–

Élményem a fiam óvodás éveiből: laposkúszásban közelítek a csoportszoba felé, amikor meglátom, hogy aznap a faliújságra kikerültek a Pitypang csoportosok előző napi alkotásai. Mindenkinek ott díszeleg a jele, az anyukák nézegetik a rajzokat, és a gyereküket kérdezgetik; „Te, Lacika, kinek a jele a pöttyös labda?” A pöttyös labda a fiam jele, akinek a rajzainál nemigen találni hervasztóbbat a táblán... Hányaveti vonalak, szegényes ábrázolás, elnagyolt figurák. Négy évig álltam értetlenül a jelenség előtt, ugyanis az ő egyik erőssége éppen a rajz, és odahaza nem győztünk utat vágni a papírrengetegben, amit napi szinten termelt jóval magasabb színvonalon, mint az óvodai firkák. Amikor aztán az első nap mentem a fiamért az iskolába, észrevettem a táblára mágnesezve egy gyönyörű, színes rajzot. Kiderült, hogy ő készítette. Elképedtem: „Milán, azt hittem, ilyet csak otthon tudsz!” A fiam nemes egyszerűséggel azt válaszolta: „Bármikor tudok ilyet, ha elég érdekes a feladat.”

Egészségprogramból komplex pedagógiai műhely

A történet útban Nagykovácsi felé jutott eszembe, amikor egy olyan programot szerettem volna megismerni, amely a személyiségfejlődésük érdekében kifejezetten nagy hangsúlyt helyez az óvodások művészeti nevelésére. Irtó kíváncsi voltam, milyen lehet egy olyan állami óvoda, ahol nyitottak az újra, és meg is tudják valósítani. Ahol nem egyforma csibéket vagdosnak az óvónők álló nap, hogy a gyerekeknek csak a csőrt és a szemeket kelljen az unalmasan egyforma állatokra ragasztózni. A „Gondolkodj Egészségesen! Programmal” egyébként már találkoztam az ovis évek alatt, de nem őriztem magamban különösebb emlékeket erről. Valami olyasmi rémlett, hogy ajándékcsomagot találtunk az óvodai szekrényben, benne az egészséges életmódhoz kapcsolódó termékekkel.

– Az Egészségzsák egy kifejezetten kicsi szelete annak, amit csinálunk. A minket támogató cégek ezzel biztosították a lehetőséget, hogy eljussunk oda, ahol most tartunk. Hogy a programunk olyan alternatív pedagógiai műhellyé válhasson tizenkét év alatt, ami megváltoztathatja az emberek életét. Hiszen minden az óvodás korban kezdődik, az óvodákban kell elsőként elindítani a változásokat – mondja Bácskai Márta a program kitalálója, az alapítvány vezetője, amikor elmesélem neki, hol futottam bele először a GE! programjába. Márta biztosít róla, hogy a Kispatak óvoda kísérleti csoportjában minden kiderül számomra, és azokkal is találkozhatok, akik hosszú évek óta dolgoznak ezen a programon. Egy olyan terv megvalósításán dolgoznak, ami nemcsak a magyarországi, hanem a világ bármely óvodai programjához illeszkedik, kiegészítheti azt.

A gyerekek és a XXI. század

A Kispatak óvoda megtestesíti az igazi, barátságos ovi képét, a bejáratnál karfás, fonott fotel, kis asztal kosárkával, gyümölcsös tállal, és bent az épületben is tele a fal, a mennyezet, a sarkok faágakkal, csüngőkkel, rajzokkal és festményekkel. Egy tágas, napos tornateremben gyűlünk össze: a programban résztvevő pedagógusok, a Mártával dolgozó kollégák, az őket segítő barátok, az egyik fő támogató (egy nagy biztosítótársaság képviselője), és azok a független szakértők, akik az oviban bevezetett program hatástanulmányán dolgoznak. Mielőtt bepillanthatunk egy foglalkozás erejéig az ovis csoportba, Dr. Bakonyi Anna, a GE! pedagógiai vezetője beszél a programról, és egy nagyon érdekes összefüggésre hívja fel a figyelmet.

– A XXI. század elvárásai között szerepel néhány kiemelten fontos dolog: az együttműködés, a rugalmasság, az önérvényesítés és az alkalmazkodás képessége. Ezek a készségek pedig éppen azok, melyek a kisgyerekek sajátjai természetüknél fogva – mondja Anna, aki a hazai óvodapedagógiában olyan intézményesült „név”, mint a gyermekpszichológiában Vekerdy Tamás.

A program lényeges eleme: az óvodának figyelembe kell vennie, hogy a gyerekek nagyon különböző mintákkal, háttérrel érkeznek, és mindenkinek egyforma esélyt kell biztosítani, de különböző, személyre szabott eszközöket alkalmazva. Ehhez találják Bakonyi Annáék a legjobb módszernek a különböző művészeti ágak hangsúlyozottan komplex alkalmazását – segítségül hívva ma már a digitális technológiát is. Mindezek azért váltak be ebben az életkorban, mert ezek a művészeti tevékenységek – pszichológiailag – hasonlítanak a szabad játékra, a szabad játék pedig az óvodáskor alaptevékenysége. 

Nem elég, ha egy lelkes óvó néni imádja a bábozást vagy nagyon szeret kézműveskedni. A mese, a dráma, a báb, a zene, a tánc és a kézművesség összefonódik, és egy olyan egészként jelenik meg, ami által mérhetően kreatívabb, szabadabb, önállóbb gyerekek kerülnek ki az óvodából.  

Székből torony, toronyból labirintus

A „mérhetőség” kissé fura fogalom, amennyiben gyerekek kreativitásáról van szó, de speciális módszerekkel mégis lehetséges. A program hatástanulmánya már készül, és a két kutató, Bakonyi Eszter és Veréb Szilvia, akik napról napra figyelik a gyerekeket, az óvónőket és a közös munkát, beszédes számokkal illusztrálják, milyen különbségek láthatók a hagyományos elvek mentén nevelt- és az alternatív módszert alkalmazó vegyes életkorú csoport gyerekeinek teljesítménye között.

Egy-egy feladat kapcsán kiderül, hogy például a programban részt vevő gyerekek egy használati tárgyra jóval több alternatív ötletet sorolnak fel, ha az a kérdés: „Szerinted ez még mi minden lehetne?” Az is sokat elárul, hogy amikor a gyerekek felnőtt segítsége nélkül oldják meg a  feladatot: „építsetek székből tornyot”, akkor közösen, egymást segítve, mindenféle konfliktus nélkül oldották meg, és aztán maguktól le is bontották anélkül, hogy az óvónők erre felszólították volna őket. Ezután pedig szintén teljesen spontán labirintust építettek az alkotóelemekből. Eközben a másik csoportban klikkesedve, időnként vitázva építettek, és a lebontás sem ment önállóan. 

Zselyke és a téli nap

Mire beülünk a csoportba, már nagyon várom, hogy saját szememmel lássam, milyen egy foglalkozás. Ami azonnal feltűnik, hogy bár az óvónő, Karczewicz Ágnes négy kisfiúval ül és társasozik, a többi gyerek különböző tevékenységekbe mélyed, látszólag önállóan. Kiderül, hogy Ágnes már korábban a megtervezett napi tevékenységhez igazodva kikészíti az egyes feladatok, játékok hozzávalóit, amit szabadon tud variálni az adott gyerekek igényeitől függően. Így senki nem unatkozik, és mindenki azt csinálja, ami neki a legjobb.

Azt mondja, amióta így dolgozik, nemhogy többet, hanem jóval kevesebbet kell a gyerekeket fegyelmezni – szinte eltűnt ez a fogalom. Valóban, a gyerekek egy alapzajon túl nem hangoskodnak, nincsenek viták, huzakodás.

Helyette odajön hozzám a hároméves Zselyke, aki éppen rajzolgat, és megmutatja, mit alkotott:

„Nézd, itt a ház. A cica nem látszik, mert a házban van. Itt vannak a felhők, és ott van mögöttük a nap is, de most az sem látszik, mert tél van és elbújt."

A program, ami oda illeszkedik, ahol szívesen látják

A kísérleti csoportba rengeteg érdeklődő szeretne bejutni. A nagykovácsi szülők hálásak Szabó Orsolyának, az óvoda vezetőjének, hogy befogadta a programot, és elég nyitott volt ahhoz, hogy kipróbáljanak valami újat.

– Mi az óvodapedagógusokat nagyon magasan kvalifikált embereknek tekintjük – mondja Bakonyi Anna, és azok a pedagógusok, akik szintén így gondolnak magukra, a Gondolkodj Egészségesen! Programban támogatásra, fejlődésre, akkreditált képzési lehetőségekre találnak. Bácskai Mártáék 1100 óvodával állnak kapcsolatban és szeretnék, ha minél többen alkalmaznák az általuk kidolgozott programot.

A csoportfoglalkozás vége felé ülünk a kis ovis székeken a gyerekek között, Bakonyi Annával duruzsolunk csendben, közben figyeljük a gyerekeket. Sok a kérdésem, neki sok a válasza, folytatnánk a beszélgetést a programon túl is gyerekekről, szülőkről jó és rossz pedagógusokról. Nem akaródzik indulni, olyan jó a hangulat, otthonos az érzés, hogy mondom is Annának:

– Az én fiam már nem lesz újra óvodás, és sajnos én sem. Pedig ha újra születnék, itt szeretnék ovis lenni Karczewicz Ági Cinege csoportjában.

 Kárpáti Judit

Fotó: Berta Márton