A csúnya/buta/béna triász

Talán ez a három legtipikusabb negatív én-séma csomag, amivel találkozom, és amit talán ti is ismertek személyesen. Vannak, akiknek az jár a fejében, hogy „fölösleges vagyok, engem mindig elhagynak, az emberek gonoszak” – és ide még számtalan példát lehetne sorolni.

Hétfő reggel bemész a munkahelyedre, és a munkatársad épp csak egy hellót morrant, rád se néz, és a „Kérsz kávét?” kérdést már fel sem mered tenni. „Biztos haragszik rám valamiért, mondtak rólam valamit neki, na, tessék, a múltkor meghallgattam a bajait, most meg átnéz rajtam” – gondolod magadban. 

Ezekben a helyzetekben hirtelen úgy érezzük, hogy bizonyosan tudjuk, mi van a másik fejében.

Úgy tűnik ilyenkor, hogy telepatikus képességeket birtoklunk, pedig ezek a gondolatok sokszor csak rólunk szólnak.

Nézzük meg a helyzetet más módon. Amit valójában tudni lehet: a munkatársunknak rossz kedve van. Ez tény. Ezt elképzelhetetlenül sok dolog okozhatja a mi bénaságunkon kívül. Szakított vele a pasija, reggel összeveszett az anyjával telefonon, fogyókúrázik és nincs eredménye.

Helló, Negatív Automatikus Gondolatok!

Persze lehet, hogy mi bántottuk meg, de ezt tényként állítani a morcosságából – nem tűnik túl logikusnak. Az ezekhez hasonló, öntudatlan, és szinte azonnal megjelenő gondolatokat nevezi a pszichológia Negatív Automatikus Gondolatoknak (NAG). „A pasi, aki tetszik, rám sem néz, mert ronda vagyok”. „A barátnőm egy hete nem hívott fel, tök fölösleges vagyok.” Az ilyen típusú gondolatok és helyzetértékelések az önmagunkról alkotott hiedelmeinkből vagy alapsémáinkból fakadnak. Ezek a gyerekkorunkban rögzült törvények önmagunkról és a világról.

A tartalom a környezetünk-, és a számunkra fontos személyek visszajelzései alapján vésődik fejünkbe.

De nemcsak önmagunkról lehetnek ilyen, mélyen beivódott maghiedelmeink, hanem a világról is. (A maghiedelem mélyen fekvő, tovább már nem bontható hiedelem magunkról vagy a világról. – A szerk.) Például az, hogy „az emberek gonoszak”. „Az a szemét direkt rám lépett a villamoson.” Kár, hogy nem jut eszedbe egy másik megoldás is, mert mi van, ha őt is meglökték, vagy fáj a lába, és bénán egyensúlyoz reggel félkómásan?

A baj csak az, hogy a maghiedelmeink sokszor nagyon bezárnak bennünket egy sajátos valóságba.

Ha például „mindenki gonosz”, akkor még egy pénteki csapatépítő sörözésre kapott meghívó is könnyen az „akarnak tőlem valamit, persze… hogy rajtam röhögjenek” telepatikus (tév)értelmezés zsákutcájába juthat. És lám, az illető nem megy el, ismét nem tud beilleszkedni egy csapatba, ezért a hiedelme megerősítést nyer. Ez bizony a huszonkettes csapdája!

Hogyan lehet kijutni az ördögi körből?

Első lépésként próbáld meghallani, milyen én-állítások zúgnak a fejedben. Ez nem könnyű szerintem, pont az automatizmus miatt, de megéri próbálkozni. Sokan meglepődve számolnak be az eredményről: „mindennap huszonháromszor állítom magamról, hogy lúzer vagyok”.

Ha te is kritizálod magad reggeltől-estig, akkor következő lépésként figyeld meg, mi is a kritika tárgya.

Például adott egy nő, aki önmaga szerint csúnya. Ez egy eléggé általános vélemény önmagáról. Mi nem szép rajta? Például nem elég izmos a karja? Ha rákérdeznék, nem tudná megfogalmazni, milyen lenne az ő szép és izmos karja.

Miért fontos ez? „Mert anyám szerint egy nőnek erősnek kell lennie.” A fenti példa egy teljesen átlagos negatív én-séma, amit kismilliószor el lehet mondani magunknak úgy, hogy igazából nem gondoljuk végig, mi nem szép rajtunk, és, hogy az a dolog nekünk személy szerint fontos-e. Ha kicsit jobban szétszedek egy hasonló én-állítást, kiderülhet például, hogy „szép az arcom”, szeretem a bokámat, de nem vagyok elégedett a karommal”. És így már messze nem olyan lehangoló, mintha egészében csúnyának nevezném magam.

Gyermekkorunk érzelmi lenyomata ott él bennünk 

Öntudatlanul átvesszük mások értékítéleteit, gondolatait, és ha sokat mondták, bizony a magunkévá is tesszük azokat. A leírt csapdahelyzet miatt nehéz ezeket a sémákat felismerni.

Létezésüknek sokszor nem vagyunk tudatában, mégis megingathatatlan tényeknek éljük meg ezeket a berögződéseket.

Az alapsémák adják szubjektív világunk értelmezésének alapját. Érzelmeink többsége belőlük fakad, így nagyban befolyásolják a mindennapjainkat. Jó tudni, hogy a leírt működés a kognitív pszichológia egyik fő alapgondolata. Képviselői szerint a negatív érzések és mentális problémák egy része abból fakad, ahogyan a belső hiedelemrendszerünk értelmezi az életük történéseit. Ha ezek a maghiedelmek negatívak, akkor mindenre rátesz egy negatív filtert. De ez tényleg csak az alapja ennek a gondolatnak, legközelebb arról írok majd, milyen logikai hibák buktathatják le az alapsémáidat.

Sebők Franciska

Három évvel ezelőtt jelent meg egy 21 napos kihívás nálunk, melynek az volt a lényege, hogy egyáltalán ne szidjuk magunkat. Először a felhívást olvasd el, majd utána azt a cikket is, melyben a 21 nap tanulságait összegezte Prónay-Zakar Gina, aki azóta már Írországban él, és nagyon boldog!