De „minek mennek oda”?

Rendszeres kérdéskör, hogy miért kell egy kisbabával, kisgyerekkel étterembe járni, amikor ez a helyzet mindenki számára kihívásokat tartogat. Ez valóban igaz, de szerintem nem kell menekülni az ilyen próbatételek elől. Gyerekkorom óta imádok étterembe járni, és nem sokkal azelőtt lett elég pénzem a jobbakra, hogy gyerekeim születtek volna (nem járok hetente Michelin-csillagosba, és nyilván költhetném másra is azt a pénzt, de nem szeretném).

Ezért a lányaim babakoruk óta rendszeresen járnak étterembe. Voltak már a fine diningtól a street foodon át a „mindennek az alja” gyorséttermekig szinte mindenben.

Erre nem vagyok büszke, és nem is gondolom követendő példának, egyszerűen csak egy tény, mi ilyen család vagyunk. Nekem ez a hobbim, szeretek új helyeket felfedezni, érdekel a gasztronómia, inspirálódom, élvezem, és nem hinném, hogy ez nekik rosszat tenne. Nem szeretném azt a hatást kelteni, hogy ez miattuk történik, erről szó sincs, pontosan tudom, hogy ők otthon szeretnek a legjobban enni, lehetőleg paradicsomszószos gnocchit vagy cukkinitócsnit tejfölben úszva. Most még. De már egyre jobban megkedvelték az éttermeket, és egyre bátrabban választanak a menüből.

Gyerekkel tényleg nem egyszerű

Az adott hely kiválasztásánál igyekszünk figyelembe venni, hogy olyan legyen, ami felkészülten várja a legifjabb vendégeket is (sok helyen van gyereksarok, színező, könyvek), de nem kizárólag gyermekbarát helyekre megyünk (főleg nem nyaraláskor). Igenis szeretném, ha a lányaim megtanulnák, hogyan kell csendesen és kulturáltan viselkedni nyilvános étkezés közben. Szerintem a társasági viselkedéskultúra egyik alapja, amit érdemes hamar elsajátítani, és a legpraktikusabb a szülőktől megtanulni. Ezért kérem őket, hogy válasszanak, rendeljenek saját maguk. Igyekszünk készülni arra, hogy az unalmas várakozás ideje alatt legyen a koruknak megfelelő szórakozásuk (könyv, esetleg kártya), és akkor jó esetben megússzuk nagyobb rendzavarás nélkül a kritikus fél órát.

De ettől függetlenül egy óvodás gyerek nem felnőtt, és sosem fog úgy viselkedni, hangosabb, problémásabb lesz mindenképpen.

Így kell türelem és tolerancia a személyzet (ezzel általában nem szokott gond lenni) és a többi vendég részéről is. Még nem történt velem ilyesmi (ami nem jelenti azt, hogy nem is fog), de ha a gyerekeim nagyon durván zavaróan viselkednének valahol, azt hiszem, egyszerűen fizetnék, és azonnal távoznék.

Ott van a másik oldal

És akkor itt a zavaró viselkedésnél vissza is térhetünk a születésnapi vacsoratársaságunkra. Akik persze nem tudták, hogy a gyerekeink tényleg alulmúlták az átlagos viselkedésüket, ahogy azt sem, hogy egyébként születésnapot ünneplünk kicsit csalódottan, mert módosítanunk kellett az eredeti tervet. És minden bizonnyal volt pár rossz tapasztalatuk a gyerek-étterem témában, amit mi is alátámasztottunk a zajos érkezésünkkel. Pontosan tudom, hogy étterembe járni nem olcsó, és aki megfizeti, az általában szeretné jól érezni magát. És az is érthető, hogy mindenkinek más az ingerküszöbe, van, akinek már egy hangos beszélgetés (ami az én gyerekeim esetében gyakorlatilag elkerülhetetlen) kiveri a biztosítékot. Hát még az, ami ezen a bizonyos estén velünk történt:

a lányaim nehezen választották ki a vacsorájukat, hosszas, időnként vitás diskurzusban elemeztük a menüt, majd egy ponton úgy döntöttek, hogy ők egy másik asztalnál esznek inkább.

Igyekeztük őket erről lebeszélni, de nem sikerült. Így átültek, nagy zajjal átpakoltak, székek nyikorogtak, némi étel kiborult… szóval „műsoros” vacsi volt (még szerencse, hogy végül olyan helyet választottunk, ahol ez a saját szubjektív megítélésem szerint belefér). A szomszédaink pedig csak vonogatták a szemöldöküket. Pedig nem volt sírás, sem étellel dobálózás, sem földön fetrengős hiszti, ami a legtöbb sztereotípiában szerepel. Rutinos vagyok, már jó ideje csak megvonom a vállam az ilyen reakciók láttán. Különösen egy deklaráltan gyerekbarát étteremben. 

Kell a címkézés

Azért is volt jó, hogy erről az étteremről tudtuk, hogy gyerekbarát, mert szülőként úgy éreztük, ez azt jelenti, hogy a többi vendég is így készül ide. Azaz tisztában vannak vele, hogy nagy eséllyel előfordulnak itt gyerekek is. Éppen ezért gondolom azt, hogy maximálisan van létjogosultsága a gyermekmentes helyeknek, simán lehetne belőlük több is.

Szerintem ez nem diszkrimináció, hiszen nem az étteremben evés (vagy más esetben a szállodában nyaralás) jogát vesszük el a gyerekesektől, csupán bizonyos helyek válnak gyermekmentessé.

Ráadásul hamar megjelennek az ellenpontok is: a nagyon gyerekes helyek, amiknek kimondottan az a profilja, hogy mindent a babával, gyerekkel érkezők köré szerveznek. Ott meg egy gyermektelen felnőtt érezheti magát esetleg kirekesztve.

Gyerekesként és alapvetően gyerekbarátként (mert olyan is van, akit csak a saját csemetéi nem zavarnak) is nagyon fontos, hogy címkézzük a helyeket, legyen gyerekbarát, és ugyanúgy gyerekmentes is. Ha új étterembe megyünk, és nincs fent az oldalukon az álláspontjuk a gyerekekkel kapcsolatban, meg is szoktam kérdezi, hogy problémát jelent-e a két gyermek. És volt már olyan eset, amikor azt mondták, azon az estén igen (egy nagy, alkoholmárka által támogatott rendezvény miatt). Nem bántódtam meg, sőt. Azt gondoltam, nagyon korrekt válasz, mert abban segít, hogy azt kapjuk, amit várunk az adott étteremtől, estétől.

Ti mit gondoltok erről a kérdésről?

Tóth Flóra