1. Tagság

Az autókölcsönzős applikációt viszonylag pofon egyszerű letölteni a telefonra, a regisztrálás szintén nem túl bonyolult, cserébe viszont online is el lehet intézni. A regisztrációs díj 4900 forint, de ezt egy az egyben le lehet kocsikázni. Az autóhasználatra két csomag van, az egyik havi díja 990 forint, itt a percalapú vezetés 65 forint, a másiké viszont ingyenes, ez esetben 80 forintot kell kicsengetned egy percnyi zöld autózásért. 

2. Autóvadászat

Szerda reggelre beszéltük meg a főnökkel, hogy kivételesen én viszem el őt magammal. Tőlem a fél tízes randink helyszínéig a reggeli dugóban szűk fél óra az út, úgyhogy fél kilenc előtt egy kicsivel megnéztem a telefonomon, merre találok a közelben kocsit.

Nem tudom, más kerületekben hogy van, de az én házam környékén eddig mindig akadt legalább három járgány egy-két perc sétányi távolságra.

Az appon az is pontosan látszik, melyik autó milyen töltöttségi szinten van, tehát ha tudod előre, hogy sokat fogsz aznap utazni, érdemes egy fullos kocsit választani. Az autókat egyébként a társaság tölti, és nagyon energiaszegény darabokat nem is tudsz kibérelni, szóval nem kell attól paráznod, hogy félúton kifogy alólad a nafta. A műszerfalon amúgy is ki van írva, hogy hány kilométernyit tudsz vele menni, szóval a kellemetlen meglepetések ki vannak zárva.

A telefonos appon keresztül tehát lefoglalom a kiszemelt járgányt, onnantól fogva fél órán át az enyém, csak rám vár, más nem is viheti el, hiába szeretné.

Azt is látom, hogy pontosan milyen cím alatt áll, illetve a képernyőn csekkolhatom magamat is, ahogy az utcán sétálva egyre közelebb kerülök hozzá.

3. Üzembe helyezés

A szélvédőbe épített kis dobozkán megjelenő kóddal kinyitom az autót, de előtte még gyorsan körbefotózom és elküldöm az állapotjelentést, hogy ha bármi történik, bizonyítani lehessen, az autó előttem sérült-e meg, vagy esetleg én tolattam neki valaminek. A kocsi lezárásakor aztán megismétlem ugyanezt a műveletet, tiszta sor!

4. Csapatás

Valahol azt olvastam, hogy a nők alapból idegenkednek a közösségi autók használatától, mert hogy „elektromos is, meg automata is, meg nem is a sajátjuk, jajj, mi lesz”! Azt hiszem, aki nálam szorongósabb, az vagy hazudik, vagy tényleg forduljon orvoshoz, szóval mint Szárnyaló Fantáziájú Paragép, aki bármilyen vészhelyzetet képes seperc alatt vizionálni, mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy ennél könnyebben már tényleg csak a dodzsemet lehet vezetni a vidámparkban.

Pofon egyszerű a használata, ha előre akarsz menni, D-be (azaz drive-ba) teszed a sebváltót, ha tolatnál, akkor meg R-be. Meglepő módon P lesz a parkolás, és kábé ennyi.

A kormányt olyan könnyű forgatni, hogy egy csecsemő is elboldogulna vele, bónusz fícsörként én még a pipecül működő rádiót, a tiszta állapotokat és a végtelen csendet emelném ki, ami – főleg az én saját járgányommal összehasonlítva – kifejezetten üdítő élmény volt.

5. Baj van!

Már Murphy is megállapította, ha valami el tud romlani, az el is romlik. Vagy ha nem is romlik el, attól te (vagyis ez esetben én) még simán elbénázhatsz valamit. Az egy hetes tesztidőszak alatt két ízben kellett felhívnom az ügyfélszolgálatot, és mondhatom, nagyon kellemesen csalódtam.

Kábé olyan gyorsan felvették a telefont, mint egy szerelmes pasi, aki már várja a hívásod. Nem kellett idegesítő zongorafutamokat hallgatnom a kapcsolásig, sem nyolcezer gombot megnyomkodni, míg eljutottam az ügyintézőhöz.

Aki mindkét esetben roppant segítőkész és megértő volt. Első alkalommal a rendszer fagyott le, ezért nem tudtam az utam végeztével lezárni az autót. Sebaj, nyugtatott meg a hölgy a vonal túloldalán, csak simán zárjam be a slusszkulccsal, azt vigyem magammal, majd egy munkatársuk elugrik érte, innentől az autó viszont teljesen ingyen van, ne fájjon miatta a fejem. Második alkalommal, férfiasan bevallom, én voltam a béna, nem tudtam a lejtőn rendesen hátratolatni, és féltem, belerongyolok az előttem levő villanyoszlopba. Újfent tárcsáztam az ügyfélszolgálatot, ahol egy készséges fiatalember türelmesen elmagyarázta, hogyan tudom kiügyeskedni magam szorult helyzetemből.

6. Vissza a valóságba

Nem gondoltam, hogy ennyire fog fájni, amikor a tesztidőszak elteltével vissza kellett ülnöm a tragacsomba. Soha nem voltam kifejezett kocsirajongó, nekem aztán tényleg édes mindegy, milyen színű, formavilágú, márkájú és állapotú autó van alattam, amíg a célnak megfelel.

Most azonban pontosan érzékeltem, mekkora különbség van autó és autó között.

Úgyhogy komolyan fontolgatom, hogy megszabadulok az öreg csotrogánytól, végtére is csak a pénzt viszi, heti két alkalomnál meg nem használom többször. A bevásárlásra és a kölkeim fuvarozására pedig tökéletesen megfelel egy csinos, tiszta kölcsönautó is.

 

Fiala Borcsa