Tervezni? Lehet és kell is, de okosan – Egy pályakezdő fiatal mérlege 2020-ról
Itt vagyunk ennek a zűrzavaros évnek a végén, és bevallom, az orromig sem látok a járvány okozta „ködben”. Megtanultam viszont, hogy ez talán nem is olyan nagy baj. Elmondom, miért. Bárdos Kata Kincső jegyzete.
–
Nincs rossz döntés, mert jó döntés sem létezik
Valami ilyesmit hozott magával ez a járvány. Elmosott álmokat, terveket: nyaralásokat, továbbtanulást, munkahelyváltást, gyerekvállalást, házvásárlást, és még sorolhatnánk… Magát a tervezés aktusát kell újraértelmeznünk. Spontánabbnak és rugalmasabbnak kell lennünk, különben elnyel minket a jelenlegi helyzet, erre jutottam.
Karácsony
Azt hiszem, az idén nem kell, nem szabad nagy feneket keríteni a karácsonynak. Ez mindannyiunknak fájó pont, persze… én is vágynék arra, hogy ez az ünnep legyen a megnyugvás a kemény év után.
Szükségünk van a békére, a pihenésre, és erre most merőben más lehetőségeink lesznek. Egészen szűkek, ha őszinték akarunk lenni.
Külföldön élő családtagok, nagyszülők és unokatestvérek most nem igazán találkozhatunk egymással. Szomorú és dühítő a helyzet, de talán akadnak olyan megoldások, amik megfelelhetnek egy nagyobb családnak (merítsetek ötleteket Kurucz Adri cikkéből!). Remélem, nekünk is sikerül majd megteremtenünk az együttlét intimitását, legalább egy többórás videóhíváson keresztül. Azt, hogy karácsony után mi lesz, senki nem tudja…
Hogyan tervezz 2021-re
- lépés: NE!
- lépés: Mondom, NE!
- Na jó, mondom, hogyan…
Egy évre előre tervezni, 2021-ről álmodozni szerintem jelenleg nem érdemes. Nem tudhatjuk, mennyire csillapodik a járvány, milyen állapotban lesz a gazdaság, a társadalom… Nem jó, ha arra építünk, ami nagyrészt nem rajtunk múlik. Márpedig most sok mindent nem kontrollálhatunk. Ne az foglalja le a gondolatainkat, hogy mi lesz velünk hónapok múlva, mert időpocsékolás, frusztráló, és csalódást okoz.
Ehelyett szerintem két választásunk van: vagy nagyon rövid, vagy nagyon hosszú távra tervezni.
A jelen
Most talán inkább arra kell koncentrálnunk, hogy a lehető legjobbat, legtöbbet hozzuk ki magunkból és a helyzetünkből. Ehhez nagyon erős állóképesség kell, rugalmasság és spontaneitás. Ezek a tulajdonságok nyerők, ez van. Mindannyian kimerültünk ebben az évben, sok kudarc ért bennünket, éppen ezért tartom fontosnak, hogy kis célokat kitűzve, napról napra fejlődjünk, és egyáltalán nem baj, ha ez csak lassan megy. Ha legalább a karácsonyi menüt tudjátok, az már félsiker!
A jövő
Maradt még terepe a tervezésnek és az álmodozásnak: a kicsit távolabbi jövő. Nekünk, fiataloknak talán extrán fontos, hogy lássunk magunk előtt opciókat, álmokat, terveket az életünk hosszabbik szakaszára. Kell egy vízió, amit követhetünk. Az én lábam alól is kirántotta a talajt az, hogy egyszer csak a teljes bizonytalanság telepedett rá a társadalmunkra, viszont ennek most már – leírni is szörnyű! – több mint kilenc hónapja.
Hozzászoktunk, amihez kellett – és amihez lehetett –, létrejött az „új normális” életünk: maszkban, home office-ban, távolságot tartva. Úgyhogy most már legalább van egy maréknyi bizonyosságunk: ezt eddig túléltük, ügyesek voltunk, lássuk, mi lesz, ha vége a vírusnak!
A hosszú távú tervezés még mindig itt van nekünk. Arról elmélkedni, hogy mit tehetünk az öt évvel későbbi önmagunkért. Mi lesz velünk a vírus után. Vagy még fontosabb, hogy mit akarunk csinálni a vírus után. Én azt látom, most kell invesztálni a jól megérdemelt jövőnkbe, vagyis: tanulni kell.
Azzal, hogy megtanulunk új dolgokat, egyrészt kilépünk a komfortzónánkból, ezáltal fejlődik a problémamegoldó képességünk és persze a rugalmasságunk is. Lehet új szakmát tanulni, levelező oktatásra beiratkozni, továbbképzésre menni vagy éppen nyelvet tanulni. Ezeknek később hasznát vehetjük. Rengeteg online képzés is van egyébként, és sok közülük ingyenes. De ki tudja, hátha kapsz egy fizetőset karácsonyra!
Az egész vírus okozta káoszból jó lenne kibogozni valami tanulságot, és ami még jobb volna, ha ezeket tovább is tudnánk vinni. Az egyik ilyen lehet a digitalizációhoz való hozzáállásunk. Ami bejött, azt igenis tartsuk meg a jövőben. A nyitottságunk, a kreatív hozzáállásunk biztosan fejlődött, amikor az online megoldások útvesztőjében kerestük a számunkra legjobbat.
A nagymamám mindig azt mondja: „Tanulj, mert azt nem veheti el tőled senki!” Még a vírus sem!
Mielőtt belevágunk, hasznos, ha átgondoljuk: mit nem csinálunk most, ebben az élethelyzetben, aminek a helyére be lehet építeni a tanulást? Így máris lesz idő és kapacitás, csak keresni kell.
Engedjük el az elvárásainkat!
Tudom, tudom, ez nagyon nehéz, mégis ez látszik az egyetlen megoldásnak. Gondolj bele, és kérdezd meg magadtól: mi történhet, ha idén máshogy lesz a karácsony? Mi történhet, ha jövőre még itthon utazunk? Mi történhet? A világon mindannyian együtt vagyunk ebben a járványban, mindannyian lemaradtunk a terveinktől. Következésképpen, ha mindannyian lemaradtunk, akkor tulajdonképpen senki nincs hátrányban… Elhalasztva, lassabban, de létrehozhatunk bármit, amit szeretnénk, mindössze egy dologra van még szükségünk, bírjuk ki: türelem.
Bárdos Kata Kincső
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/tolgart
