8 dolog, amiért hajlandó vagyok megkockáztatni akár a válópert is

-

Nem tudom, más családok hogy vannak vele, de mi nem igazán szoktunk csak úgy, fakszni és előkészületek nélkül kirándulni az IKEA-ba. Naná, hogy nem. A probléma eleve ott kezdődik, hogy besózott fenekű türelmetlen lévén kifejezetten utálom a hosszú autóutakat (és itt a hosszú alatt értek bármit, ami több mint tíz perc). A dugótól, tömegtől, zsúfoltságtól pedig gyors lefolyású agyfrászt kapok – a férjem meg nyilván ezzel párhuzamosan tőlem. De még ha sikerül is zökkenőmentesen kizarándokolnunk a svéd bútoráruházba, akkor sem múlnak el a fejünk felől a viharfelhők...

A gépjármű leparkolása után mindig (hiba nélkül) a következő forgatókönyv játszódik le közöttünk: a férjem szigorúan rám néz, egyenesen a szemem közé, és jól érthetően, artikulálva tudatosítja bennem a pontos, otthon akkurátusan átbeszélt feladatot. Az előzetesen és aprólékosan átgusztált katalógusban a hosszas huzavona után kinézett és egyezményesen megállapodott kettő, azaz kettő darab bútorhoz határozott léptekkel elvonulunk, nem kóricálok el, nem szöszmötölök, nem fogdosok össze mindent, nem sikongatok hangosan, sem pedig lelkesen, csak szépen iparkodom, célirányosan szedem a virgácsaimat. Csak azt vásároljuk meg, amiért jöttünk, semmi többet, majd kalap, kabát!

Aztán valahol a teamécsestartók magasságában belekerül ebbe a svájci óraműbe az első homokszem, a függönyöknél a következő, az ágyak részlegén már parázs vitába bonyolódunk, hogy aztán az alsó szinten, ahol a csetreszek vannak, végleg elveszítsem a józanságomat, majd a tányéroknál és alátéteknél úgyszintén, és ilyenkor már azt tervezgetem, hogy a válás után mekkora gyönyörűséggel fogom majd feldíszíteni az új otthonomat.

Kockázatos vállalkozás ez a túra, mondom.

Ám most, hogy a svédországi Älmhultben, az IKEA bázisán alapos pillantásokat, mit pillantásokat, flörtölő tekinteteket vethettem a hamarosan megjelenő kollekcióra, egész biztos, hogy újfent megkockáztatom a potenciális bajuszösszeakasztást az oldalbordámmal, mert legyünk őszinték, ennek a nyolc cuccnak teljesen lehetetlen ellenállni:

1. HAY szék

A svéd bútorgyár idén neves tervezőkkel állt össze, hogy a 2017-es kollekció keretében megreformálják a otthon közösségi tereit. Így született meg többek között ez a dizájner szék a dán HAY és az IKEA kooprodukciójában. A zöld színű, letisztult vonalvezetésű ülőke szerintem pompásan illik akár az étkező-, akár a dolgozóasztalom mellé.

2. Gyerekrajzokból plüssök

Rém aranyosak ezek a játékok, ráadásul jó célt is szolgálnak. Több mint 50.000 beküldött rajz közül választották ki azt a tízet, amelyek végül elnyerhették 3D formájukat, hogy aztán minden megvásárolt darabbal támogassam az UNICEF-et vagy más gyerekjóléti szervezetet. Úgyhogy most szeretném is lelőni a poént a kisgyerekes barátaim számára: igen, karácsonykor mindannyian ilyet fogtok kapni, mert annyira cukik!

3. Fűszerek

Szegény férjem minden egyes látogatásunk során beleesik abba a hibába, hogy a pénztáraknál megkönnyebbülten fellélegzik azt remélve, hogy most már nem fogok eltünedezni a különféle sorok között. Pedig a lényeg még csak most jön! Az élelmiszereknél úgy felpakolok húsgolyóból és füstölt lazacból, mintha minimum apokalipszisre készülnék, most meg, hogy izgalmas fűszerkeverékeket is lehet kapni, nyilván rögtön két autóval lenne érdemes kilátogatni...

4. SÄLLSKAP muskátlis párna

Rendszerint a legelső komolyabb töréspont kettőnk kapcsolatában a textilrészlegen következik be, de hát komolyan, melyik az a gonosz, velejéig romlott férj, aki nem látja be ennek a muskátlis párnának a nélkülözhetetlen voltát???

5. STOCKHOLM szék

Mintha csak a nagymamám fonott kerti széke köszönne vissza ebben a bútordarabban, úgyhogy nálam a Stockholm-szindróma rögtön ebben összpontosul, egyszerűen rabul ejt!

6. STUNSIG textilek

Mondtam már, hogy rajongok a textilekért? Még biztos nem (elégszer). Kicsit a Jamie és a csodalámpa pszichedelikus víziójára hajazó színes, extravagáns kiegészítőkből biztos, hogy fel fogok tankolni.

7. SPRIDD sátor

Lassan itt a fesztiválszezon meg a nyári vakáció, a gyerekeim pedig szerencsére elég nagyok ahhoz, hogy különösebb kockázat nélkül tudjak akár egy sátrazós, kempingezős nyaralást is tervezni. Már előre boldogan dörzsölgetem a kezemet, mekkora menőség lesz a Tiszánál a kommersz cuccok helyett a brit divattervező, Kit Neale által megálmodott sátorban csapatni.

8. Limitált művészet

Amikor minden harmadik háztartásban Klimt: Csók című képe figyel a falon, erős késztetést érzek arra, hogy az én otthonomat valami egyedi díszítse. Kár, hogy a Feszty-körképre per pillanat épp nincs elég dohányom... De sebaj! Ezekből a képzőművészek által rajzolt képekből Magyarországon alig száz darabot adnak el, utánnyomás pedig nincs (muhaha!) tehát sanszos, hogy ha sikerül egyre lecsapnom, akkor nem fogom viszontlátni minden egyes haverom pecójában ugyanazt a darabot.

Hoppácska! Most, hogy így hunyorítva ránézek a cikkre, látom ám, hogy ez valójában nem is cikk. Hanem egy lista. Egy rövid bevásárlólistácska. És persze így, hogy megvan a 2017-es tervezet, a férjem nem is pampoghat, ha majd véletlenül ezek mind bekerülnek a kosárkámba targoncámba. Végül is én szóltam előre!

Fiala Borcsa