wmn-phytotec-remifemin

Mindig a fejemben kezdődik a hőhullám. Egy furcsa nyomást érzek, és rögtön utána halálos szomjúságot, amit azonnal felvált a farkaséhség. Mindez nagyjából öt másodperc alatt zajlik le. Pontosan ennyi idő alatt önti el az egész testemet a forróság.

Rákvörös leszek (vagy falfehér), remegni kezdek, néha szédülök is. Hülye érzés. Vannak napok, amikor csak ötször történik meg velem, de olyan is volt már, hogy minimum húsz alkalommal tátogtam a rám zúduló hőtől, mint a partra vetett hal...

Elég kiszámíthatatlan, de azért akadnak kiszámítható részei is...

Ébredéskor

Ez a legtutibb hőhullámom. Amint felébredek, azonnal megkapom az első vödör forróságot. Már megszoktam, és addig föl sem kelek az ágyból, amíg el nem múlik. Van, hogy egy percig tart, máskor három-négy percen át csak kapkodom a levegőt, és próbálok magamhoz térni. Azonnal innom kell, és látni sem bírom ilyenkor a takarómat.

Alvás közben

Ez az egyik legalattomosabb fajtája az ezerarcú hőhullámnak. Először is fölébreszt, utána lerugdossa rólam a takarót, és még a szívemet is ki akarja ugrasztani a helyéről. De ezt már nem hagyom neki. És nem félek használni az ágyam mellé készített legyezőt sem. Ezzel csak az a baj, hogy a koordinált mozgástól túlságosan felébredek, és utána nagyon nehezen megy a visszaalvás. Olyan is volt már, hogy mire sikerült, már jött is a következő forró ébresztő...

Amikor rájövök, hogy már megint el fogok késni...

Ilyenkor bombabiztosan beüt a hőhullám. Nem elég, hogy eleve kapkodok, most már remegve fogok kapkodni, és ha túlságosan megizzadtam, akkor mehetek még átöltözni is. A késés garantált, a kedvem pocsék, „jól” indul a nap...

Amikor pisilni kell, de MOST AZONNAL

Ez olyankor is előfordul, ha a hőhullám előtt öt perccel voltam vécén utoljára. Ha ez a munkahelyemen történik, vagy otthon, akkor nincs semmi baj. Legfeljebb nem értik a többiek, hogy miért rohangálok ötpercenként vécére, de ha az utcán vagyok, esetleg utazás közben, akkor keserves kínokat élek át, amíg az első normális mellékhelyiséget elérem. ilyenkor a vízivás sem segít, ami majdnem minden esetben hű társam a hőhullám legyőzésében, hiszen ettől csak tovább feszülne a hólyagom.

Amikor pihenni szeretnék

Ez a gonosz és mihaszna bennem élő hőgenerátor nem nagyon bírja, ha ki akarok kapcsolódni, mert ő aztán azonnal bekapcsolja magát, amint szeretnék egy kicsit céltalanul bambulni... vagy kinyitnám a régóta vágyott könyvet, belemerülnék egy jó beszélgetésbe... megérzi a nyugalmi állapotot, és ezerrel támad. Ilyenkor szokott „megetetni”. Mert addig gyötör, amíg nem eszem valamit... Szerencsére pár falattal is megelégszik. 

Amikor már csak a zuhany segít

Egy-egy húzósabb nap közepén néha már valósággal fuldoklom a verítéktől, és tudjátok, víziszonyom van... meg napallergiám. Mégis vadul vágyni kezdek a víz után. Na, nem szeretnék állig elmerülni egy kád vízben, mert volt már olyan, hogy ennyi víztől is rosszul lettem. De egy hűsítő zuhany megváltásként hat rám. Rendszerint utána elég sok idő eltelik a következő attakig...

Hát, így élek, hőhullámról-hőhullámra. Felmerült bennem, hogy amúgy is jön a hőség, és ha ez így megy tovább, én biztos, hogy meg fogok gyulladni. Jó volna ezt elkerülni. Azt hiszem, itt az ideje, hogy utánanézzek, mi segíthetne rajtam, hogy ritkábbak legyenek ezek a forró élmények...

Mert amúgy meg – szerintem  állati jó ötvenévesnek lenni! 

Both Gabi