10 tény és tanulság a 21 napos kihívásról – Igen, Gina megcsinálta!
1. Színezd újra, színezd újra... az életed, ha megfakulna (Magna Cum Laude)
A tény:
A legmacerásabb időszakban kezdtem el, és talán épp ez a kihívás lendített túl a nehézségeken. Picivel előbb találtam ki a panaszmentes kihívást, mint hogy a komolyabb problémákkal szembesültem volna, így amikor ez megtörtént, nem kezdtem el sajnálni és sajnáltatni magam, hanem viszonylag gyorsan döntöttem – elsőként például egy rapid fejkiszellőztető nyaralás mellett.
A tanulság:
Io penso positivo perché son vivo/Io credo soltanto che tra il male e il bene è più forte il bene. („Pozitívan gondolkodom, mert élek/hiszem, hogy rossz és jó között a jó az erősebb." Jovanotti) A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy úgy csinálsz, mintha nem ért volna semmi rossz, csak azt, hogy igyekszel derűs maradni, és megkeresni benne a jót. És ez a szemlélet meglepően gyorsan kihat a problémamegoldó képességedre is.
2. Most olyan könnyű minden, szinte csak a semmi tart (Quimby)
A tény:
Az egyes pontban említett villámnyaralás a 21 napos kihívás első napjaiban felettébb jó ötletnek bizonyult. Amikor egy hétig a köldökömet nézegettem a barátaim bakonyszücsi parasztházában, eszembe se jutott siránkozni bármin is. Ha 21 napig nyaraltam volna, bizonyára nem tartott volna ilyen sokáig a kihívás teljesítése...
A tanulság:
„A nívótlan kísértés nem kísértés." (Esterházy Péter), vagyis szabi alatt lepkéket kergetve nem akkora kunszt a panaszmentesség.
3. Néha olyan hangosan kiabálok (Anna and the Barbies)
A tény:
Valamit be kell vallanom. Ha nem tettem volna meggondolatlanul ország-világ előtt fogadalmat, hogy 21 napig nem nyígok, szerintem rég elsunnyogtam volna az egészet. A harmadik cserénél hagyom a francba, elsüllyesztem mélyre a karkötőt. De ha már elkövettem azt a hibát, hogy Krisztának elárultam a remek ötletet, aztán megírtam az első cikket a WMN-re, és pár nap alatt több tízezren el is olvastátok, aztán egyszer csak csörögni kezdett a telefon, és a következő pillanatban azon kaptam magam, hogy a naptáram tele lett médiaszereplésekkel, szóval így már nem lehetett kiszállni. Mint a róka meg a Kis herceg, a rózsával és a felelősséggel, értitek, na...
A tanulság:
Ismeritek a viccet a százéves bácsiról, aki elmegy gyónni a katolikus paphoz, hogy megcsalta az asszonyt egy húszéves kis nővel? (... – És megbántad ezt a bűnt? – Milyen bűnt? – Hát milyen katolikus vagy te, fiam? – Én nem vagyok katolikus. – Akkor miért mondod el nekem? – MINDENKINEK elmondom!) Ha tesztek egy fogadalmat, és komolyan gondoljátok, mondjátok el mindenkinek!
4. Mondd, játszanád velem, ha kérném… (Anna and the Barbies)
A tény:
Amikor – először csak a privát Facebook-falamra – kitettem azt a két mondatot, hogy én ebbe most belevágok, tényleg nem volt több az egész, mint egy kósza ötlet. Aztán a kihívás egy pillanat alatt túlnőtt rajtam. Jöttek a levelek tőletek, sorra posztoltátok a karkötős képeiteket, blogot és élménybeszámolókat írtatok. Ennek a nyárnak határozottan az egyik legnagyszerűbb élménye az a sok jó fej lány és fiú volt, aki bekapcsolódott a 21 napos panaszmentes kihívásba.
A tanulság:
„Egyedül nem megy!" (Presser–Sztevanovity D.), vagy hát persze, mindent lehet egyedül, izomból tolni, de ezerszer könnyebb, ha csatlakoznak hozzád először a barátaid, aztán több mint 5000, jórészt ismeretlen ember, akikkel ismeretlenül is ismerősök lesztek, és akikkel egymást bátorítjátok. Innen is köszönök nektek mindent, legkedvesebb nempanaszkodók!
5. A valódi kísértés első osztályú és testre szabott (E.P.)
A tény: nem sokkal azután, hogy belevágtam a kihívásba, kiderült, hogy az elmúlt hónapok túlhajtásának meglettek az egészségügyi következményei is. Nem csoda, hogy számomra ekkortájt a legfőbb panaszforrás épp a munkám körüli „nemszeretem" teendők (adminisztráció, papírmunka stb.) voltak. Fent emlegetett bakonyszücsi pihengetés ötödik napján elkövettem azt a hibát, hogy éjszaka nekiálltam céges e-maileket nézegetni. Kell-e mondanom, hogy milyen önfeledt dühöngéssel kezdtem a reggelt? Fél perc után a számra csaptam, de akkor már késő volt. Karkötőt cseréltem, és elhatároztam, hogy csak a nap meghatározott részében foglalkozom majd a munkával, akkor viszont előre felvértezem magam.
A tanulság: „Figyeld a csendet, hallgass, és írjad a versed!" (Hiperkarma) Egy ilyen kihívás elég komoly önismereti tréning. Például be kell azonosítani, hogy mi az a neuralgikus pont az életünkben, ami kiváltja a negatív gondolatokat. Ez lehet a munka, az anyósod, a szomszéd vagy a dugó. Ha megvan, akkor már csak egy teendőnk van: szüntelen éberség. Készülj lélekben a találkozásra, és trenírozd magad pozitív gondolatokkal! Ki tudja, talán az anyósod is visszamosolyog meglepetésében.
6. Nem adom fel! (LGT és Rapülők)
A tény: Nem vagyok olyan típus, aki csak úgy felad dolgokat. És az sem, aki nagy, látványos léptekkel halad előre akadályok és kísértések nélkül. Viszont minden este azzal a kis hanggal fekszem le a fejemben, hogy nincs semmi baj, ma is mentél előre egy lépést, és holnap is fogsz, aztán előbb vagy utóbb odaérsz. Így minden egyes panaszkodásból, dühöngésből, hisztiből és karkötőcseréből igyekeztem tanulni, és másnaptól jobban csinálni.
A tanulság: Próxima estación: Esperanza (Következő megálló: A Remény, Manu Chao) És akkor mi van, ha a sikertörténeted nem látványos? A te mércéd, a te életed. Ha te tudod, hogy előre haladsz, teljesen mindegy, hányan rohannak még előtted a pályán, és mennyire látszik csigatempónak a te haladásod: Just enjoy the ride! (Csak élvezd az utat! Morcheeba)
7. De ha csak dünnyögsz, mardosod magad, és nyaldosod a sebeidet, ami ma még az ajtón bejön, holnap a kulcslyukon kimegy (Quimby)
A tény: Futok, és egy futónak a futás nem pusztán sport, hanem a stresszoldás első számú eszköze. Ha eltiltanak a futástól, azzal nem pusztán kiesik egy sporttevékenység az életedből, hanem kábé olyan, mintha egy nyugtatófüggőnek azt mondanánk, hogy: hja kisfiam, ha nem tudod szépen, nyugodtan kérni, akkor ma nincs Xanax. A másik gond a sporttársakkal van, merthogy mi egymás között amúgy is imádunk arról beszélni, kinek van nagyobb... mármint sérülése. Ilyenkor különösen könnyű elmerülni az önsajnálatban, ami viszont azonnal leránt a mocsár aljára.
A tanulság:
Ha leállít a tested, annak oka van. Két, látszólag egymásnak teljesen ellentmondó dolgot tehetsz. 1. Stop chasing shadows! (Fejezd be az árnykergetést! Morcheeba) vagyis abbahagyod az eddigi rohanást, lelassítasz, és hátrébb lépsz egyet. 2. „Mozdulj, mozdulj, mintha élnél, ember!” (HS7) Nem állsz le, mert tudod, hogy sport nélkül gyorsan be fogsz kattanni, hanem keresel magadnak egy másik, téged támogató sportot, például spinninget, hogy a pörgés is megmaradjon, vagy pilatest, hogy legközelebb ne sérülj le. És nem beszélgetsz túl sokat más futókkal, mert különben szélsebesen cserélgetheted a karkötődet. Vagy témát váltotok, és a világbékéről csacsogtok, „semmi melodráma." (Anna and the Barbies)
8. Csak az téved el, aki él (Quimby)
A tény: „Az élet nem csak játék és mese! " (Hupikék törpikék). Amellett, hogy írogatok itten mindenféléket, meg nagyokat beszélgetek és nevetgélek a Libertadba járó vendégekkel, és edzünk meg bulizunk, mégiscsak van egy cégem, és felelősséggel tartozom a csapatom és a vendégeim iránt. Rengeteg kötelezettségem van. Ezért is szorítottam magam millió keret közé, de néha jól jön az „áramszünet.” Egyszer meséltem nektek az andalúz cigánylányról, akinek a lelkem mélyén érzem magam. Hát, az én nem panaszkodós zabolátlan „gitanám” nagyon élt ezen a nyáron, még ha a cégvezető csóválta is néha a fejét.
A tanulság:
I'll go crazy if I don't go crazy tonight (Megőrülök, ha nem őrülhetek meg ma éjjel, U2) Tanulság 2.: „A rock and roll az nem egy tánc!" (Neurotic)
9. És amikor öreg leszek és iszonyú tapasztalt, elindulok fölfelé, de lerúg egy angyaltalp. (Kispál és a Borz)
A tény:
Csak látszólagos az ellentmondás az előző pontban leírtakhoz képest. A panaszmentes kihívásnak szerintem két kulcsa van: a tudatosság és a derű. A derű részben adott, engem általában mosolygós lánynak ismernek, és a rengeteg klassz élmény sokat lendített azon, hogy a derűs Gina teljesen visszatérjen. De a tudatosság és a fegyelmezettség nélkülözhetetlen. Mert a panaszkodások többsége „önfeledten” történik. Észre sem vesszük, és már mondjuk is. Lehet, hogy percek óta. És amikor azt hiszed, hogy hű, én már vérprofi nempanaszkodó vagyok, nem érhet semmi meglepetés, megy ez nekem... na, akkor jönnek a legnagyobb orra bukások. Előreláthatóan kábé a 17. napon. És akkor irány vissza a start mezőre!
A tanulság:
„Légy fegyelmezett!" (József Attila)
10. Kezdjetek el élni! (Anna and The Barbies)
A tény:
Ahogy elkezdtem „újrakeretezni” a körülöttem és velem történteket, a kapcsolatokat, a prioritásokat, a világ is kinyílt. Mivel tényleg nem akartam panaszkodni, a kísértésbe vivő helyzetek elkerülése mellett keresni kezdtem az örömöt adó élményeket. Figyeltem arra, hogy jó emberekkel vegyem magam körül, és arra, hogy én is jobb ember legyek. Mertem segítséget kérni, és hálával el is fogadtam. Nem dugtam homokba a fejem, és „nem erőltettem kultúrmosolyt ábrázatomra" (HS7), amikor nem olyan volt a hangulatom. Megéltem azt is, ami fájt, sőt (The heart that hurts, is a heart that beats. „A szív, ami fáj, az egy szív, ami ver." U2), de sokkal jobban tudtam örülni mindennek, ami jó. Amikor ahhoz volt kedvem, bevágtam magam a kocsiba, és lementem a Balatonra két napra, beszélgettem, koncertekre jártam, spontán hagytam alakulni az eseményeket. Rendszeresen röhögésbe fulladtak a Libertados edzőkkel közös tréningjeink, kilométereket gyalogoltam jó barátokkal beszélgetve, augusztusban meg hullócsillagokat néztünk órákon és napokon át. Végül is talán mindössze annyi történt, hogy simán csak jelen voltam a saját életemben. Akarom mondani: jelen vagyok. Nem a múltban, nem a jövőben. A mostban.
A tanulság:
„Jó néha magamat csak úgy elnevetni, sírni, ha fáj, remegni, ha félek, olyan jó néha érezni, hogy élek" – énekli Pásztor Anna. Nekem ez már nem csupán egy 21 napos kihívás. Ez mostantól mindig van. Mindig.
Prónay-Zakar Gina
életmód-tanácsadó, személyi edző
a Libertad Stúdió tulajdonosa
