Kinőni valamit, amit szeretsz: a közös nyaralásokat a szüleiddel

–

Amikor az ember elér egy bizonyos kort, elkezd függetlenedni a szüleitől. A fejlődéslélektannal foglalkozó szakirodalom, kutatók és szakemberek szerint a leválás, az eltávolodás már tinédzserkorban elkezdődik. Ahogy az ember egyre idősebb lesz – vele együtt pedig a frontális lebenye is érik –, úgy válik képessé arra, hogy saját számlát nyisson, munkát keressen, és saját magát is megtalálja. Ha teheti, elköltözik, már nem oszt meg mindent a szüleivel, a családja nem ismeri minden barátját személyesen – és már nem is nyaralnak együtt minden nyáron. 

Na, nálunk ez nincs így. Mi minden nyáron, sőt év közben is többször szervezünk közös üdüléseket, hosszabb-rövidebb kiruccanásokat, külföldön és belföldön egyaránt. Szerencsések vagyunk, tudom. Nemcsak azért, mert megengedhetjük magunknak, hanem azért is, mert szeretünk együtt időt tölteni. Még akkor is, ha olykor-olykor vannak súrlódások közöttünk.

Szeretném leszögezni, hogy

szerintem semmi ciki nincs abban, ha felnőttként is szeretsz a szüleiddel nyaralni, kirándulni. Sőt. Inkább örülj annak, hogy olyan emberek vesznek körül, akik szeretnek, kíváncsiak rád, számolnak veled, gondolnak rád.

Ezt csak azért írom le, mert én is kaptam már furcsa pillantásokat – Gen Z-nyelven: side eye-t – amiatt, hogy 25 éves kor felett is úgy tervezek, hogy a nyárból egy hetet a szüleimmel és a testvéremmel, négyesben töltök.

Ki tengerpartra menne, ki egy metropoliszba, ki hidegre vágyik, ki melegre

Azonban időről időre, mondhatjuk, hogy egyre gyakrabban kiütközik, hogy már nem olyan egyszerű megszervezni a közös nyaralást.

Egyszerűen mások lettek az igények: ki tengerpartra menne, ki egy metropoliszba, ki hidegre vágyik, ki melegre, ki északra, ki délre. Mások a vágyak, és nem mellesleg a szabadnapok száma és a budget nagysága is.

Megy a logisztikázás, az egyeztetés: ki mikor és hol lesz a nyáron. De egyáltalán hogyan lehet négy felnőtt, dolgozó, szociális lény naptárát összehangolni? Hogyan lehet találni hét olyan napot június és augusztus között, amikor mindenki nélkülözhető a munkahelyén, és közben még nem szervezett le semmit a haverokkal, a szerelmével, vagy csak úgy egyedül? Ugyanis az is teljesen valid, ha valaki szólóban akar felfedezni egy távoli világot – vagy épp a saját mikrokörnyezetét. Ha szeretne néhány napig csak létezni, amikor nem zavarja senki. 

És ilyenkor jön a kérdés: ezt hogyan mondod el?

Hogyan beszélsz erről a szüleiddel, akik évtizedeken át vittek magukkal, hogy világot láss? Hogyan mondod meg nekik, hogy már nem biztos, hogy mindig együtt szeretnél nyaralni – úgy, hogy közben megmaradjon a jó viszony?

Véget vetsz egy tradíciónak, ami születésed óta az életed része? 

Persze mondhatjátok, és gondolhatjátok is, hogy basszus, felnőttek vagytok, erről tudni kell beszélni. És igazatok van. Csakhogy ez nem pusztán arról szól, hogy nincs elég időd vagy lehetőséged velük utazni.

Arról is szól, hogy lényegében

véget vetsz egy tradíciónak, ami születésed óta az életed része. Egy tradíciót, ami rengeteget adott – még akkor is, ha nem minden együtt töltött pillanat volt felhőtlen és konfliktusmentes.

Minket ezek a nyaralások kovácsolnak igazán össze: amikor huzamosabb ideig együtt kelünk, fekszünk, eszünk, iszunk, egyszerűen csak együtt létezünk, minden különösebb megszakítás nélkül.

Amikor nem szól közbe, hogy másnap hétfő van. Nem szól közbe sem a munka, sem más elfoglaltság. Amikor együtt fedezünk fel valami újat, miközben korábbi utazásokról sztorizgatunk. Amikor ott vagyunk, együtt egy idegen helyen, egy idegen országban, ahol – ha igazán belegondolok – leginkább egymásra számíthatunk.

Amikor az ember elér egy bizonyos kort, elkezd függetlenedni a szüleitől. Már nem ugyanazok a vágyai, nem ugyanazokat az ízeket, helyeket keresi, és nem is ugyanazok az élmények éltetik, mint egykor. Lehet, hogy inkább repülne vagy vonatozna az autózás helyett, túrázna a semmittevés helyett. És egy ponton a családi tradíciók helyét lassan átveszik a sajátok – még ha ezt nehéz is kimondani.

Ti felnőttként együtt nyaraltok még a szüleitekkel? Meséljetek!

WMN szerkesztőség