Kérem vissza a vesémet! – Bizarr válási történetek
Már-már közhelynek számít az a statisztikai tény, hogy a házasságok nagyjából fele válással végződik. Hogy miért köt ki egy pár a bírósági tárgyalóteremben, annak ezer oka lehet, a túl korán kötött házasságtól kezdve a félrelépésen át a feloldhatatlan konfliktusokig. De vannak olyan esetek, amiket ha filmben látnánk, azt mondanánk, biztos valami tudatmódosítót használt a forgatókönyvíró, mert ilyen nincs, nem történhet meg. Kivéve, ha a forgatókönyvet maga az élet írja. Szabó Anna Eszter írása.
–
A minap elém került egy nagyon híres fotó, ami egy Las Vegas-i tárgyalóteremben készült 1999-ben. A képen egy – válni készülő pár – nagy kupac plüsst próbál kettéosztani. A gyűjtemény értéke több ezer dollár volt, ezért több hónappal a válás kimondása után sem tudtak megegyezni arról, kinél mennyi (és melyik) plüss maradhat. A bírósághoz fordulva végül erre a megoldásra jutottak, hogy a hatalmas kupacot a földre borítva, egyesével osztják szét a játékokat.
Felezni nem mindig egyszerű
Első ránézésre komikusnak hathat, hogy felnőtt emberek képesek ilyesmin is egymásnak feszülni, pedig valójában végtelenül szomorú, hogy egy pár a holtomiglan-holtodiglantól eljuthat odáig, hogy fűrésszel vágják ketté az addig közös otthonukat.
Azt hinnétek, túlzó a példám, pedig Kambodzsában tényleg megtörtént, hogy miután a bíróság kimondta: a házasság alatt szerzett javaikat mind meg kell felezni,
az exférj felkereste a családját, jól berúgtak, magukhoz vettek minden fűrészt és szerszámot, amit csak találtak, és mind odamentek a pár korábbi közös otthonába, hogy úgy, ahogy van, megfelezzék az épületet.
De Brooklynban is történt ehhez hasonló, amikor a bíró azt az ítéletet hozta meg, hogy a háromszintes, hatalmas lakás közepén fel kellett húzni egy falat, mert a felek nem tudtak megegyezni abban, kié legyen az ingatlan. Kérdés, hogy milyen lehet mindössze egyetlen falnyira lakni attól, akivel ilyen szinten képtelenség zöld ágra vergődni. De erről már nem szól a fáma.
Bosszú a virtuális térben
Egy pár még a válásuk előtt rendszeresen játszott egy online szerepjátékkal, de a feleség annyira belemerült, hogy akár napi tíz órát is eltöltött a gép előtt. A férj egyre jobban kezdett gyanakodni, hogy itt a puszta játékfüggőségnél többről lehet szó, ezért létrehozott egy kamuprofilt, hogy észrevétlenül kémkedhessen az online térben a felesége után. Végül nagy csalódás érte, mert a gyanakvása nem volt alap nélküli, rajtakapta a felesége avatarját, hogy egy másik random játékos karakterével szexel. Ezt nem tudta megbocsátani, így benyújtotta a válókeresetet.
Ám Japánban olyan is történt, amikor egy csúnya válás során a feleség annyira bepöccent, hogy
belépett a férje kedvenc online játékába, és mindent, amit a férfi hosszú évek alatt felépített az online játékbirodalomban, azt tönkrezúzta, a karakterét pedig megölte.
Ez még önmagában gyerekes (másrészről meg nagyon is szimbolikus) bosszúnak tűnhet, de a férfi avatárja és mindaz, amit az online térben felépített, súlyos pénzekbe került, és a nő ezt valószínűleg nem tudta. Pedig ha tudta volna, talán nem mészárolta volna le az exe online univerzumát, mert öt év börtönt és ötezer dolláros bírságot szabtak ki rá büntetésül a hirtelen felindulásból elkövetett virtuális garázdaságért.
„Kölcsön” vese visszajár?
Még az eddigieknél is bizarrabb válási követelést nyújtott be egy férfi, aki hűtlen feleségétől a veséjét igényelte vissza, amit a házasságuk alatt adott neki. Persze nem akart szőrösszívűnek tűnni, valamennyi rugalmasságra is hajlandó volt, szóval ha a vese visszatérítése nem valósulhatott volna meg, akkor másfél millió dollárral is megelégedett volna. A szakértők végül azt állapították meg, hogy a szervadományozás jogilag ajándéknak minősül, nem kölcsönnek, így a keresetet visszautasították.
Nem kézzelfogható követelések
A Gossip Girl (Pletykafészek) sorozatban van egy rész, amiben egy egymással vérre menő küzdelmet folytató pár ügyvédek jelenlétében állapodik meg arról, hogy mikor melyik pontján (nem) tartózkodhatnak a városnak, melyik szórakozóhelyre vagy étterembe ki mehet, satöbbi. Szürreálisnak tűnhet, hogy egy pár nem kézzelfogható dolgokat is be akar osztani egymás között, de ez egyáltalán nem példanélküli a való életben sem. 2008-ban például
David Hasselhof a válási megegyezés részeként azt is kikötötte, hogy a „Hoff” és „Malibu Dave” becenevet csak ő használhatja és a Don-’t Hassle the Hoff” („Ne vitázz a Hoffal”) szlogennel is csak ő élhetett onnantól.
Hasonlóan nem kézzelfogható, ám annál világosabb követelése volt Jennifer Lopeznek, amikor Marc Anthonytól vált el: azt foglaltatta bele az egyezménybe, hogy exférje soha nem mondhat róla semmi rosszat nyilvánosan.
Békétlen Nobel-díj
Robert Lucas 1995-ben kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat, amivel különösen rosszul járt, ugyanis az exfeleségével még 1988-ban kötöttek egy olyan egyezséget, hogy amennyiben a férfi valaha Nobel-díjat kap, annak a pénznek a fele a nőt illeti majd. Az egyezség pont 1995-ig volt érvényes, tehát ha csak egy évvel később kapja meg a díjat, akkor a teljes összeget megtarthatta volna.
A nagy Brangelina-ügy
2016-ban hatalmasat robbant a hír, hogy válik Angelina Jolie és Brad Pitt. Még a légitársaságok is lecsaptak a szenzációra kedvezményes, az Egyesült Államokba szóló repülőjegy-ajánlatokkal, mondván, hogy itt az idő az utazásra, Brad Pitt újra szabad.
Ennek lassan már tíz éve, de a procedúra még mindig javában zajlik, és a helyzet annyira elmérgesedett, hogy a nemrég megrendezett Velencei Filmfesztiválon egy hadseregnyi szervező dolgozott csak azon, hogy a két híresség még csak véletlenül se fusson össze a városban. Heroikus munka lehetett ezt összehozni, annyi megjelenésük volt, de a csapat a fesztivál végén biztos tartott egy jól megérdemelt megkönnyebbülős bulit.
Nyilván nem tudhatjuk, pontosan hogyan is indultak ezek a házasságok, de a végükből ítélve, nem lehetett nagyon stabil az alapjuk. A felsorolt esetek csak azt bizonyítják, hogy ha két ember meggyűlöli egymást, akkor láthatóan nincs határ, és végtelenül kreatívan képesek bármeddig elmenni, hogy az igazukat képviseljék.