–

Kevés olyan hazai sikert láttam, ami ennyire rövid idő alatt kiváltotta volna az emberekből a „nem tudom még, mi ez, de akarom” érzést. A Nyugat+Zombikat már az első hype-tól kezdve körbelengte egy olyan kultikusság, amire azt gondolja az ember, hogy milyen jó lesz évekkel később elmesélni a kölyköknek, hogy anno maga is támogatója volt a képregénynek: „Sőt, megvan eredetiben, belrajzokkal, ott a polcon, ni!”. Ennek a történetnek pedig sokan a részesei akartak lenni, és azok is lettek végül.

Csepella három év után elkészült saját kiadásával, sőt, újabb fordulatokat vett a történet, megtalálta végre a számára ideális kiadót, a Corvina személyében, akiknek hála, a képregény a könyvesboltok polcaira fog kerülni.

Most, hogy végre elkészült a mű, túl vagyok a könyv az első három fejezetén, elmentem vele a Három hollóba beszélgetni, ahol a szerző épp a maradék támogatói könyvek kiszállítását intézte. Nagyjából így indult a beszélgetésünk: 

Én: „– Van egy fél órád?

Ő: – Nincs.

Én: – Oké, akkor segítek utána pakolni.

Ő: – Legyen.“

 

Nyugat+Zombik előzménye, *ha ismered, görgess lejjebb

Annak idején ezzel a szinopszissal indult útjára a történet: „Babits Mihály születésnapjának előestéjén a New York Kávéház vendégei egyik pillanatról a másikra elátkozott élőhalottakká válnak, akik válogatott kegyetlenséggel törnek a kevés túlélő életére. Úgy tűnik, az egész épületben csak Babits Mihály, Ady Endre, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes és egy szerencsés pincérnő nem alakult át, vagy vált áldozattá. Egyelőre."

Csepella 17 éves kora óta szövi ezt a mesteri tervet, hogy a nagy nyugatos írók kezébe fegyvert adjon, és a zombihorda ellen küldje őket. 2014-ben, az akkor még működő cink.hu hozta le diplomamunkáját a Nyugat+Zombikról, innentől a sztori pedig talán mindenkinek ismerős: a sajtó imádta, Olivér közösségi kampányt indított, és alig 24 óra leforgása alatt összejött a célösszeg. Egy hónappal később pedig mindezt megduplázta, és mintegy 28 ezer dollárral (7,2 millió forint) vághatott bele álmaiba. Ami nem más volt, mint az, hogy kompromisszumoktól mentesen, saját kiadásban létrehozza a képregényét.

Ez volt az első olyan közösségi finanszírozás, ami magyar témaként robbant be

Saját elmondása szerint a képregény soha nem lett volna kész, ha fix nyolc órás munka mellett esténként rajzolgatja. Azt gondolta – egyfajta Sherlock Holmes-i filozófiára támaszkodva, hogy ha minden lehetőséget kizárt, és csak ez az egy alternatíva maradt, akkor biztos ez lesz a jó döntés. 

„Amikor belevágtam, egy haverom – Juhász Márk – azt kérte: »Olivér, mondj három olyan dolgot, ami magyar, sikeres, fasza és csak Magyarországon érvényesülhet, csak magyarok számára érthető a dolog«.

Ez kábé az Akkezdet phiai, meg a Kispál és a borz talán – ők olyannak tűnnek számomra, akik meg tudnak élni abból, amit szeretnek csinálni. Ezt akartam én is.”

Lehet-e manapság kompromisszumoktól mentesen, saját kiadásban könyvet kiadni?

Csepella mintája mutatja, hogy ha hajlandó rettentő nagy áldozatokat hozni az ember, akkor igen. ,,Nem érdemes elvállalni áron alul a munkát, mert nem lesz elég pénzed, elkezded nem szeretni a munkád, elkezdesz szarul dolgozni, utálni azt az embert, akinek csinálod, mert nem fizet meg rendesen. Aztán elkezded utálni magadat, amiért elvállaltad ilyen kevés pénzért, és semmi sem lesz fasza a végére.”

Hogy megéri-e ez az áldozat, az már korántsem biztos. A képregény csúszását egyebek közt pont az okozta, hogy kiadói háttér híján nem volt hozzáférése az infrastruktúrához. Alkotóként egymagának kellett ellátnia a gyártásvezetést, menedzsmentet, PR/kommunikációt és persze a merchandising termékek (póló, kitűző, poszter) kezelését is. Ugyanakkor egy kiadó sem tudott akkoriban beleállni az ő feltételeibe – 22-es csapdája. 

„Miután kitette a Cink meg a Blikk, meg a kettő közt elhelyezkedő oldalak, lett végül egy akkora médiavisszhangja, hogy megkeressenek a kiadók. Nem volt olyan ajánlat, ami azt tudta volna nyújtani, hogy nulláról elkezdjek egy képregényt, és csak azt csináljam teljes állásban akár egy évig vagy tovább. Ez nem az a meló, amit munka mellett csinálni lehet, ezekből a feltételekből akarva se tudtam volna engedni, mert sosem készült volna el a képregény.”


Így készült a képregény 

Érdekes tükör ez magunknak is, hogy képesek vagyunk három évet várni csak azért, hogy végre a felkent kanonizált nagyjaink, mint Ady, Babits és Kosztolányi zombikat vadásszanak a New York Kávéházban. A csúszás és az indulatos cikkek ellenére is, az ezer támogatóból alig tíz ember kérte vissza a támogatását, mindenki más türelmesen kivárt. Kicsit azért elgondolkodtató, hogy mégis mi a jó istenért vágyjuk mi ezt a művet annyira? 

A képregény készítésének folyamata a következőképp történt.

Először készül egy oldalvázlat, majd azt az alkotó letisztázza, később tussal, filctollal kihúzza, a kihúzást végül digitalizálja (szkenneli például), és végül kiszínezi.  

Ezt követően jöhet a szöveg a buborékban, utána a betűméret beállítása, tördelése. Mindezt pedig 260 oldalon keresztül ismételni kell. Persze közvetlenül azután, hogy a regény belső világát konzekvensen felépítette, a karaktereket precízen kidolgozta, mert akkor húzza majd be az olvasót a történet.

Irodalmi képregényhez mérten, Csepella mindamellett, hogy zseniálisan felépítette a sztorit, a szöveget a költők karakteréhez és irodalmi stílusához igazította: jambusok, szonettek, irodalmi poénok, szóvirágok tobzódnak minden lapon. Fontos volt számára, hogy a helyszínek aprólékosan ki legyenek dolgozva, a könyv maga cérnafűzött legyen, de még abba is plusz energiát feccölt, hogy a merchandising-pólók szitanyomással készüljenek a jobb minőség érdekében.

Lesz-e folytatás?

Nehéz az indulatokat hátrahagyni, ha a Nyugat+Zombikról van szó, még akkor is, ha az ember cirka hat éve ismeri az alkotót.

Mégis, ha egy dolgot érdemes kiemelni a háromévnyi várakozás utáni a könyvről, akkor az inkább a kőkemény munka és a példátlan összefogás, amit ebbe maga az alkotó, a barátai és támogatói belefektettek.

„Annyira voltam tudatos akkor, hogy tudjam: ezt a képregényt nem tudtam volna megcsinálni más munka mellett – ezt az egyet jól felmértem. Minden másban viszont csúnyán elszámoltam magam, és ezért nem bírok elégszer bocsánatot kérni, a legjobb munkát akartam kiadni a kezemből.“

Végül lett egy segítő csapata, akik részt vettek a fázisokban, a színezésben, volt, aki kontúrozott, de kellett volna egy gyártásvezető is, aki végigviszi az ütemtervet:  „meg is kértem erre a stúdiónkból egy barátomat, de beláttam, hogy nem kérhetem meg a haveromat, hogy projektmenedzselje a munkafolyamatot, mert az ugyanolyan, mint amit én csinálok. Ezzel kelsz, ezzel fekszel."

A kérdésemre, hogy lesz-e folytatása a Nyugat+Zombiknak, azt válaszolta Csepella: „semmilyen körülmények közt”. Az egyetlen forma, amiben el tudja képzelni a könyvét, az az adaptáció, amire már akadt is egy rendező, aki letette az ötletét az asztalára. A közeljövőben viszont az utolsó dolog, amivel szeretne foglalkozni, az a Nyugat+ Zombik, elég időt töltött már vele kettesben. Úgyhogy folytatásban egyelőre nem reménykedhetnek a rajongók. 

Képek: Nyugat+Zombik

GIF: Szőcs Lilla/WMN

Szőcs Lilla