Stranger Binge

Annak ellenére, hogy a Netflix korában a binge-watchingot, vagyis a sorozatdarálást nem kell mélyrehatóan magyarázni, azért nem árt pár szóban kifejteni: ez az a jelenség, amikor valaki egy sorozat több részét nézi meg egymás után szünet és kontroll nélkül. Sőt, a maratoni sorozat-rajongókkal előfordul, hogy akár egy egész évadot ledarálnak egy ültő helyükben. A streaming-szolgáltatóknak köszönhetően nem kell egy hetet várni kedvencünk legújabb epizódjára: mi döntünk arról, hogy mit, mikor, hol, és milyen mennyiségben nézünk. Legalábbis ezt hisszük.

A Hulu, Amazon Prime, HBO GO, és persze a streaming királynője, a Netflix biztosítja a képernyőhöz tapadást néhány egyszerű, de annál ravaszabb praktikával: egyszerre nemcsak egy részt, de egy egész évadot közzétesznek; épphogy vége egy epizódnak, automatikusan indul a következő, úgyhogy esélyünk sincs kikapcsolni; a sorozatrészek gyakran cliffhangerrel – nyitott, drámai kérdéssel – érnek véget, hogy a néző kényszerítve érezze magát a folytatásra. Az intró és a stáblista átugrásának lehetősége biztosítja a folytonosság érzését, és a Netflixen több „bingeworthy” (sorozatdarálásra érdemes) kategória is elérhető.

A maratoni sorozatnézés igencsak időfaló tevékenység

Pedig nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy naphosszat csak „bindzseljenek”. De tudjuk jól, hogy az ember mennyire találékony! Nem rest lemondani a találkozót a barátokkal, füllenteni a családnak, vagy kihagyni néhány munkanapot. Így például minden ötödik brit munkavállaló hivatkozott már betegségre csak azért, hogy otthon maradhasson sorozatozni. A koronavírus-világjárvány és a home office következtében pedig azoknak is jutott idejük ilyesmire, akiknek addig nem volt. Így lett 2020 – egyebek mellett – a binge-watching csúcséve.

Adatok harca

A Netflix 2017 végén arról számolt be, hogy több mint 8,4 millió felhasználó nézett végig egy egész évadot a megjelenést követő 24 órában, ami – ha jobban belegondolunk – egészen döbbenetes, és egyben lenyűgöző. A BBC adatai alapján a sorozatdarálók 80 százaléka áldozta már fel pihenését, és zavarta össze biológiai óráját „csak még egy rész” érdekében. Egy másik kutatás szerint az amerikaik 73 százaléka darált már sorozatot életében, ez az Y-generáció 90 százalékát érinti. Az ezredfordulósok 38 százaléka pedig legalább hetente egyszer binge-watchingol – nem csoda, hogy alig van olyan sorozat, amiből legalább egy évadot ne láttam volna.

Mi történik az agyunkkal binge-watching közben?

Amikor számunkra kellemes tevékenységet végzünk, az agyban dopamin termelődik, ami boldogsággal tölt el minket. Egy-egy sorozat nézése közben annyi dopamin szabadul fel, hogy elkezdünk sóvárogni utána – ez pedig arra ingerel, hogy még tovább folytassuk az örömszerző tevékenységet.

Minél hamarabb, és ha lehet, ne is hagyjuk abba. Emellett az agyunk a képernyőn látottakat és a sorozatnézéssel szerzett élményeket valós emlékként rögzíti: kedvenc karaktereinkhez éppúgy kötődünk, mint ismerőseinkhez, barátainkhoz. 

 

13 okunk volt

Azon kívül, hogy egy sorozat leköti az embert, vagy egyszerűen csak jó nézni, számos más oka is lehet a binge-watchingnak, ezért a médiapiaci tanulmányok mellett, jónéhány pszichológiai kutatás foglalkozik a témával. Azt azonban le kell szögezni, hogy ezt a rendkívül hétköznapi jelenséget nem szabad túlpatologizálni és megbélyegezni: attól, hogy valaki csinálja, még nem feltétlen lesz függő. Ameddig a tevékenység nem megy az egészségünk, munkánk, vagy szociális életünk rovására, addig nem igazán beszélhetünk kórosan negatív következményekről.

Fontos viszont tudni, hogy a kontroll nélküli, visszatérő jellegű bindzselés hasonló viselkedéses függőséggé válhat, mint a szerencsejáték-addikció vagy a túlzásba vitt edzés. Ennek ellenére, a sorozatdarálás társadalmilag sokkal inkább elfogadottabb, mint a többi függőség. Sőt, kulturálisan egyenesen támogatott tevékenység.

A túlzott binge-watching a menekülés egyszerű és kényelmes formája lehet a valóság és a mindennapi stressz elől – a biztonságot nyújtó álvalóság és az ismerős karakterek pszichológiai támaszt nyújthatnak.

Az eszképizmus ilyen formája látszólag elfeledteti a valódi problémákat, a fantáziavilág pedig egyszerre nyújthat vigaszt és megkönnyebbülést.

Ha egy sorozat igazán magával ragad, akkor egy különleges rajongói kapcsolat alakulhat ki néző és karakter között, ami további, akár obszesszív binge-watchingot eredményezhet. Ugyanez történik akkor is, ha a néző vonzalmat érez a karakter vagy az őt alakító színész iránt.

Jelenetek egy pszichológustól

Balogh Blanka pszichológus és mentális jóllétkutató hangsúlyozza, hogy a binge-watching valójában viszonylag új jelenségnek számít, ezért a szakemberek nehézségekbe ütközhetnek, nem tudják, hogyan közelítsék meg a jelenséget

„A streaming másfél évtizedes múltja ellenére igazán népszerű kutatási terület, de a mérések sokszínűsége miatt, az eredmények nem egy irányba mutatnak. Amellett, hogy a sorozatnézés egy szórakoztató tevékenység és egy fárasztó nap után kifejezetten jól eshet, hogy kiürítsük a fejünket és eltereljük a gondolatainkat, más okok is állhatnak a háttérben: stressz, magányosság, szorongás. Így a kellemes elfoglaltság akár megküzdési stratégia is lehet.

Ha valaki kiegyensúlyozott életet él, nem mond le a barátairól, az evésről, az alvásról, és nem hiányzik a munkából, akkor a binge-watching kifejezetten frissítő lehet – ezt nevezzük adaptív megküzdésnek. Viszont amint a tevékenység negatívan hat az egyén életére, a megküzdés mal-adaptív, vagyis káros lesz.”

Társas izoláció

Egy ázsiai mintát elemző kutatók azt figyelték meg, hogy azok az egyének, akiknek voltak depresszióra utaló tünetei és alacsony volt az önszabályozásuk, nagyobb valószínűséggel darálták az epizódokat, mert így tudták eltávolítani magukat a negatív érzelmektől. A depresszión kívül, néhány kutató a társas kapcsolatok romlásával összefüggésben vizsgálta ezt a jelenséget. Arra jutottak, hogy azoknál, akik jelentős időt töltenek sorozatnézéssel, megjelenhet a társas izoláció. Mindezek után már csak korlátozottan tudják fejleszteni a társas készségeiket és kapcsolataikat.

Balogh Blanka hozzáteszi, hogy a kutatások szerint, a kötődési szorongással élők szintén hajlamosabbak lehetnek a sorozatdarálásra, mert úgy érezhetik, hogy a sorozat karaktereivel képesek szorosabb kapcsolatot kialakítani – így gyakorolják a társas interakciókat.

„De ezek a kapcsolatok, interakciók nem valóságosak. Akik ezt a fajta szorongást élik meg, valószínűleg kevésbé képesek támogató kapcsolatokat kialakítani, ez pedig magányosság érzethez vezethet.”

És itt kezdődik a végtelen körforgás: aki magányosnak érzi magát, a sorozatokhoz fordul segítségért, amik hosszú távon nemhogy nem segítenek, de még inkább erősíthetik a magányt.

Így jártam a szitkomokkal

A szitkomok, vagyis a szituációs komédiák azért érnek meg egy külön epizódot, mert ezek esetében a menekülést nem a sorozat fantáziavilága, hanem a karakterek jelentik. Nem a díszleten, nem a CGI-on és nem is a történeten, hanem a szereplőkön van a hangsúly. A humor önmagában is segíti a stresszel való megküzdést, de a karakterek esendősége, hétköznapisága arra ösztönözheti a nézőt, hogy megértse és elfogadja saját hibáit – akár bűneit.

A vígjáték-sorozatok gyakran szolgálnak a társadalom tükreként. Megmutatják – igaz, néha mézes-mázos köntösbe bújtatva –, hogy milyenek is vagyunk mi, nézők. Szereplőivel könnyen azonosulunk, mert úgy érezzük, valóban ismerjük őket, a barátaink, sőt, a családtagjaink. Ennek következtében, ha a bindzselt sorozat véget ér, gyakran a gyászhoz hasonló ürességet érzünk. A karakterekkel megszakadt kapcsolatot igazi veszteségnek élhetjük meg. És igen, ez teljesen komoly: a Modern Család fináléja után napokig gyászolt az internet. Aki pedig nem tud vagy nem akar megküzdeni ezzel a veszteségérzéssel, az újrakezdi. Így újra meg újra elmélyed kedvenc sorozatában addig, mígnem kívülről fújja az egészet.

A szitkomipar meghittségre és bizalomra épül. No meg persze humorra, ami nem kevés embernek segít átvészelni a stresszes időszakokat, nehéz élethelyzeteket.

A tavasszal megjelent Jóbarátok: Újra együtt című különkiadásban jónéhány rajongó meséli el, hogyan mentette meg őket a sorozat. Volt, aki az egyedüllét elől menekült, akadt, akit a gyászfeldolgozásban segítettek a karakterek, és olyan is, aki a depresszión tudott túllendülni a tíz évad segítségével. Nem csoda tehát, ha az embert teljesen rabul ejti egy-egy szitkom, és a nehéz napokban, órákban az egyetlen menekülést a sorozat bindzselése jelenti.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

A sorozatdarálás meséje

Néhány sorozat ledarálásától még nem lesz függő az ember, de a hosszú távú kontrollvesztés veszélyes és ijesztő lehet. Ha a sorozatnézés rögeszmévé válik, akkor megjelenhet a sóvárgás, extrém esetben elvonási tünetek is jelentkezhetnek. Megnőhet a szorongás és a depresszió kockázata is. A hosszú ideig tartó ülés vagy fekvés szívbetegséggel, vérrögök képződésével és egyéb fizikai károsodásokkal hozható összefüggésbe. Az alvászavarok, az inszomnia és a kóros fáradtság sem újdonság a gyakorta bindzselők számára.

Miután jól ráijesztettem mindenkire, ki kell emelnem, hogy a sorozatdarálásnak lehetnek pozitív következményei is.

A közös érdeklődés következtében könnyű előnyös szociális kapcsolatokat kialakítani, megvitatni a személyes nézőpontokat. Több epizód megnézése közben a néző megtapasztalja a teljes elmélyülés élményét, át tud szellemülni, egy másik világban élhet bizonyos ideig. A koronavírus-járvány következtében sokan küzdenek szorongással amiatt, mert úgy érzik, elvesztették a kontrollt életük és mindennapjaik felett. Egy sorozat saját ütemben való nézése visszaadhatja a hatalom és kontroll érzését, ami csökkentheti a stresszt.

A binge-watching kapcsán a hangsúly a tudatosságágon és a mértéktartáson van. Hogy a következmények pozitívak vagy negatívak lesznek, arról csakis mi döntünk. No meg a Netflix.

 Homlok Anna

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Mikael Vaisanen