–

Igen, tudom, de... de akkor is kövér vagyok. És nézd meg a hasam, most hiába edzek ennyit, és istenbizony tartom az étrendet, és mégis, annyira gusztustalan. Alkalmatlan vagyok mindenre, egy csőd az egész. Tudom, ne is mondd, hülye vagyok... Szandra 25 éves, az életmódváltó programom egyik legelszántabb résztvevője. A filigrán lány bájos arcát szőke hosszú haj keretezi, a mindig hibátlan tincsek közül néz rám hatalmas, könnyben ázó kék szemeivel. És tíz perce gyalázza magát a fentiekhez hasonló stílusban. Nyáron a 21 napos panaszkodásmentes kihívással „küzdöttem” (valójában életem egyik legvidámabb két hónapját köszönhettem neki), és ezzel kapcsolatban számos újság, rádió és tévé megkeresett. Akkor gondoltam rá először, hogy ha lesz még hasonló kihívás, akkor az már sokkal komolyabb és égetőbb problémára fogja keresni a választ. Ez pedig az önszidalmazás. A negatív én-beszéd, a magunkat pusztító gondolatok és szavak elleni harc. Én most belevágok, és arra bátorítalak, hogy vágj bele te is velem, velünk együtt.

Mi a negatív én-beszéd?

Annyira béna vagyok! Mondtad már valaha ezt? Naná! Mind mondtuk, észre sem vesszük. Az önszidalmazás észrevétlenül, gyerekkorunktól épül be a nyelvünkbe, először csak a szüleink, ovi-és iskolatársaink szavait ismételve. A motiváció eltérő. Van, hogy egyszerűen csak ki akarjuk nevetni magunkat, hiszen öniróniával szemlélve a bennünk és körülöttünk zajló drámákat, sokkal egyszerűbb az élet. Máskor valójában dicséretre, és egyben az épp mellettünk lévő illető tiltakozására vágyunk: dehogy vagy béna! (És ezt nem mindig kapjuk meg.) Leggyakrabban pedig egyszerűen csak megállapítjuk. Saját magunkról. Egy pillanatig sem gondolkodva azon, hogy ha ugyanezt, ugyanitt a párunk, szülőnk, barátunk vágná a fejünkhöz, mennyire megalázottnak éreznénk magunkat. És miközben átlendülünk minden egyes önszidalmazó mondatunkon, azok csendben beépülnek az agyunk egy távoli kis zugába, és ott gyülekeznek, észrevétlenül pusztítva önbizalmunkat.

Mondanál konkrét példákat?

Kövér vagyok. Annyira tehetetlennek érzem magam. Kicsi, vizenyős szemeim vannak. Sosem voltam szép. Baromira hülye vagyok a matekhoz. Alkalmatlan vagyok arra, hogy ezt megtegyem. Már az iskolában sem tudtam egyetlen fekvőtámaszt se csinálni, mindig béna voltam tesiből. Tekintsük azt fokmérőnek, hogyha ezeket a mondatokat egy számodra fontos személytől hallanád egyes szám második személyben, vagyis téged megcélozva, kövér vagy, baromira hülye vagy, alkalmatlan vagy rá, sosem voltál szép, stb, összeszorulna-e a gyomrod?

Mi a legnagyobb baj vele?

Hogy

minél többet gyalázzuk magunkat, annál jobban beépül a valós énképünkbe, hogy tényleg ügyetlenek, kövérek, csúnyák és buták vagyunk. Ez pedig bénítólag hat akkor, amikor valóban tennünk kellene ahhoz, hogy sikeresebbek, boldogabbak, egészségesebbek legyünk.

Akinek rossz a saját magáról alkotott képe, aki nincs jóban saját magával, az a körülötte lévő emberektől is csak a negatívumokat hallja meg. A kígyó enfarkába harap: a negatív önértékelésű ember nem hisz saját magában, (és az ezt erősítő mondatokra figyel a környezetében is), mivel nem hisz, szorong a következő cél, feladat miatt, a szorongás tovább bénítja a teljesítőképességét, a teljesítménye értelemszerűen gyengébb lesz az elvártnál, kudarcélmény éri, még szorongóbb lesz, és még kevésbé hisz magában. És. Így. Tovább. Ezzel szemben a pozitív önértékelésű emberek főleg abból építkeznek, amilyen képet magukról kialakítottak, és kevésbé függenek a környezetük véleményétől. Tisztában vannak a saját értékeikkel, és tudják, miben jók, mire képesek.

Hogyan tehetsz ellene?

Apránként és tudatosan újraépítve az énképedet, és megszabadulva egy csomó, téged gátló hiedelmedtől, amelyeket magadnak alkottál (mi és ki a fontos, mit gondolnak rólad mások, mi a szép, mi az értékes, stb.).

A pozitív énkép kialakításának egyik módszere lehet az önszidalmazás, negatív én-beszéd tudatos leállítása, illetve a becsmérlő gondolatok támogatóra cserélése. Ezt tűzzük ki célként a következő 21 napos kihívással!

21 nap pozitív énbeszéd

Ez is hasonlóan fog felépülni, mint a múltkori: a cél az lesz, hogy fejezzük be a hangos önszidalmazást, és próbáljunk meg 21 egymást követő napon keresztül nem mondani egyetlen negatív jelzőt sem magunkra. Az emlékeztetőnk újra egy karkötő lehet, amelyet felteszünk mondjuk a bal csuklónkra. Az első alkalommal, amint kicsúszik a szánkon egy csúnya jelző magunkkal kapcsolatban, megcseréljük a karkötőt, és a 21 nap elölről kezdődik. Ez az alapszabály, de én még kiegészíteném egy szorgalmi feladattal: ugyanezzel a lendülettel próbáljuk meg „átkeretezni” a gondolatot valami pozitívvá. Például: ha azt mondod, hogy áááá, én sosem tudtam fekvőtámaszt csinálni, akkor karkötő-csere közben kimondod: egyre erősebb a felsőtestem, megpróbálom, szerintem most sikerülni fog!

Keretezd át!

Mindenkinek megvannak a maga becsípődései, ezért a lenti példákat alakítsd át saját magadra! A lényeg: keresd a pozitívumot, ne hazudj magadnak, csak keretezd át a becsmérlő gondolatot támogató gondolattá!

Béna vagyok → A képességeimhez mérten a legtöbbet igyekszem kihozni magamból

Vastag a combom → Egészséges vagyok, és a lábaim bárhová elvisznek.

Sosem voltam jó tesiből → Erős vagyok, hétről hétre erősebb és ügyesebb, és bármire képes.

Nem megy a matek → (egyáltalán kell, hogy jól menjen? Érdemes megkérdezni magunkat, hogy valóban annyira fontos ez, vagy csak másoknak akarunk megfelelni.) Logikusan gondolkodom, és kiváló a számmemóriám.

Csúnya vagyok → Ez vagyok én, és így szeretem magam.

Mindent elrontok → Csak aki nem tesz semmit, az nem hibázik. Legközelebb sokkal jobban fog menni.

Tudom, hogy nem fog menni → Belevágok, és igyekszem jól csinálni. Nem kell mindig tökéletesnek lenni.

Nem állítom, hogy könnyű lesz, hú, nagyon nem, nekem sem. De hiszem, hogy mindannyian – te, ti, Szandra, a többiek és persze én is – megerősödve kerülünk ki a végén belőle. És nem csupán a fekvőtámasz szempontjából...

Prónay-Zakar Gina

életmód-tanácsadó, személyi edző

a Libertad Stúdió tulajdonosa

És akkor itt az ígért link. Csatlakozz hozzánk te is! KATT IDE a Facebook-kihívás oldalához!