Igazi mesék a színfalak mögött – Meglátogattuk a nyitás előtt álló soroksári IKEA áruházat!

–

Ahány élet, annyi történet

Magyarország legnagyobb áruházának egyik koncepciója ugyanis, hogy megvalósítható történeteket mesél el. Így egy-egy berendezett helyiség nem csupán az eddig megszokott, változatos dizájnötleteket-, praktikus tippeket- és bútoregyütteseket mutatja be, hanem egy-egy sztorit is elmond az arra érzékenyeknek. Egy magamfajta – szárnyaló fantáziával megáldott –íróembernek ez aztán pláne klassz móka! Hiszen így egy fokkal még szórakoztatóbb elfoglaltság lesz az „ikeázás”... amellett, hogy nagyon inspiráló is egyben.

Az egyik kedvenc soroksári történetem ez az „Aliz Csodaországban” elnevezésű szoba. A háttérben a nagypapa könyvespolca látható, ha figyelmesen megnézed, egy csomó minden kiderül róla, miket szeret olvasni, mivel foglalkozik a szabadidejében. Amikor épp nem a tudományos könyveit bújja, akkor a kedvenc unokáját látja vendégül, akinek titkos, eldugott rekeszekben van berendezve egy-egy aprócska csodaország, hogy azzal játszhasson. I-má-dom!

Akárcsak azt az otthont, ahol egy olyan nő lakik, akivel aztán igazán könnyedén azonosulok: rajong a sütisütésért, a lelke virágos, rózsaszín muffinkapszlikkal van kitömve, a szíve csücsökében pedig a konyhája lapul. Jól megférnek egymás mellett a pasijával, aki szabadidejében leginkább fúrni-faragni szeret.

A változatosság szabadsága

Nem kevésbé lelkesedtem ezért a másik történetért, nézd csak:

Az aprócska garzon lakója egy Y generációs lány, aki abszolút képben van a legfrissebb trendekkel kapcsolatban, az otthonát is mindig ehhez igazítja. Bár a lakása elég kicsi, mégis olyan fifikásan van minden apró szeglete kitalálva, hogy az embernek egyáltalán nincs hiányérzete.

Az áruház egyébként abszolút odafigyel az egyik legizgalmasabb, vibrálóan változékony életű generációra, nevezetesen a „már nem gyerek, még nem teljesen felnőtt” rétegre... és az ő igényeikre. Rengeteg olyan fiatalos termékkel rukkoltak elő, amelyek olcsók, könnyűek, szabadon adaptálhatók és gazdagon variálhatók. Úgy viheti így magával bárki az otthonát, mint csiga a házát, legyen szó a mama hotelből való (átmeneti) kiköltözésről, kollégiumba menéstől vagy az első albérletek közötti variálásról. Ilyen bútor például az egy mozdulattal összecsukható fotel, én már szinte látom magam előtt, ahogy egy zajos vitát és szakítást követően egyszerűen összecsapom a székemet meg az ágyamat, a hónom alá kapom őket, és otthagyom a fickómat faképnél, minek volt akkora fafej.

Legyen világosság!

Persze a svéd bútorgyár a fantáziálás és a történetmesélés mellett a praktikumra is nagy hangsúlyt fektetett, és hidd el nekem, nem kímélték magukat, hogy megszerezzék ehhez a kellő mennyiségű tapasztalatot. A lakberendezés David Attenborough-jaként temérdek valódi otthont végiglátogattak külföldön és Magyarországon is, hogy aztán a lakókat órákon át sorozzák a keresztkérdéseikkel. Mit szeretnek az otthonukban, és mi az, amin szeretnének változtatni? Milyen vágyaik vannak, és milyen tapasztalataik? A begyűjtött tengernyi benyomást és ismeretet aztán alaposan kielemezték, hogy ez alapján tudják megtervezni a leginkább hozzánk passzoló, legélhetőbb otthonokat. Ahogy cseh származású kalauzunk, a lakberendező Petr elmeséli, a magyaroknak leginkább a tárolás szokott komoly gondot okozni, főképp azért, mert nagyon ragaszkodunk a tárgyainkhoz, mindent szépen elrakosgatunk „jó lesz az még valamire” alapon. A praktikus tárolási és dizájntippek mellett a bútorgyár egyfajta edukáló szerepet is szeretne ellátni, illetve új, alternatív ötletekkel szolgálni. Arra biztat bennünket, hogy nyugodtan hagyjuk a nagyitól örökölt óriási, belógó kristálycsillárt a francba, bátran vegyük át a svédek praktikusabb, funkcionálisabb szemléletét a világítás terén is. Vagy akár kombinálhatjuk is a kettőt, hiszen remekül megférnek egymás mellett az ikonikus IKEA-klasszikusok és az ősöktől ránk hagyományozódott tárgyak, mint ahogy ez ebben a pompás garázshangulatú mancave-ben (azaz férfibarlangban) is látható.
 

A lényeget a végére tartogattam...

Persze, szép dolog, jó dolog ez a lakberendezés, még nekem is megjött a kedvem, hogy átreformáljam a komplett otthonomat a szegélyléctől a lámpaburáig, pedig nem vagyok ezen a fronton túl fantáziadús. De azért, legyünk őszinték magunkkal, mindannyian tudjuk, legfőképp miért megyünk „ikeázni”. Bizony, bizony, látlak én, felesleges értetlenkedned!

K.A.J.A.

Ugye, kitaláltam? Ne is tagadd, amikor naponta, csak az Örs vezér téri áruházban átlag 4000 hot dog és 13.000 darab húsgolyó fogy el! Nyilván minket sem kellett sokáig noszogatni, nyomban nekiugrottunk, hogy kipróbáljuk a három fajta húsgombócot: a marhásat, a csirkéset meg a zöldségeset is. Meg aztán egy kis gluténmentes almatortát, fojtásnak. És képzeld, ez volt az a pillanat, amikor kiszóltak nekünk aggódva a konyháról, hogy mi a baj, miért eszünk olyan keveset? Tudod, nekem ilyet még senki sem mondott... nagy boldogságomban még az is eszembe jutott, hogy letöltöm ezt a mondatot csengőhangnak. Tényleg, annyira meghatódtam, hogy majdnem, majdnem(!!!) elmulasztottam meghallani, hogy kizárólag a soroksári IKEAban lesz látványgrill, és a bisztróban csokis palacsinta is. Most képzeld el, hogy lemaradok véletlenül erről a lényeges információról! Hát... a tükörbe nem bírtam volna nézni, komolyan mondom.
 

Szóval ha jót akarsz magadnak, elmerülnél egy-egy történetben, növelnéd az egy főre jutó húsgolyók számát, vagy csak ötleteket gyűjtenél – mindenképp menj játszani a még friss, ropogós soroksári áruházba. Főleg azért, mert ott még ilyen csinci pöttyös szatyrot is lehet kapni:

Fiala Borcsa

A képek a szerző tulajdonában vannak