–

Élő történelem

Korábban több könyvről is írtam, amelyek mind olyan nőkről szóltak, akik nagyon sokat tettek azért, hogy a feminizmus ne szitokszó legyen többé. Az Esti mesék lázadó lányoknak, a Magyar mesék lázadó lányoknak és az 50 elszánt magyar nő című könyvek is mind a kamaszok számára készültek, és igen sikeresnek mondhatók.

Küllemében mindegyik kiadvány inkább a lányokat célozta meg, a Nagyszerű nők – A feminizmus rövid története viszont olyan képi világot mutat, amely még a kamasz fiamat is megbabonázta, aki amúgy egyáltalán nem nevezhető könyvmolynak. A kezébe vette, kinyitotta, és nem tudta letenni.

A feminizmus rövid története az elmúlt százötven év eseményeit foglalja össze egy igazán menő képregényben.

Megismerhetjük azoknak a nőknek a sajnos nem túl diadalmas életútját, akik sokszor valóban az életüket áldozták egy eszméért, és kitartottak például amellett, hogy választójogot kaphassanak.

Miért jó, ha a kamaszod ismeri a feminizmus történetét?

Ennek a korosztálynak (tudomásom szerint) még nem készült hasonló jellegű átfogó könyv arról a küzdelemről, amelyet a nőknek kellett megvívniuk ahhoz, hogy ma már nyíltan beszélhessünk azokról a dolgokról, amelyek még tíz évvel ezelőtt sem voltak nyilvánvalóak a többség számára. Nevezetesen arról, hogy a többnyire a férfiak által irányított társadalmakban mennyire természetes volt a nők elnyomása. Engem is megdöbbentett – a könyvet végigolvasva –, hogy milyen sok véráldozattal járt ez az út. A szó szoros értelmében vegyétek a véráldozatot. Rengeteg elszánt nőt erőszakkal hallgattattak el azok, akik nem akarták, hogy még többen megismerjék a nők szabadságra és egyenlőségre való törekvését. 

A lányokban fontos tudatosítani, hogy ők is érhetnek annyit, mint a fiúk. És a fiúkban is tudatosítanunk kell, hogy a lányok pont annyit érnek, mint ők. 

Az én tizenkét éves fiam eddig is tisztában volt ezzel, viszont teljesen értetlenül állt azon tény előtt, hogy miért kellett egy csomó nőnek annyi erőszakot elszenvednie a férfiak részéről akkor, amikor ki akartak állni az érdekeikért.

Nemzetközi program és zajos sikerek

A könyv jogait eddig huszonkét országban vették meg, és nagyon sok helyen az idei nőnapra időzítve jelenik meg. A két fiatal norvég szerző, Marta Breen író és Jenny Jordahl illusztrátor olyan fontos témához nyúlt, és annyira sikeresen találta meg a formát, hogy máris rengeteg elismerést kaptak munkájukért. A könyvet nemrég jelölték a Norvég Kulturális Minisztérium ifjúsági szakkönyv-díjára, sőt épp a napokban kapta meg a világ egyik legrangosabb gyerekkönyves eseményének, a Bolognai Nemzetközi Gyerekkönyvvásár, a Bologna Ragazzi Award különdíját is.

Színek, történetek, humor és fájdalom

Jenny Jordahl, az illusztrátor nagyon tudatosan használja a különböző színeket az egyes fejezetek, témák elkülönítésére. A Szabad szerelem című, LMBTQ-mozgalomról szóló részben például  a szivárvány színeit használta a rajzokban. Nyilván erős összmunkában találták ki az íróval a könyv formáját. Nagyjából fél óra alatt végig lehet olvasni, hiszen a szövegek – gondosan szerkesztve ugyan, de – csak vázlatosan mutatják be egy-egy korszak emblematikus vezetőit és történeteiket.

A képekkel együtt mégis sodor magával a kevés, de lényegre törő – és nagyon pontos adatokkal dolgozó – szöveg.

A képregény illusztrációi végig nagyon plasztikusan, finom együttérzéssel mutatják meg akár a kegyetlenségeket is, viszont soha nem elrettentő módon. Olykor pedig, amikor lehetőség van rá, humorral jelenítik meg az adott helyzet abszurd mivoltát.

Árad a könyv minden lapjáról a kreativitás, a tenni akarás és a mélységes elköteleződés, amiben nincs semmi bántó szándék azok iránt, akik más nézeteket vallanak, mint az alkotók.

Egyszerre felemelő és letaglózó folyamatában látni az elmúlt százötven év küzdelmeit, amelyeket erős és bátor nők vívtak azért, hogy eljuthassunk a #metoo-mozgalomig.

Egy nagyon szellemes grafikából az is kiderül, hogy a világon először Új-Zélandon kaptak a nők korlátlan választójogot, méghozzá már 1893-ban, míg Szaúd-Arábiában csak 2015-ben sikerült ezt elérni. Magyarországon ugyanez több részletben, de teljeskörűen csak 1945-ben jött létre.

Hősnők, akiket ismerni kell 

A feminizmus történetének első ismert mártírja Iránban született, Ad Táhirih titokban hallgatta apja tanításait, verseket írt és könyveket olvasott ahelyett, hogy betagozódott volna a rendbe, amelyben a nőknek szinte egyáltalán nem lehettek jogaik. Áttért a bábizmusra, ez egy olyan vallás, amelyben a nők és a férfiak egyenrangúak. Emiatt a férje elvált tőle, és megtiltotta neki, hogy találkozzon három közös gyerekükkel. Táhirih többször is fellépett a nők jogaival kapcsolatban, pedig a nőknek tilos volt nyilvánosan beszélniük. Egy ilyen alkalommal még a fátylát is levette, mire évekre házi őrizetbe zárták, majd halálra ítélték. A saját fátylával fojtották meg 1852-ben, és egy kútba dobták a testét. Mindössze harmincnyolc évet élt. 

                          

Olympe de Gouges-t lefejezték 1793-ban, mert írt egy alternatív alkotmányt és megfogalmazta a női jogok nyilatkozatát. „Ha a nőknek is van joguk vérpadra menni, akkor legyen ugyanolyan joguk szólásra emelkedni is” – írta. Sajnos ezek a híres szavak önbeteljesítő jóslatként lebegtek a feje fölött, ahogy a guillotine is, amikor szembeszállt a forradalom erőszakos vezetőivel.

Emily Davidson az ellentétes megítélésű szüfrazsettmozgalom tagjaként az Epsom Derbyn, V. György király lova elé vetette magát, hogy ne lehessen csak úgy „átgyalogolni” azokon az ügyeken, amelyeket képviselt. A ló halára taposta 1913. június 4-én. A mozgalom szlogenje ez volt: „Cselekedni kell, nem beszélni!” Hát, ő cselekedett…

Rosa Luxemburg esete talán a legismertebb, ezt nem is írom le, őt harcostársával, Karl Liebknechttel együtt főbe lőtték 1919-ben. Rengeteg neves és névtelen áldozata van ennek a csatának, amely még a mai napig sem ért véget. Az egyik igazán emblematikus figura, a pakisztáni születésű Malala történetével végződik a kötet. Az ő élete sokak számára példa lehet. Még az erőszak sem tudta megállítani abban, hogy 2017-ben, mindössze tizenhét évesen Nobel-békedíjat kapjon a nők jogaiért való kiállása miatt.

Szerencsére nekünk nem kell tartanunk a tálibok támadásától

A #metoo-mozgalom begyűrűzésével mi is nyíltan beszélhettünk azokról az egyébként elég ijesztő, mélyen a magyar társadalomba vésődött rossz mintákról, amelyekkel nap mint nap találkozhatunk a közéletben ugyanúgy, mint a munkahelyeken vagy az utcán. Épp azért olyan fontos ez a könyv, hogy a gyerekeinknek már ne kelljen átélniük azokat a rossz élményeket, amelyek a mi életünkhöz még hozzátartoztak.

Both Gabi