Tizenöt évnyi párterápia alatt gyűjtött tapasztalatok után kezdte el dr. Chapman visszaolvasgatni a saját jegyzeteit, miután észrevette azt a visszatérő jelenséget, miszerint a hozzá érkező, épp mélyponton lévő házaspárok mintha egész egyszerűen nem ugyanazt a nyelvet beszélnék. A végső lökést egy három évtizede egymás mellett élő páros adta, ahol az asszony arra panaszkodott, hogy úgy érzi, egyáltalán nem szereti őt a férje. A mellette gubbasztó férfi értetlenkedve nézett, majd elmondta, nem igazán tudja, mit tehetne még a feleségéért. Korán hazamegy a munkájából, így mire a neje is megérkezik, ő már friss, meleg vacsorával várja. Hetente lenyírja a füvet a kertben, felporszívózza az egész lakást, mos, tereget, bevásárol. Dr. Chapman saját bevallása szerint miközben a férjet hallgatta, egyre az motoszkált a fejében, hogy akkor ugyan mi a frászkarikát csinálhat egész nap a felesége? És mire föl panaszkodik?! Úgyhogy a feleséghez fordult, és megkérdezte, mi az oka annak, hogy úgy érzi, a férje nem szereti? Mire ő: „Soha nem beszélget velem.”

Ez volt az a pont, ahol Chapman előhalászta 15 évnyi jegyzetét, majd azokat újraolvasva, rendszerezve és szortírozva megalkotta az öt szeretetnyelv koncepcióját, amit aztán belepottyantott az emberi kapcsolatok fekete lyukába, remélhetőleg sokaknak még épp jókor. Valóban hatalmas lehetett az az űr, áthidalhatatlan a szakadék, ami sok házasságban megjelent, az öt szeretetnyelvről szóló könyvét azóta 50 nyelvre fordították le, vezeti a bestseller-listákat, tanítják, magyarázzák, alkalmazzák az élet számos területén a munkahelyektől a szingliléten (!) át a gyereknevelésig, egyszóval viszik, mint a cukrot.

Annak ellenére, hogy úgy érzem, jó kapcsolatot ápolok magammal, és gyakori, intenzív diskurzusban vagyok saját magammal, tanultam érintőlegesen pszichológiát, illetve elvégeztem egy önismereti tréninggel egybekötött coach-képzést, mégis okozott némi fejtörést, mire rájöttem, hogy az öt közül melyik is az én szeretetnyelvem. Hogy ezzel nem vagyok egyedül, az abban a minutumban kiderül, amint valakivel beszélgetni kezdek Gary Chapman koncepciójáról. Hamar fény derül rá, hogy még az érzékeny, empatikus és régóta boldog kapcsolatban élő ismerőseim sincsenek feltétlenül tisztában azzal, mitől érzik szeretve magukat. Pedig nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos ennek kiderítése. Hiszen ha nem tudod magadról, mi tesz boldoggá, akkor a párod felé is képtelen leszel kommunikálni.

„A szeretet nyelve egyetemes, ám ahányan vagyunk, annyiféle nyelvjárást beszélünk”

– állítja dr. Chapman, aki szerint az is nagyon ritka, hogy egy kapcsolatban élő pár mindkét tagja ugyanazt a szeretetnyelvet beszélje. De még ha így van, akkor is nagy valószínűséggel más-más nyelvjárást, tehát nincsenek sokkal beljebb. Az öt szeretetnyelv koncepciója nagyon leegyszerűsítve így néz ki. (Ha ennél bővebb információra vágysz, akkor bőven találsz ITT.) 

1. Elismerő szavak

Egy héber közmondás szerint élet és halál a nyelv hatalmában vannak. Fel tudod emelni azt a beosztottadat, akinek megdicséred a munkáját, még nagyobb teljesítményre tudod sarkallni a diákodat, ha szóban is megemlíted a tehetségét, elismered a munkáját. No meg melyik nőnek ne melengetné meg a szívét, ha tesznek egy-két kedvesen udvarias megjegyzést a csinos ruhájára? És melyik pasi nem érzi az egekben magát, ha elismerően füttyentve megtapintod a muszkliját? Igazán nem kerül sokba, de valakinek talán a világot jelenti (vagy épp a megfelelő motivációt), ha észreveszed és elismered a főztjét, a tetteit, a gondolatait, a kinézetét...

2. Ajándékozás

Dr. Chapman szerint az antropológusok sem ismernek egyetlen egy olyan kultúrát sem az Északi sarktól Amazónia őserdején át a nagyvárosokig, ahol ne létezne a spontán ajándékozás szokása. Nem kell drága holmikra, luxusutazásra, gyémántgyűrűre gondolni.

Egy csokor pitypang, egy tábla csokoládé vagy verseskötet is mind-mind azt üzeni a fogadó félnek, a másik gondolt rá, próbálta elképzelni, minek örülne.

3. Minőségi idő

Ez az én befutóm, nincs is semmi, amit jobban értékelnék, mint azt, ha valaki rám szánja az idejét, leül velem beszélgetni és odafigyel rám. Ez sem tűnik ördöngösségnek, sem úri huncutságnak, ennek ellenére az a tapasztalatom, hogy egyre szűkül az idő, amit képesek vagyunk egymásra szánni. Amikor van türelmünk kivárni egy nehezebben megszülető gondolat végét, vagy akár egy teljes órán keresztül meghallgatni a másikat. Mintha az a temérdek információzuhatag, ami folyamatosan pörgésben tart bennünket, Instagram, Facebook, online magazinok, YouTube, vlogok és blogok... arra késztetnének, hogy az első üresjárat pillanatában tovább lapozzunk, arrébb görgessünk. Kár.

4. Testi érintés

Nos, igen... Dr. Chapman azt is elárulta, hogy a férfi pácienseinek nagy része, amikor megismerkedik a szeretetnyelvek koncepciójával, rögtön rávágja, hogy bingó! Akkor neki bizonyára a testi érintés a nyelve. Nyilván, hiszen szexelni milyen klassz dolog! Igen ám, de a szex és a testi érintés, mint szeretetnyelv ezúttal nem igazán fedi egymást. Ezekben az esetekben a doktor rendszerint megkérdezi a pácienseit: a nem szexuális jellegű érintésektől is szeretve érzik magukat? Ha a feleségeddel sétálsz az utcán, és ő megfogja a kezed, abból tudni fogod, hogy szeret téged? Fontos neked, hogy odamenjen és átöleljen egy összejövetelen? Ha a válasz az, hogy nem igazán, akkor hiába szeretsz szexelni, nem a testi érintés a szeretetnyelved.

5. Szívességek

Direkt hagytam utoljára, mert amellett, hogy abszolút elismerem Gary Chapman munkásságát, a szívességet, mint szeretetnyelvet illető definíciója nálam kiveri a biztosítékot. Dr. Chapman az előadásán elmesélte, hogyan jött rá hosszú évek döcögősebb házassága után, hogy a feleségének éppen a szívesség a szeretetnyelve. Úgyhogy ő azóta heti egyszer kiporszívózza a lakást, és mielőtt Magyarországra utazott volna, még a szemetet is kivitte! És erre biztatná férfitársait is: ha a feleségük szeretetnyelve a szívesség, akkor időnként tegyenek a kedvére, pelenkázzák be ők a gyereket, nyírják le a füvet, stb. Én viszont kifejezetten ódzkodnék attól, hogy a háztartással és a családdal való feladatokat kizárólag a nők feladatköreként definiáljam, amibe a férfi besegíthet, ha jó fej akar lenni. Most komolyan, ettől a maradi koncepciótól már remélem, biztonságos távolságba lavíroztuk magunkat, még egy olyan tradíciókba beleposványosodott országban is, mint a miénk.

Ezzel együtt nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki szert tegyen tekintélyes mennyiségű önismeretre, beszélgessen magával időről időre, és igenis derítse ki, mi az, amivel neki a leginkább kifejezheti a másik a szeretetét. És ugyanígy, ha nem is élet-, de mindenképp házasságmentő lehet, ha a pasidról, csajodról is ugyanezt megtudod. Akkor talán nem lesz abból konfliktus, hogy miközben a csajod mosogat, te odamész kedvesen megölelgetni hátulról, amire ő – szerinte joggal – felfortyan, hogy mit basztatod még a házimunka közben is ahelyett, hogy besegítenél néha.

Egy dolgot viszont érdemes szem előtt tartani: a szeretetnyelvek ismerete, illetve a párod preferenciájának kiderítése önmagában nem fogja minden házastársi csetepaténak elejét venni. Viszont olyan légkört teremthet otthon, amiben jóval könnyebb lesz az esetleges konfliktusokat is megoldani.

Szeretet, békesség,

 

Fiala Borcsa