A nő, akinek a szüfrazsettmozgalmat köszönhetjük – 162 éve született Emmeline Pankhurst

–

Emmeline Goulden 1858. július 14-én vagy 15-én született, Manchesterben. Tíz testvérből a legidősebbként, politikailag aktív, radikális nézeteket valló családban nevelkedett. Szülei abolicionisták (a rabszolgaság eltörléséért küzdő mozgalom részesei) voltak, és támogatták a nők szavazati jogát. Emmeline-t már tizennégy évesen elvitte az édesanyja egy, a nők választójogával foglalkozó gyűlésre, ekkor ismerkedett meg a mozgalommal.

Emmeline Párizsban tanult, mégis úgy érezte, a család jobban támogatja fiúgyermekeik taníttatását, mint az övét. Franciaországból visszatérve ismerte meg későbbi férjét, az ügyvéd Richard Pankhurstöt, 1878-ban, Manchesterben. A nála 24 évvel idősebb férfi szintén radikális ügyek mellett állt ki már akkor is, természetesen a nők szavazati joga is ezek közé tartozott. Talán ez az ideológiai és értékrendbeli egyezés volt, amely oly sikeresen összekötötte őket a korkülönbség ellenére.

Richard és Emmeline ugyanis 1879 decemberében összeházasodtak, és a következő évtizedben öt gyermekük született: Christabel, Sylvia, Adela, Frank és Harry. Emmeline gyermekei nevelése mellett is kapcsolatban maradt a politikával, például férje kampányait segítette, otthonukban pedig gyakran tartottak politikai gyűléseket.

A házaspár szoros együttműködésének gyümölcse az 1889-ben általuk létrehozott Women’s Franchise League volt. Ez a szervezet a férjezett és a hajadon nőket egyaránt szerette volna felszabadítani, ugyanis abban az időben voltak csoportok, amelyek csak az egyedülálló nők vagy özvegyasszonyok számára igyekeztek szavazati jogot kiharcolni.

Persze, hiszen az a nő, akinek volt férje, kénytelen volt automatikusan férje politikai és mindennemű véleményét osztani…

A Women’s Franchise League nem aratott nagy sikert

Túlságosan szelíd eszközöket alkalmazott, ezért kevesen figyeltek fel rá. Emmeline életét a következő időszakban férje halála is megnehezítette: az őt mindenben támogató Richard 1898-ban hunyt el. Az elkötelezett asszony azonban nem adta fel, 1903-ban többedmagával létrehozta a WSPU-t, azaz a Women’s Social and Political Uniont. Ez a csoport Nagy-Britannia legnagyobb nőjogi szervezetéből, a National Union of Women’s Suffrage Societiesból (NUWSS) vált ki. Radikálisabb, harcosabb szervezet volt, tagjai kizárólag nők voltak. Az aktivizálódásban a Pankhurst lányok, Christabel és Sylvia is részt vettek.

A WSPU tagjai aztán később a már mindenki által ismert szüfrazsettek néven váltak híressé, jelmondatuk pedig a következő lett:

Deeds not words. Ez körülbelül annyit tesz: Szavak helyett tettek.

Ha Mrs. Pankhurst (ahogyan sokan hívták) csupán ennyit tett volna, már akkor is rengeteget köszönhetnénk neki

Ő azonban a WSPU tagjait vezetve harcos tevékenységet folytatott a szlogen jegyében. Mindennek az volt a jelentősége, hogy a politikusok, döntéshozók – tehát a férfiak – végre észrevegyék, hogy mi is a nők mondanivalója.

1913 körül tetőzött a hangulat: a WSPU tagjai minisztereket támadtak meg az utcán, kirakatokat törtek be, amikor pedig terrorcselekményeik miatt börtönbe kerültek, éhségsztrájkba kezdtek. Ezzel elindították az úgynevezett macska-egér harcot: amikor egy szüfrazsett már nagyon legyengült, a hatóságok kénytelenek voltak hazaengedni, hogy lábadozzon, majd később újra letartóztatták.

Félelmetes bátorságukról A szüfrazsett című film is beszámol: a kényszeretetések, a rendszeres rendőri brutalitás volt az ára hitük és mozgalmuk sikerének – és a mi szavazati jogunknak.

Magát Emmeline-t is többször letartóztatták, először 1908-ban, de a következő években is gyakran bebörtönözték hosszabb-rövidebb időre.

Az első világháború idején Mrs. Pankhurst arra ösztönözte mozgalma tagjait, hogy álljanak munkába, vállaljanak szolgálatot ott, ahol szükség van rájuk, amíg férfi társaik a lövészárkokban harcolnak. A háború ebben az értelemben is megtette a hatását: 1918-tól szavazati jogot kaptak a harmincévesnél idősebb brit asszonyok, amennyiben férjezettek voltak, volt vagyonuk, vagy egyetemi hallgatók voltak. A férfiak már huszonegy éves koruktól szavazhattak, így  Emmeline és a WSPU tagjai még nem dőlhettek hátra. Végül a brit nők csak 1928-ban kaptak a férfiakéval megegyező szavazati jogokat: július 2-án, alig néhány héttel Mrs. Pankhurst június 14-i halála után.

A WSPU különleges mozgalom volt

Nem csupán a gazdag társadalmi rétegből származó nőket egyesítette, hanem a munkásnőket és az alsóbb rétegekből származókat is. Gyönyörű példája ez az összetartás erejének: ha emberek találnak egy közös, jó célt, aminek érdekében együtt kell küzdeni, akkor bármi sikerre vihető.

Amolyan XIX–XX. századi #sisterhood volt ez; igazán tanulhatnánk tőlük.

Annak ellenére, hogy a teljes választójogi egyenlőséget nem élhette meg, Emmeline Pankhurst kivételes dolgot vitt véghez: negyven éven keresztül tartó küzdelme eljuttatta a brit társadalmat és a döntéshozókat a nemi egyenlőség vízválasztójáig. Hatalmas örökséget hagyott ránk, nőkre és férfiakra egyaránt. 2018-ban, a szavazati jog századik évfordulóján Helen Pankhurst, Emmeline dédunokája könyvet jelentetett meg Deeds not words – The story of women’s rights then and now címmel, illetve Deeds not words néven ma is működik nőjogi mozgalom, amelyet 2016-ban hoztak létre.

Nekem Emmeline Pankhurst életútja azt üzeni, hogy a női összefogás létezik, a nemi egyenlőségért pedig igenis megéri küzdeni, mert jobbá és igazságosabbá teszi a világunkat, amiben ma már könnyebb élni – hiszem, hogy nőként, és férfiként is.

Bárdos Kata Kincső

Ha érdekel titeket, hogy a világ többi országában mikor és hogyan jutottak szavazójoghoz a nők, ITT olvasható korábbi cikkünk!

Kiemelt kép: Getty Images/Topical Press Agency