– 

Szorongós kérdések, eltérő, ámde annál profibb bennfentes válaszok:

Ciki megvárni a zöldet a zebrán? 

– Igen.

– Nem.

– Zebrán? 

Mennyi borravalót kell adni? Kell egyáltalán? Mondjuk, hatszázötven a kapucsínó. Ti mennyit adtok? Amúgy azt nem tartjátok nagyon soknak?  

– Nem.

– De. 

A HÉV-en még mindig abban a kis piros kattanósban kell a jegyet lekezelni? És tényleg, kell rá jegy, vagy elég az ellenőrtől megvenni? 

– Hülye vagy? Veszel jegyet? 

– A kattanós nem működik, minek dugdosod?

– Az emberek nem rád figyelnek, ha kattogsz. Csak úgy kifelé a fejükből. Kit érdekel, mit csinálsz… 

Én mindenkitől bocsánatot kérek. Akinek nekimegyek, lábára lépek, leöntök, mielőtt kérdezek, eladótól, pincértől, stb. Úgy kezdem: elnézést, bocsánat, meg tudná mondani, jaj, de sajnálom... De nekem még senki nem mondott ilyet.  

– Nem is fog. 

A butikba belépve én köszönjek előre? Vagy vágjak unott képet, és fitymálva nézegessem a ruhákat? 

– Fitymálgass.

– Mi az a butik?

– Az store. Butikba anyám járt.  

Hogy lehet az, hogy vannak nők, akiknek mindig jó illatuk van? 

– Nincs ilyen nő. Viszont minden sarkon van egy drogéria.  

Ciki a helyet átadni a metrón?

– Az. 

– Csak akkor, ha neked akarják átadni.

Hány koldusnak adtok pénzt? Koldushoz beszélni ciki?  

– Nem adok. Amúgy is, attól, hogy feléd araszol zacskókkal, roppant púppal a hátán, még nem biztos, hogy beszélgetni szeretne veled. 

– Az nem koldus. Homeless. 

Nem fázik a lábuk a betonon fekvőknek?

– Fekszik valaki a betonon?  

Meg kell nyomni a villamoson a gombot, hogy kinyíljon az ajtó? 

– Igen.

– Nem.

– Amúgy a négyes metrón nincs is vezető.

– De van! 

– Akkor… nyomjak gombot? 

– Nem villamosról beszéltünk?  

A „négyeshatoson” tényleg nem kérik a jegyet?

– Tényleg.

– Hülye, kérik.

Összegzés – Budapesti gyorstalpaló:  

A metrón kapaszkodj.  A kapaszkodót, mivel Godzilla-méretűre nőttél, le fogod fejelni.  A kapaszkodóhoz fel kell emelned a kezed, tehát nagy valószínűséggel kilátszik a hónaljad. Szőrteleníts!!

A metró egy varázslat, egy mesevilág. Ha gyorsan leülsz, még meleg az ülés. Ez olykor elég kellemetlen.

Metróba lejutni olyan, mint Fehérlófiának leereszkedni az alvilágba. Lesznek, akik segítenek.

Ha megjegyzed a metróhoz vezető utat a labirintusban, nehogy azt hidd, hogy az visszafelé is ugyanolyan. 

A síneken nem lehet átmenni.  Mivel a túloldalon is vannak emberek, egészen biztos, hogy vezet oda út. 

Nem mindenki tévedt el, aki táskával ácsorog. 

Nem mindenki akarja megtudni, hogy te eltévedtél. Fehérlófia is kijutott az alvilágból. 

Nem, az ellenőr nem Hétszűnyű Kapanyányimonyók, és nem fog kását enni a hasadról. De megpróbálja. 

Lent nem az van, ami fent. 

Ha rossz helyen jöttél föl, unott arccal fordulj vissza. 

Még mindig nem jó helyen jöttél föl. 

Ha már fönt vagy, nézz körül, és próbáld belőni a helyes irányt. 

Nem fogsz éhen halni, minden ház aljában van pékség.

És kutyaszar.

Vannak emberek itt is, akik magyarul beszélnek. 

A József Attila szobor sokkal nagyobb. 

A bronzcipők között gyerekcipő is van. Készülj.

A villamos tényleg csenget egy picit. De nem álmában. 

A Nyugati pályaudvar gyönyörű. 

Nem a gőzösök ideje tért vissza, hanem filmforgatás van.

Te csak a saját filmedben szerepelsz.

 

S. Tóth Anikó

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Yury Dmitrienko