–

1. Kurucz Adrienn: Egy fontos születésnap és csapatos írás

Nagyon nehéz feladatot kaptam! Képtelen vagyok kiválasztani a 2019-es év legjobb cikkét, mert egyrészt sok legjobb cikk volt, amelyek között nem szeretnék ranglistát felállítani, nem is tudok. Az az igazság, hogy mindenki írt olyat, ami nagyon tetszett, és hogyan is tudnék relációjeleket tenni, mondjuk, Gyárfás Dorka remek filmajánlói, interjúi, Fiala Borcsa minden érzékszervre ható dolgozatai, vagy külsős szerzőnk, Molnár Lamos Krisztina kórházi meséi között (a sort még bőven folytathatnám)? Úgyhogy, ha csupán egyetlenegyet emelhetek ki, akkor azt választom, ami nem szakmai szempontból csemege, hanem a szívemnek nagyon kedves: Lilla 30. születésnapjára írtuk közösen.   

„Lilla visszajött. És felnőtt. És már el sem tudnánk képzelni a szerkesztőséget nélküle” – Boldog harmincadikat, Szőcs Lilla!

2. Csiszér Goti: Az anyatest védelmében

Hálás vagyok Doffek Gábornak ezért a cikkért. Egy igazi férfi így érez. Felemeli a nőt, a társát, a gyermekei édesanyját, és képes szeretettelien szemlélni a női test természetes változásait. Imádtam ez a cikket! 

Ezt az az anyáknak meg az ő sokat látott, sokat bántott testüknek

3. D. Tóth Kriszta: Minden betűje arany

Hát, ez az év legnehezebb feladata volt… Íme:

Egy hajszálon múlt, hogy szándékosan kimaradtam ebből a feladatból, mert mégis hogy néz az ki, hogy a főfőnök kiválaszt egy kedvencet?! Mi lesz a többiekkel? Nem lehetne esetleg mindenkitől egy kedvencet választani? Vagy legalább egy tízes listát?? Alkudoztam, kerestem a kibúvókat bőszen, amikor eszembe jutott ez a cikk. Gyurkó Szilvi Magyarország egyik legjobb gyerekjogi szakembere, a WMN első napjától fogva én szerkesztem az írásait, ez az egyetlen feladat, amit sosem fogok átadni senkinek, akármekkora ember lesz is belőlem. Így ugyanis biztosan alaposan elolvasom minden sorát, és tanulok belőle. Szilvi az a szakszerzőnk, aki rendíthetetlen bátorsággal áll bele bármilyen viharba, és következetesen képviseli a legfontosabb ügyeket. Csak azért nem SzuperWMN-díjas még, mert nem érezzük fairnek a saját szerzőnket díjazni. Minden betűje arany. Mégis, amikor nagy ritkán úgy dönt, hogy kinyitja a kaput, és ír valami igazán személyeset… na, akkor igazi csodák születnek. Például a gyereknapi írása, amit most trükkösen csak idelinkelek, de az csak a második kedvencem. Az első pedig ez itt:

Amiről a pszichológusok nem beszélnek

4. Szentkuti Judit: Újra gyerek lehetett

Az idei egyik kedvencem a gyereknapi írás volt Csepelyi Adritól. Ezzel a cikkel gyerekkori emlékek jöttek elő, amivel újraéltem a harmincöt évvel ezelőtti családi karácsonyunkat is. Akkor kaptam az első Barbie babámat ajándékba, ami akkora boldogság volt nekem, hogy a karácsonyfa alatt ülve potyogtak az örömkönnyeim… Imádok visszaemlékezni rá, és ezzel újraélni a pillanatot. Felhőtlen gyerekkor, családi szeretet, boldog karácsonyi ünnepek…

Kicsit csoffadt, de a mienk – Kedvenc gyerekkori játékaink

5. Gyárfás Dorka: Madame Fregoli, alias Kurucz Adrienn rulez! Ráadásul még több más cikkét is tudta volna ajánlani…

Nekem Kurucz Adri írása volt az egyik kedvenc cikkem idén, mert egy ezerszer (ó, dehogy, milliószor) tárgyalt témát tudott úgy megmutatni, ahogy korábban senki. Mert nem elégedett meg a közhelyekkel, hanem addig kérdezett, amíg az igazi mélysége fel nem tárult a helyzetnek, és mert olyan megszólalókat talált hozzá, akik mertek kitárulkozni – ezért őket is nagy gratula illeti. Igazi újságírói teljesítmény, élmény volt olvasni.

Ja, és megtör egy tabut: hogy egyedülálló, gyermektelen negyvenes nőnek lenni ciki, mert az még mindig egyet jelent azzal, hogy valaki vénlány maradt. Ezeket a nőket nem kell sajnálni!

Az van a fejekben, hogy az egyedülálló nőket sajnálni kell! Mintha mindenki szenvedne, akinek nincs párja

6. Kégl Ági: Dorka interjúja lett a befutó

Vekerdy páros interjúja volt az egyik nagy kedvencem. Az utolsó interjú volt Vekerdyvel, amit halála előtt olvastam. Izgalmas volt látni az apa-fiú viszonyt, és hogy milyen ezzel a névvel felnőni, élni. Imádom Vekerdy gondolatait, békéjét, és azt a szabad gondolkodást, ami ebben a cikkben is árad belőle.

„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Interjú Vekerdy Tamással, és fiával, Dániellel


7. Szőcs Lilla: Álarcok helyett

Csernik Gréti nagyon komoly munkát fektetett abba, hogy megválaszolja azt a kérdést, ki miatt csinosítjuk magunkat, kinek szőrtelenítünk, kinek öltözködünk. Magunknak, a pasik miatt, vagy azért, hogy érvényesülni tudjunk a munkában, vagy mindez együtt? Gréti végigzongorázott a történelmen, és megválaszolta ezeket a kérdéseket, plusz azt is, hogy milyen a mai modern nő. Imádom ezt a cikket. 

A nőiesség mint álarc – Mit húzunk magunkra, hogy komolyan vegyenek, avagy kinek akarunk megfelelni voltaképpen?

8. Fiala Borcsa: A kultúra és a gasztronómia egyesülése

Nagyon nehéz volt egy cikket kiválasztani, de még csak egy szerzőt sem tudtam volna mint kedvencet megjelölni. Végül hosszas totojázás után azért erre a cikkre esett a választásom, mert annyira megihletett, hogy másnap azonnal Bécsbe rohantunk megnézni a kiállítást (és ez részemről nagy szó, ha csak nem muszáj, nem ülök be az autóba, főleg nem hosszú órákra). De nem bántam meg, főleg, hogy nemcsak a kiállítás volt bitang jó valóban, de Adri még ellátott pár hasznos bécsi tippel is (nyilván rántott hús ügyben…) De ezen a cikken kívül is nagyon szeretem Adri kulturális ajánlóit, elképesztően sok dolgot tud, ismer, néha szoktam is számolgatni, hogy volt ideje ennyi mindent megnézni, elolvasni, meghallgatni harmincvalahány év alatt. (Szerintem nem alszik, ez lehet a trükk.) 

Szevasztok, meg nem élt életeim! – Amikor egy kiállítás többet ér, mint egy pszichológus

9. Tóth Flóra: Az önirónia mindent visz

Mivel előttem nagyjából mindenki komoly és fontos újságírói munkával megírt cikket választott, én inkább a szórakozásra helyeztem a hangsúlyt. Marossy Marishka Kondó színre lépésén lassan egy teljes éve röhögök, és azért merem ezt őszintén tenni, mert maga Marishka is képes kinevetni a saját szerencsétlenségét. Szóval szerintem ez nemcsak azt mutatja, hogy a mi Marishunk nagyon vicces, hanem az emberi nagyságát is, hogy képes mindenki előtt és a leghangosabban nevetni magán.

Marossy Marishka Kondo a konyhában – Avagy így rakunk rendet mi

10. Szentesi Éva: Egy mondat a fontosságról

Tóth Flóra írása nagyon fontos reagálás volt abban a tragikus helyzetben, ami L.L. Junior kisfiával történt, és abban a támadás-cunamiban, ami az anyát érte. Minden mondatával egyetértek.

Fogod a kezét, elmondod ezerszer, amit kell, és bízol Istenben, a szerencsében vagy akármiben

11. Dián Dóri: Végre egy videós tartalom!

Én ennyi cikk közül egyszerűen nem tudok egyet választani, ezért egy videót hoznék. Iszonyú nagy meló volt vele. Mármint azzal, hogy ne ne röhögjünk bele hangosan a felvételbe és a széken tudjunk maradni. Imádtam!

Az élet sava Borcsa – Csonka Andrással

12. Csepelyi Adri: Na, még egy videó!

Nálam egyértelműen ez az anyag nyert. Mert őszinte, fontos, és pontosan tudom, mennyire nehéz ennyire sokat adni magunkból a nyilvánosság előtt. Szóval a legnagyobb tisztelettel hajlok meg mindenki előtt, aki szerepel benne.

Ilyen egy igazi anyutest, mutatjuk – Nyomjad, Anyukám!; A nagy nekivetkőzés

12+1. Both Gabi: Búcsú Ringótól

Valószínűleg én vagyok az egyetlen, aki szinte kivétel nélkül minden cikket elolvasott és minden videót megnézett, hiszen ez a munkaköri kötelességem. Ha nem lennék ennyire szőrös szívű, és e cikk szerkesztőjeként nem kötöttem volna ki, hogy csupán egyetlen cikket lehet itt megmutatni nektek a majd' kétezerből, akkor olyan ötszázig meg sem álltam volna, de tudom, hogy ez senkinek nem volna jó.

Valóban kissé furcsa választásnak tűnik egy kutyának írt nekrológ, belátom. Nagyon sok történetet hallgattam végig Ringóról majd' öt év alatt, amióta a WMN-nél dolgozom, ezért személyes veszteségként éltem meg a halálát. Rengeteg olyan cikket szerkesztettem már, amit DTK írt. Ez volt az első, amit nagyon nehéz volt munkaként értelmeznem. Egyszerűen azért, mert alig láttam a betűket a könnyeimtől olvasás közben. Egyébként is rém érzelmes vagyok. Többször rajtakaptak már a munkatársaim, hogy olvasószerkesztés közben potyognak a könnyeim, de ez most mégis más volt. Tudom, hogy Ringó nem „csak” egy kutya volt. Ez az írás pedig „nemcsak” egy nekrológ egy kutyáért, hanem az egyik legemberibb, legfontosabb üzenet, amit valaha olvastam.

D. Tóth Kriszta: Csak egy kutya

Both Gabi

Várjuk sok-sok szeretettel a ti kedvenc WMN-es tartalmaitokat is!