Az étteremben néhány pillanatra rájuk szegeződnek a tekintetek.

Helyes pár. A nő csak úgy ragyog.  A szemöldöke ívelt, szálanként tetovált. Az ajkain csillogó lipgloss.

A férfi zakóban, csuklóján kék számlapos óra. Ápolt bőr, sima arc, jóképű.

A nőt nézi, közben a kezéhez ér, megsimítja, de csak egyszer, aztán megfogja, és azt mondja neki, „szép vagy”.

A nő elmosolyodik, finoman lesüti a szemét, majd visszapillant a férfira, és azt válaszolja, „köszönöm”.

Ez a köszönöm olyan, mintha megköszönnéd azt, amikor szerelmet vallanak. Kicsit suta, nem is igazán odavaló. Mégsem tud mást mondani. Csak annyit, hogy köszönöm.

A nő most oldalra simítja a haját, kortyol a proseccójából, és az étlapot nézi.

A férfi választ, int a pincérnek, és rendel.

„Degusztációs menü, nyolc fogás, borpárosítással, de kicsi adagok, el fogsz ájulni” – magyarázza a nőnek.

A nő mosolyog. Arra gondol, milyen kellemes ennek a férfinak a társasága. El tudja képzelni, hogy vele éljen, azt is, hogy a felesége legyen.

A férfi azt mondja neki, „sokat gondolok rád”.

A nő arca kipirul, mosolyog, és azt mondja, „köszönöm”.

„Te szoktál rám gondolni?” – kérdezi a férfi.

„Persze hogy szoktam” – feleli a nő.

Kortyolnak a proseccóból, aztán megérkezik az első fogás, egy csodálatosan selymes libamáj paté.

A nő azt mondja: „Csodálatosan selymes ez a libamáj paté”.

A férfi azt mondja: „Nagyon hiányoztál! Alig vártam, hogy lássalak”.

A nő azt mondja: „Köszönöm”.

A férfi vágyakozva néz a nőre, a kezét simogatja.

A nő közben arra gondol, hogy már öt randevún vannak túl, és nagyon tetszik neki a férfi, de még fél kimutatni az érzéseit.

A haját igazgatja, kissé zavarban van a férfi mondataitól, talán korainak is érzi ezt a túlzott érzelemnyilvánítást. Aztán meggyőzi magát, hogy ne legyen már hülye, most aztán tényleg itt van valaki, aki érdekli, aki nem fél beszélni az érzéseiről, és ezt igenis értékelnie kell.

„Szeretném, ha ma feljönnél hozzám” – mondja a nő, és belekortyol az italába.

A férfi mosolyog, még jobban megmarkolja a nő kezét, közben közelebb húzza.

„Olyan csodálatos vagy, nagyon szeretek veled lenni.”

A nő mosolyog, és azt mondja, „köszönöm”.

Furcsa, ismeretlen érzés van a gyomrában, nem tudja eldönteni, hogy ez a szerelem-e, mert nem emlékszik pontosan, milyen volt utoljára, amikor belezúgott valakibe.

Lehet, hogy csak sok volt a pezsgő. Lehet, hogy egy kicsit izgul amiatt, hogy sikerül az este további része.

A nő lakása rendezett, az ágyon vörös, szájformájú IKEAs párnák, hófehér takarók, és hosszú szőrű szőnyeg. A falon egy óriás fotó New Yorkról.

A férfi megkérdezi: „Jártál már itt?”

A nő azt feleli: „Nem, még sosem”.

A férfi erre: „Majd együtt elmegyünk!”

A nő mosolyog. A férfi magához húzza. Megcsókolja. Aztán bemennek a hálószobába és szeretkeznek.

A szex csodálatos, úgy működik együtt a testük, mint egy olajozott gépezet, mintha mindig is erre lettek volna rendelve, hogy ezt csinálják. Forró leheletük egymás testéről párolog vissza, egymás testnedveit jó illatúnak találják, a csókjaik tökéletesen illeszkednek az ajkukon.

A nő elélvez. A férfi nem hagyja abba. Aztán ő is elélvez.

Úgy alszanak el, mintha csak ők volnának ebben az univerzumban, és ez lenne a világegyetem legtermészetesebb dolga.

A nő közben azt gondolja, hogy csak ők vannak az univerzumban, és elnyomja az álom.

Másnap reggel felébrednek, a férfi kávét hoz, megcsókolja a nőt, a nő mosolyog és azt mondja, „köszönöm”.

Aztán felöltöznek, a férfi taxit hív, azt mondja, rohannia kell, mert lekési a meetinget, és amint tudja, hívja.

A nő még pakol kicsit, aztán összeszedelődzködik, és ő is dolgozni indul.

A munkahelyén egész nap vidámnak és könnyűnek érzi magát, azt gondolja, most helyrebillent valami benne, most ez így jó, végre nagyon jó.

Délután WhatsApp üzenetet küld a férfinak, azt írja neki, „hiányzol”.

Úgy érzi, most már nem kell titkolnia az érzéseit, most már megadja magát, hiszen az este tökéletes volt, a szex csodálatos és természetes. Nem fog úgy tenni tovább, mint aki nem akar beszélni az érzéseiről, és örül annak, hogy itt van egy férfi, aki ki tudja mondani, mit érez iránta.

Mennyi barommal volt dolga eddig, akik nem akartak erről beszélni, de most végre itt van, eljött, akire egész életében várt. És a beszélgetés meg a szex is tökéletes.

Eltelik egy óra. Még nem jött válasz.

„Biztos csak elfoglalt, biztos a meeting húzódott el, vagy közbejött valami fontos.”

Már este hat van, a nő éppen szedi össze a cuccát, válasz azóta sem érkezett a férfitól. Tízpercenként nézegeti a telefonját, ellenőrzi, látta-e, és a két kis pipa színe kékre vált, ami azt jelenti, elolvasta az üzenetet.

„Biztos valami fontos közbejött” – gondolja.

Este kilenckor még mindig nincs válasz. Már az jár a fejében, hogy valami baj érte, hogy elütötték vagy meghalt, vagy elrabolták, vagy a telefonját rabolták el.

A WhatsApp a neve alatt azt mutatja, most is épp online, csak most már nagyon messze van, mintha egy másik galaxisban lenne, és válasz nem jön, az égvilágon semmi nem érkezik.

Csak a két kis kék pipa marad a nő üzenete alján hónapokkal később is.

Szentesi Éva

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Hiraman