–

Egyszer már írtam egy cikket arról (ITT), hogy a három gyerekem mennyire különbözőképpen látja a világot, és mégis milyen hihetetlenül hasonlók. Ők még kamaszok, ezért tényleg nem tudom, hogyan hatnak majd egymásra a párkapcsolataikban, de az biztos, hogy irtó kíváncsi leszek rá, mennyire befolyásolja a párválasztásukat az, hogy együtt töltötték a gyerekkorukat.

Ki lesz fele-séged?

Kicsit folytatom a magyar nyelv iránti mély hódolatomat ezzel az alcímmel, mert – bár ritkán gondolunk bele, de – a feleség szóban benne van, hogy egy párkapcsolatnak a felét képviseled, ahogyan a terheket és a felelősséget is meg kellene felezni, ám ebbe most ne menjünk bele. Maradjunk annyiban, hogy a fele felelősség a tiéd, amennyiben férjhez mentél a választottadhoz. Ezt írja az etimológiai szótár a feleségről: „A fél származéka, annak ‘társ, páros kapcsolat egyik tagja’ értelme alapján, -ség képzővel.”

Férjek, feleségek és testvérek

Körbekérdeztem néhány ismerősömet, mennyiben befolyásolta a testvérük a párválasztásukat. Mutatok pár sztorit, lehet, hogy ismerősek lesznek? A neveket megváltoztattam, de mindegyik igaz történet.

Adél, a drámakirálynő

„Meggyőződésem, hogy a testvérem azért (is) választott szinte kamaszfejjel egy nagyon megbízható, kedves fiút társául, mert látta az én kapcsolataimat (hat évvel idősebb vagyok) akkoriban, és úgy ítélte meg: elég egy drámakirálynő a családban. Én pedig, ebben is hiszek, egész életemben a kicsi korában meghalt bátyánkat keresem, talán, hogy megvigasztaljam a szüleimet, nem tudom.

Bár nem beszéltünk róla soha, én kreáltam magamnak egy képzeletbeli tesót, a mai napig élő valaki bennem, és hát, mint minden idol, nem életszerűen tökéletes, szóval nehéz vele versenyezni.

Ami érdekes, és nem tudom megmagyarázni, komoly érzelmek azokhoz a fiúkhoz fűztek, akiknek szintén volt egy (vagy néhány) halott fivérük, mindegyik csecsemőkorban halt meg, mint az enyém, persze ez sosem rögtön derült ki, szóval nem ez alapján választottam ki őket természetesen.”

Anton és a nővére

„Mindig végigkísérte az összes kapcsolatomat a nővérem, kérve vagy kérés nélkül adta a tanácsokat, bár inkább kérésre.

Sokszor jobb lett volna, ha hallgatok rá, mert tisztábban látta a helyzetet kívülről, mint én belülről.

Legtöbbször rávilágított olyan részletekre, amiket érdemes volt megfontolni, mielőtt belemegyek egy kapcsolatba. Akadt olyan, akivel épp emiatt nem jöttem össze. Az talán túlzás, hogy lebeszélt, de mondott olyan szempontokat, amiket mérlegelnem kellett.

Mindig megpróbált villámhárítóként közbelépni, ha például az apám miatt volt konfliktusom a csajommal, finoman csinálta ezt is, mint mindent, a háttérből segített.

Támogató volt, de azért lerántott a földre, ha hülyeséget csináltam.

Ugyan nem róla vennék példát a párkapcsolatból, de az biztos, hogy ő alázatos típus, és nagyon tetszik nekem, ahogyan otthont teremt. Ez tényleg jó, én is próbálom a párkapcsolataimba belevinni. Nem biztos, hogy ez mindig az én dolgom lenne, de ilyen vagyok, ezt nála láttam, tőle megtanultam.

Volt egy olyan eset is, amikor határozottan azt mondta: »Ennek a kapcsolatnak most kell véget vetni.« Én még egy fél évig húztam, de később beláttam, és el is mondtam neki, hogy igaza volt.”

Mara és a nyári egyetem

„A főiskola alatt kitaláltam, hogy szeretnék nyári egyetemre menni, és miközben nézegettem a lehetőségeket egyik este a számítógépünkön, a húgom odajött, ő is elkezdett érdeklődni. Végül én Lettországba mentem, ő Olaszországba. Nekem csak egy jó élmény volt, ő viszont megismerkedett ott valakivel, akivel tizenhét éve vannak együtt, született két gyerekük, és a mai napig Olaszországban élnek.”

Kata és a szimpátia

„A bátyám réges-régen egy roma segítő szolgálatnál korrepetált mint tanár. Engem minden helyre magával cipelt, mert imádtam önkénteskedni, és szerettem vele lenni. Egyszer teljesen véletlenül egy másik tanárral, egy lánnyal diskuráltam a bátyámról. Nem tudtam, hogy a lánynak amúgy eléggé tetszik a tesóm… de már tizennyolc éve vannak együtt. Nyilván nem feltétlenül miattam kezdődött el a szerelmük, de az biztos jót tett neki, hogy szerintem is az én bátyusom az egyik legnagyobb csúcs ezen a világon.”

Féltékenység

Na jó, most már ígérem, nem nyelvészkedem tovább, de a fél-tékenységben is benne van az, hogy az ember bizony fél attól, hogy elveszíti a másikat. És néha nem is alaptalanul.

Dóra és a húga

„Több lánytestvérem is van, a családban megjelenő fiúk egyébként ennek rendszerint mindig megörülnek. A jelenlegi pasimmal másfél éve vagyunk együtt. A múltkor együtt voltunk az egyik testvéremmel meg a pasimmal egy rendezvényen, fröccsöztünk, ettünk, dumáltunk, jól éreztük magunkat. Én legalábbis addig, amíg a húgom azt nem találta mondani a pasimnak: »Milyen kár, hogy te foglalt vagy.« Mit ne mondjak, kurva ideges lettem. Ha egy ismerősöm mondana neki ilyet, az is kiakasztana, de a testvéremtől ezt vérlázítónak éreztem.

Sok minden van mögöttem, azt szeretném, ha örülne a boldogságomnak. De ebben a gesztusában ugyanazt láttam, amit kicsi korában is: ha megtetszett neki valamelyik holmim, akkor valamiért neki magától értetődő volt, hogy azt nekiadom.

»De klassz ez a fülbevaló, ideadod?« Nagyjából így. De hogy úgy érezze, a csávómra is ez vonatkozik, az elég rohasztó.”

Csilla és a kritikus nővére

„Több évvel idősebb a nővérem, aki rendkívül kritikus természetű, egy ideig ketten laktunk egy lakásban. De tényleg csak egy ideig, mert minden udvarlómat módszeresen elüldözte. Mindegyikben csak hibát látott. Ma sem tudom, miért. Persze, azt is gondolhatnám, hogy csak a csalódástól akart engem megóvni, de neki azóta sincs normális pasija. Lehet, hogy a féltékenység miatt csinálta ezt?”

Sári sógora

„A húgom mindig nagyon furcsán viselkedett, amikor a férjem is jelen volt a családi eseményeken. Eleinte nem gyanakodtam, de aztán a férjem is egyre furább dolgokat csinált. A húgom közben megözvegyült, egyedül maradt három kicsi gyerekkel, nekünk is született két fiunk. Már kiskamaszok voltak a gyerekeink, amikor egyszer robbant a bomba, és kiderült, hogy legalább egy évtizede viszonyuk van. Mindannyian megszenvedtük ezt a helyzetet, főleg a gyerekek. Azóta eltelt több mint tíz év, ők még mindig együtt vannak, a gyerekek rég felnőttek, és unokáink is születtek. A családi események kikerülhetetlenek, és bár nem beszélünk a dologról, megpróbálunk kulturáltan együtt létezni, de azt hiszem, soha nem bocsátok meg nekik. És én azóta sem tudok bízni senkiben, egyedül vagyok, és azt hiszem, egyedül is maradok…”

Andi vőlegénye

„A nővéremmel nagyon jó testvérek voltunk, irtóra hasonlítunk is egymásra, sokszor ikreknek néztek bennünket, alig egy év korkülönbség van köztünk. Bár mindig ugyanazok a fiúk dobogtatták meg a szívünket, soha nem vesztünk össze komolyan rajtuk, kivéve a vőlegényemen. Ugyanis az eljegyzés után fél évvel, és a tervezett esküvő előtt három hónappal a nővérem és a vőlegényem egy este elém álltak, és közölték velem, hogy esküvő lesz, csak nem az enyém, hanem az övék… Elmondhatatlanul megalázónak éreztem a helyzetet, de mivel nem tehettem mást, jó pofát vágtam hozzá. Miután egy kis településen éltünk, mindenki tudta, mi a helyzet. Az esküvő olyan volt, mint egy rémálom. Úgy éreztem, mindenki szánakozva néz rám. Nem csoda, ha az esküvői buliban kicsit többet ittam, mint kellett volna. Meg is lett az eredménye, mert a táncparketten eltörtem a bokámat, úgyhogy csak az elején voltam ott, mentővel vittek az ügyeletre, és hat hétig nyugodtan sírhattam a  fekvőgipszemben a sötét szobában. Amúgy pont egy év múlva elváltak, mert a nővéremet is megcsalta egy másik nővel az egykori vőlegényem, aki akkor épp a sógorom volt. Szerencse, hogy nem született még egy lány a családban…”

Kíváncsiak vagyunk a ti tesós-párkapcsolatos történeteikre is, kommentben írjátok meg nekünk!

Both Gabi

Ha érdekel, mit ír a párkapcsolatok és testvérek összefüggéseiről Orvos-Tóth Noémi a HVG Extra Pszichológia magazinban, kattints IDE.

A fotó illusztráció (forrás: Getty Images)