekig.

A beszélő férfiak amúgy elég sokszor gyengédségre, kihívásra, jó szóra, melegségre, ölelésre és puhaságra vágynak. De ők azt hiszik, hogy vad szexre vágynak. 

Rendkívül körültekintők és figyelmesek, egyikük például másfél óráig arra is koncentrált, hogy kellően visszafogott legyen, hátha a szomszédban gyerekek is laknak. Neki volt három is. Három a limit a búvóhelyeken, mármint nemcsak háromgyerekesek jöhetnek, hanem az egyik alapszabályzat azt rögzíti, hogy háromnál több személynek nem adják ki a helyszínt. 

A koronavírus nem sokat ártott az apartmanok népszerűségének, a tavaszi késői naplemente viszont kissé visszatartja a kalandvágyókat. Nem nagyon, csak épp annyira, hogy az esti időpontok a népszerűbbek, míg a délutánok szellősebbek. 

Mielőtt búcsút mondunk egy-egy ilyen meghitt helynek, célszerű körülnézni, nehogy valami ott maradjon. Erre is figyelmeztet az egyik tulajdonos, arra hivatkozva, hogy nem garantálja, hogy a következő pár érintetlenül hagyja az ottfelejtett javakat. A kérdés innentől már csak az, hogy vajon két látogatás között van-e takarítás. 

Mint ahogy egyre több az autó a fővárosban, úgy a búvóhelyek forgalma is erőteljes. 

Áttanulmányozva a 71/2020. (III. 27.) kormányrendeletet, nincs ebben semmi szabályszegés. „A lakóhely, a tartózkodási hely, illetve a magánlakás elhagyására az e rendeletben meghatározott alapos indokkal kerülhet sor…” Lássuk csak, melyik lehet esetünkben releváns.

Talán ez: az egészségügyi ellátás és szolgáltatás igénybevétele, beleértve a gyógyító tevékenységen túl a testi és a lelki egészség megőrzése szempontjából nyújtott egészségügyi szolgáltatásokat (különösen pszichoterápiás ellátás, fizioterápiás kezelés, gyógytorna).

Vagy ez: egyéni szabadidős tevékenység.

Vagy esetleg még ez: üzemanyag-töltőállomás felkeresése. 

Szó, ami szó, Budapest jóval ellátottabb ezen a téren, mint a többi település. Egykori, szeretett kis hazámban, Jász-Nagykun-Szolnok megyében például egyetlen ilyen műintézményt sem mutat a térkép. Holott igény lenne rá.

Az összes ujjam kell ahhoz, hogy összeszámoljam, tágabb környezetemben hány embernek tenne jót néhány önfeledt óra, ölelés, intim töltekezés. Ahogy ahhoz is, hány fantasztikus, értékes ember keresi azt, hogy a belőle áradó energiát mivé tudná szublimálni.

Nem állítom, hogy mindenkinek búvóhelyre kell mennie, de azt igen, hogy mindenkinek kell egy nyugodt hely, hetente legalább két óra, évente legalább két eksztázis, és legalább ennyi ölelő kar. Ki így, ki úgy találja meg az igényeire a választ, de kár lenne úgy tenni, mintha igény sem lenne. Mint látjuk, van.

S. Tóth Anikó