WMN-SamsungS8

A komfortzóna-elhagyás műfajában a hűtőmágnes-bölcsességek igen népszerűek. „Minden, amit valaha akartál, ott van egy lépésre a komforzónádtól.” vagy „Az élet ott kezdődik, ahol a komfortzónád véget ér”.  Ezek a rettenetesen leegyszerűsített kincstári okosságok tulajdonképpen egyetlen gondolat körül forognak:

Tedd fel magadnak a kérdést. Boldog életet élsz... vagy kényelmeset?

Ha azt feltételezzük, hogy a boldogság ott kezdődik, ahol a kényelmetlenség (félelmek, kiszámíthatatlanság, ismeretlenség), akkor nem is kérdés, hogy egy gyerek potenciálisan a legjobb segítőnk abban, hogy elhagyjuk a biztonságos akol-meleget, és kilépjünk a komfortzónánkból.

Ennek a teóriának az igazolására  a „wikiHow”: Hogyan lépj ki a komfortzónádból? című szócikkét hívtam segítségül.

Következzen tehát hat lépés, ami azt bizonyítja, hogy akinek gyereke van, annak a komfortzóna csak valami halvány emlék, délibáb, alkonyati merengés, pillanatnyi, kósza rebbenés.

1. lépés: Csinálj magadból bolondot!

A wikiHow szerint a komfortzóna-elhagyás ott kezdődik, amikor először hülyét csinálsz magadból nyilvánosan. Mondjuk, amikor a terhesen a hormoncunami miatt először elsírod magadat egy mosópor reklámon a moziban. Amikor szülés után, szoptatós anyaként szivárgó tejjel átitatott pólóban tologatod az utcán a babakocsit. Amikor az ügyeletes gyógyszertárba azért rohan el a férjed éjfélkor, a város másik végébe, hogy vegyen egy cumit (háromszor drágábban), mert a régit elnyelte a föld, viszont a gyerek anélkül nem alszik. 

Persze van az a pont, amikor azt hiszed, hogy ez csak azért történik így, mert a gyerek kicsi... ezt egészen addig gondolod, amíg egy nyári éjszakán rá nem döbbensz, hogy pizsamára vett ballonkabátban állsz egy koncertterem előtt, egy általad nem ismert zenekar koncertjének végére- és a gyerekedre várva (körülötted szintén csipás, pizsamás, szobacipős, slusszkulcsot pörgető szülőkkel).

Komfortzóna-elhagyás, pipa.

2. lépés: A legrosszabb ami történhet, ha valami új dolgot kipróbálsz, hogy nem sikerül

És akkor most tegye fel a kezét, aki maradt már alul egy négyévessel szemben memóriajátékban! Vagy akit vert már laposra egy oviscsoport Unóban. Vagy aki próbált már kúszó-mászó gyereket mozdulatlanul tartani a pelenkázóasztalon, majd amikor feladta, és mögötte kúszva a nappali szőnyegén, a dohányzóasztal alatt tette tisztába... Ó, igen. Látta valaki a komfortzónámat????!!! Én nem találom...

3. lépés: Nézz szembe a félelmeiddel!

Mondjuk, az első gyereknél általában minden félelmetes. A szúnyog biztos maláriát terjeszt, úgyhogy a lakást hermetikusan lezárod. A bacilusok elleni védekezést pedig tökélyre fejleszted azzal, hogy a rokonok csak vegyvédelmi felszerelésben közelíthetik meg a gyereket. Aztán a másodiknál már lazulnak az erkölcsök, szélesedik a komfortzóna, és lekerül a ház köré szőtt fóliasátor meg a gumikesztyű. Aztán ha olyan bátor vagy, hogy vállalsz még gyereket, akkor már csak a kutyát küldöd rá az egyévesre, aki épp a faluról látogatóba érkező nagyanyád cipőjének talpát nyalja, hogy szerezze vissza tőle a lábbelit (megtörtént eset).

4. lépés: Vállalj kockázatot!

Tinéktek magyarázzam, drága feleim, szülőtársak és komfortzóna konkvisztádorok, hogy mekkora kockázat a gyerekvállalás? Lesz-e munkád, mire a gyerek megnő? Egyáltalán, mennyi ideig fogsz otthon maradni? Miből fogjátok eltartani a kibővült családot? Élvezni fogod-e a szexet szülés után? Kérdések végeláthatatlan sora, amire te (ha már terhes vagy, és termelgeted az oxitocint, ergo hormonálisan be vagy tépve), akkor csak vigyorogva azt mondod: Majd lesz valahogy. Úgy még sosem volt, hogy sehogy ne legyen... (Higgyétek el, ki van ez találva!).

5. lépés: Az életben a legcsodálatosabb leckéket akkor tanuljuk meg, amikor kockázatot vállalunk, és a komfortzónánkon kívül élünk.

Na, mondjuk, itt azért azt gondoltam, hogy a wikiHow szerkesztői egy picit azért elmehetnek a sunyiba. Mert bájos könnyedséggel ideteszik elém ezt a mondatot, hogy „a dolgokat nem változtathatod meg, de azt, ahogyan azokra reagálsz, igen!” – mintha ez olyan könnyű lenne! Mert persze idővel elkezd nem izgatni a rendetlenség, a mosatlanok, a vasalásra váró ruhahegy a kanapén, a széthagyott játékok, a folyamatosan járó mosógép, a szomszédék passzív-agresszív Béluskája, aki miatt hajnalban jártok le a játszótérre, nehogy megint homályos tulajdonvitákba bonyolódjanak a gyerekek a műanyagdömper meg a kislapát felett... szóval, persze. Ezt megszokod, kitalálod, megoldod – de azért időnként ki lehetne próbálni egy egyszerű hétköznapot is, nem? Mondjuk, amikor a változatosság kedvéért nem történik semmi. De semmi.

6. lépés: Élvezd az ismeretlent!

Azt hiszed, az a kihívás, hogy hogyan szokik le a cumiról, kezd el szilárd ételt enni, és meddig fog pelenkát hordani? Hát, majd emlékezz vissza ezekre a „gondokra”, amikor először lövet piercinget az orrába, jön haza részegen, vagy találsz mosáskor a nadrágzsebében egy óvszert....

A gyermekkor minden szakasza önmagában egy felfedezésre váró világ. És mi pont úgy vagyunk benne szülőként, mint Kolumbusz Kristóf Amerikában. Sosem tudta meg, hogy nem ott járt, nem azokkal találkozott, és nem azt érte el, amire büszke volt. Pont úgy, mint a gyereknevelésnél.

Dr. Gyurkó Szilvia