–

Hatalmas divat lett a superfood

Ez vélhetően nagyon jót tesz a szervezetünknek. Ugyanakkor számos – a superfood kategóriájába sorolt – termék rettentő messziről érkezik, vagy épp a termesztése nem felel meg a fenntartható környezetgazdálkodás feltételeinek – miközben hasonló alapanyagokat simán lehetne találni itthon is. Többek között ez derült ki a Felelős Gasztrohős rendezvényén, ahol a környezetbarát, fenntartható gasztronómia mellett kampányoltak, megspékelve a szívószál-mentességért folytatott harccal, és még sok más izgalmas kezdeményezéssel. Például megmutatták azt is, hogy milyen játékokat szerveznek cégeknek, hogy az ott dolgozók legalább némileg csökkentsék az élelmiszer-hulladékot, vagy a külföldről érkező termékek helyett hazait válasszanak. 

Mi pedig most megosztjuk veletek, mit mivel lehet-, és érdemes helyettesíteni:

Chia vs. len

Ha te is minden reggel chiamagot tolsz a müzlidbe, most figyelj! Ezentúl jusson eszedbe, hogy ezzel te is hozzájárulsz a repülők károsanyag-kibocsájtásához. A chiamag, vagy más néven azték zsálya (Salvia hispanica) magja rendkívül sok ómega-3-mat tartalmaz – pont, mint a lenmag. Ami ráadásul sokkal olcsóbb is. (Viszonyításképp: az egyik drogériában egy kiló chiamag 3996 forint, egy kiló bio lenmag pedig 1298.) A sokat emlegetett ómega-3 zsírsavból a hazai versenyző 22813 mg/100g-mal rendelkezik, míg távoli társa 17552 mg/100 gramm-mal, de a len-, réz-, mangán-, foszfor- és rostbevitelben is erős. Szóval nem kérdés, melyik kerül ezentúl a joghurtba, nem igaz?

Kesu vs. napraforgó

Ha nemcsak az íz, hanem a beltartalmi értékek fontosak – hisz ezért tolod a superfoodot –, akkor a drága kesudió helyett érdemesebb lenne a szotyi mellett voksolni, amit ráadásul nem kényszermunka-táborokban dolgozók termesztenek. A magas E-vitamin tartalma miatt jegyzett kesudióban 1 mg/100 gramm van, míg a szotyiban 33mg/100 gramm található. Jó, a napraforgómag-tejet azért még én sem próbálnám ki. 

Goji vs. csipkebogyó

Kegyetlen párharcban ugrott össze a két bogyó, bár a goji olyan előnnyel indul, amit a csipkebogyó sosem lesz képes behozni: tudniillik, hogy finom. Viszont a csipkebogyóban hétszázszor több a C-vitamin, egészen pontosan 100 grammban 426 mg, míg a gojiban csak 19. Egyébként tartalmaz még K-vitamint, mangánt, pro-A vitamint, kalciumot és sok-sok rostot is. Szóval hajrá, csipkebogyó! 

Quinoa vs. hajdina

Sokan nem tudnak mit kezdeni a hajdina ízével, akik viszont szeretik, azoknak jó hír, hogy mostantól nem kell a quinoával vacakolniuk. Mármint abban az esetben, ha fontos a rostbevitel, mert mindkettőben 3000 mg/100 gramm található. 

Wasabi vs. torma

Szegény torma nagyon el van hanyagolva, pedig az esetek 99 százalékában a bolti wasabi is csak színezett torma, egy–két százaléknyi valódi wasabival. Nem véletlenül. Az igazi wasabigyökér nagyon drága. Épp ezért, ha jó áron adják, nyugodtan gyanakodj, és az ételfestékkel turbózott torma helyett válaszd az igazit! 

Kókuszolaj vs. repce

Hihetetlenül elterjedt az utóbbi időben a kókuszolaj/zsír használata, mert jól bírja a magas hőfokot, „candida-gyilkos”, sokáig eláll, baktériumölő, magas rosttartalmú, védi a bőrt, és alacsony a kalóriatartalma. (A kecsegtető tulajdonságokat webáruházak ismertetőiből gyűjtöttük.) A kókusz- és a repceolaj kalóriatartalma azonban tökéletesen megegyezik, rost pedig értelemszerűen egyikben sincs (hisz olajokról van szó). Ráadásul a kókuszolaj telített zsírsavtartalma magas, ami nem feltétlenül tesz jót a szervezetnek, és több ezer kilométerről kell szállítani, míg a repce helyben terem.

Mindez csak néhány a felkapott termékekből, amelyeket ma superfoodként hirdetnek, de bármit is vásárolunk, előbb érdemes alaposan körülnézni, hogy létezik-e belőle hazai változat, vagy legalább közelebbről érkező termék, ami ugyanazt tudja.

Mi a helyzet az éttermekkel? A vendéglátóiparban mennyire figyelnek a környezettudatosságra?

A Felelős Gasztrohősnek erre is van programja: igyekeznek segíteni a vendéglátóhelyeknek, ahonnan a food waste (ételpazarlás) nagy része származik, ráadásul nagyon sok helyen környezetszennyező, eldobható műanyagban tálalnak. (Inkább az a kivétel, ahol nem.) Ez persze részben érthető: a környezetbarát, újrahasznosítható termékek sokkal drágábbak.

Itthon a Fenntartható Vendéglátóhelyek száma még nem magas, de a tendencia biztató: egyre többen csatlakoznak a kezdeményezéshez. Ha ilyen helyre mész, akkor tudd, azt vállalta a résztvevő, hogy:

– pálmaolaj-mentesen főzik az ételt

– legalább két vegetáriánus fogást biztosítanak

– 30 százalékban hazai élelmiszert használnak

– legalább egy bioterméket tartanak

– nincs náluk polisztirol csomagolóanyag

– csak kérésre adnak szívószálat

– legalább egy környezetbarát tisztítószert használnak

– és folyamatosan törekszenek a környezetterhelés csökkentésére 

A munkahelyi pazarlás megint egy másik kérdés.

A WMN-nél is sok étel kerül a szemétbe, és feltételezem, hogy bárhol, ahol közös hűtő van, ugyanez a helyzet. Pedig vannak alternatív megoldások, csak ezekhez elhatározás és elkötelezettség kell – ami nem mindig könnyű. A szerves hulladékot például össze lehet gyűjteni, és keresni a közelben egy helyet, ahol komposztba leadható. Ez lehet egy társasházé – vannak erre törekvések –, vagy egy közösségi kerté, ha valakinek útba esik a kollégák közül. Kevesen vállalják ezt a macerát, ami részben érthető, hiszen ki szeret egy csomó undi maradékkal közlekedni? 

A másik probléma, hogy a rendelt ételek is rengeteg szemetet termelnek: a polisztirol-tálcák, műanyag dobozok sok helyet foglalnak a szemetesben, és jó eséllyel az égetőbe vagy a föld alá kerülnek. Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha az ember otthonról visz ételt, esetleg közösségi főzés van – mindennap más főz, amihez időre, konyhára és támogató közegre is szükség van. Viszont remekül össze tudja kovácsolni a kollektívát, és a közös étkezésnek is megvan a maga szépsége. A harmadik opció, hogy keres az ember egy olyan céget, amelyik újrafelhasználható, környezetbarát csomagolást használ, vagy betétdíjas dobozokat, de ilyennel csak vegán és nyersvegán szállítónál találkozni.

A lényeg, hogy kezdd el a változást kicsiben, és máris előrébb vagyunk egy lépéssel. Az sem kevés!

Zimre Zsuzsa