–

Kiadó lakást keresek Pipacsföldén. Miért pont itt? Mert szeretek itt élni – minden nehézség ellenére, közel a Balaton, gyönyörűek az erdők, klassz a suli. Győzködhetsz, hogy a nagyvárosban mennyivel könnyebb dolgom lenne, de hiába. A kiadó pedig azt jelenti, hogy nem megvenni akarom. Itt ütközünk bele a legnagyobb problémába. Eladó ház ugyanis rengeteg van, és hidd el, kedves lakástulajdonos, hogy ha a kezembe nyomnának egy aktatáskányi pénzt, én lennék a legboldogabb, ha becsöngethetnék hozzád, hogy megvenném a házat, hello. De nem nyomnak. Ha van pár felesleges milliód, de a lakásodat megtartanád, albérlet helyett a pénzt is elfogadom.

Harmincon túli, egyedülálló anyuka vagyok egy iskolás kislánnyal. Jaj. Biztos szét fogom bontani, lelakom a menő lakásod, amit el akarsz adni, de évek óta üresen áll, remélve, hogy a jövő hónapban tényleg megérkezik végre valaki az aktatáskával. Addig viszont nem adod ki albérletbe, mert félsz, hogy jövök a nyolc macskámmal, a házidisznómmal, a bútorokat kidobálom, a kertet elgazosítom, és a haverok telegraffitiznek mindent, miközben nyilvánosházat nyitok a második napon. Teljesen megértem a bizalmatlanságod. Nem ismerjük egymást, ki tudja, miféle vagyok, és ráadásul, ha jön az aktatáskás alak, engem, az albérlőt ki kell a házból penderíteni. Ez kínos helyzetekhez vezethet, ezt is belátom. Mi van, ha jövő hónapban tényleg jön egy vevő?

Én mindent megértek, csak akkor adj tanácsot, mégis mit csináljak. Veled lakni nem fogok, főleg ha férfi vagy, ez talán érthető, és egyébként is, a békés albérlői (v)iszony alapja a bölcs távolságtartás.

Hogy győzzelek meg arról, akár el akarod adni a házat, akár az unokáknak tartogatod, hogy ha egyedül hagysz benne, nem fogok kutat ásni a nappalidban, és esténként nem köpködöm a falakra a szotyolahéjat?

Te még nem tudod, milyen ideális albérlő lehetek. Khm, ha beéred annyival, amennyit fizetni tudok. De azt minden hónapban odaadom, takarítok, a gyerekem cuki és okos, én meg csak dolgozom, aztán beledőlök a kardomba meg az ágyamba este kilenckor. Mondjuk, zumbázni szeretek, de nem vagyok olyan kövér, hogy egy erőteljesebb csípőriszálással kidöntsem a ház oldalát. Vagy ha mégis, újrarakom, csak add ki a lakásod, házad vagy lakrészed. Kerttel. Még a macskám is elpusztult pár napja, vagy legalábbis nem jön haza, talán azért, mert tudja, hogy sehol sincs haza, és most ott bolyong valahol a határban a sok szőrével, éhesen miákol, pusztulnak az erdők, a világmindenség a katasztrófa felé halad, te meg nem adsz ki nekünk albérletet. Szép dolog ez?

Jaj, nem akartalak megbántani. Kedves, békés ember vagyok, és persze hogy nem a te hibád. Ilyen a humorom, na. És a hajam is fura, látom, nem vagyok szokásos pipacsföldi, elváltam, milyen dolog ez, itthonról dolgozom, na, az semmittevés, ingyenélek, és különben is, miért nem maradok a seggemen? Én sem pont ilyen életet szerettem volna, tudod, de most ez van, hadd ne kérjek érte elnézést. De ha attól lesz albérlet, kérek. Sőt, képzeld, annyira modern nő vagyok, hogy housesitting is érdekel. Nem, nem a gyerekedre akarok vigyázni, hanem vállalom, hogy a bútorozott, cuki lakásodat és az összes növényedet, állatodat gondozom, nevelem, öntözöm, szeretgetem, amíg te a világ körül utazgatsz, vagy külföldön dolgozol.

Tiszteletben tartanálak – mármint a lakásod és a berendezésed –, ahogy te is engem, szeretnélek, becsülnélek, megelégednék veled, egészségben, betegségben, jóban, rosszban, amíg a szerződésünk le nem jár.

Lécci-lécci, add ki nekem a nyugalmas, békés lakásod, házad vagy lakrészed, kerttel vagy udvarral, de ezt már mondtam talán, esküszöm, nem bánod meg! Ha mégis, akkor előre is elnézést mindenért.

Érd.: Pipacsfölde, Miótavárok utca nyóc. Perbé. Jelszó: Józsi (ehöm, albérlet), hol vagy?

Fenyvesi Zsófi

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/DGLimages