Kötelező fogorvosi szűrések: milyen jogaik vannak a gyerekeknek és a szülőknek?

–

Vegyesek a tapasztalatok

Számtalanszor érzékeltem már a magyar társadalomban, hogy ha bárkinek bármire azt mondják, hogy valamit kell vagy kötelező, hasonlóképpen ahhoz, amikor azt mondják, hogy nem lehet, akkor senki sem kérdőjelez meg semmit, hanem egyszerűen belenyugszik. Ráadásul a jogtudatosság (sokféle más tudatossághoz hasonlóan) olyannyira nem általános, hogy ha valaki ismeri és igényli a jogainak betartását, azt sokszor bizalmatlannak, számonkérőnek, negatívnak, esetleg agresszívnak minősítik, de a legtöbbször minimum meglepődnek rajta. Ennek következtében pedig a jogaink érvényesítésének útjai sem kitaposottak. Legalábbis én ezt tapasztalom.

Ahogy számos más területen, úgy az egészségügyben és az oktatásban sem mindig alapértelmezett a gyakorlatban az előzetes tájékoztatás, és a hozzájárulás kérése sem törvényszerű. Ami a gyerekek kötelező iskolai fogászati szűrését illeti, a hozzám beérkező szülői tapasztalatok teljesen változatos képet rajzolnak ki ezen a területen is. Van, ahol autoriter hangvételű tájékoztatót küld a helyi fogászatot ellátó intézmény a szülőknek arról, hogy a „vizsgálatot el fogja végezni”. Van, ahol a szülő a számára kiadott tájékoztatón előre bejelölheti, hogy ha a szűrővizsgálaton találnak valamit, kéri-e a beavatkozást, vagy sem, a szűrővizsgálattal kapcsolatban viszont nem kérik a beleegyezését. Végül olyan haladó szellemű gyakorlatról is számoltak be nekem szülők, amikor nemcsak az esetleges beavatkozáshoz kérték a szülő hozzájárulását, hanem már önmagában a szűrővizsgálat elvégzéséhez is. Óvodai ellátásnál egy beszámoló alapján az is előfordul a gyakorlatban, hogy a kiérkező fogászat még az intézményt sem tájékoztatja előzetesen.

Külön rendelet szabályozza azt, hogy a kötelező egészségbiztosítás keretében életkorhoz kötötten milyen szűrővizsgálatok és egészségügyi szolgáltatások milyen gyakorisággal vehetők igénybe, egy másik pedig azt, hogy milyen szabályok vonatkoznak az igénybe vehető fogászati ellátásra.

A TASZ válaszai a jogi kérdésekre

Az egyes konkrét jogi kérdésekben a Társaság a Szabadságjogokért civil szervezet jogásza, Lőrinczi Lilla válaszolt a WMN-nek, ebből nagyon sok olyan információt is megtudtunk, amikkel általában a szülők, de többnyire még a pedagógusok sincsenek tisztában.

• A gyerekeknek hatéves kor felett évente kétszer kötelező fogászati szűrésen kell részt venniük. Azonban a kötelezőérvényűség csak a szűrővizsgálat megtörténtére vonatkozik, tehát a szülő dönthet úgy, hogy alternatív, nem az iskola által biztosított módon végezteti el a szűrővizsgálatokat.

• Ha a szülő úgy dönt, hogy nem az iskolai fogászatot választja, akkor egyrészről ezt egyértelműen jeleznie kell az iskolának (a gyerek jelzése nem elegendő). Másrészről pedig, mivel az iskolának vezetnie kell az egészségügyi dokumentációt az iskola-egészségügyi ellátásról, a szülőnek a vizsgálat megtörténtéről szóló igazolást el kell juttatnia az iskolának, és ezt az iskolai fogászat is megismerheti. Ha az aktuális szűrővizsgálat már megtörtént, vagy a szülő jelezte, hogy nem járul hozzá, és azt a közeljövőben el fogják végezni máshol, akkor a gyereknek nem kell, nem kötelező részt vennie az iskolai fogászati szűrésen.
• Ha a szülő általánosan megtagadja, vagy a gyereke elmulasztja a kötelező fogászati szűrővizsgálatot, akkor az illetékes fogászatnak először új időpontot kell adnia. Ha ezt háromszor mulasztják el, akkor a szülő írásbeli figyelmeztetést kap. Ha ez eredménytelen, akkor a területileg illetékes népegészségügyi hatóság határozattal rendeli el a szűrővizsgálaton való részvételt.

• Ha pedig így sem történik meg a szűrővizsgálat, akkor a népegészségügyi hatóság általában úgy ítéli meg, hogy a szülő veszélyezteti a gyermekét, ezért értesíti a gyermekvédelmet.

• A kötelező szűrővizsgálat elvégzéséhez, ha a szülő nem jelezte korábban, hogy azt az iskola által biztosított formában nem kéri (a fogászati szűrővizsgálat jogi szempontból invazív beavatkozásnak minősül, ezért visszautasítható), és addig nem történt meg a gyerek kötelező szűrése máshol, akkor a fogászatnak a tervezett vizsgálatról tájékoztatást kell ugyan küldenie a szülőknek, hozzájárulást azonban nem kell kérnie.
• A fogorvos nem kényszerítheti az együttműködést megtagadó gyereket (például arra sem, hogy kinyissa a száját, vagy hogy beüljön a székbe). A fogorvos akkor jár el jogszerűen, ha a szakmai képességeit latba vetve a gyerekeknek érthető módon elmagyarázza, hogy mi a szűrővizsgálat célja, mi fog történni, lépésről lépésre tájékoztatja a gyerekeket és olyan helyzetet teremt, ahol a szakmai előírásokat követve a vizsgálathoz megfelelő környezetet alakít ki.
• Azonban a gyerek kiskorúként a vizsgálatot önállóan nem utasíthatja vissza, azt csak a szülő teheti meg. Az viszont a gyereket is megilleti, hogy a fogorvos a véleményét a jogi értelemben vett lehetséges mértékig figyelembe vegye. (Tehát ha a gyerek nem működik együtt, mivel nem kényszeríthetik erre, a fogászat a már említett, a vizsgálat elmaradásából következő további lépéseket teheti meg, vagyis elsőként új időpontot ad.)
• Ha egy szülő szeretné elkísérni a gyerekét az iskolai szűrővizsgálatra, akkor ezt a kérését kezdeményezheti a pedagógusnál és a szakorvosnál is, különösen, ha ettől várható, hogy a gyerek nyitottabbá válik a vizsgálatra. Azt viszont fontos tudni, hogy a jogszabályok a járóbeteg-ellátás esetében nem írják elő kifejezetten, hogy a szülő végig a gyerek mellett tartózkodhat, és emiatt jogi értelemben nem kötelesek hozzájárulni ahhoz, hogy a szülő is ott lehessen az iskolai szűrésen. (Az említettek alapján ugyanakkor a szülő sem köteles a szűrővizsgálatot a gyereke számára az iskola által szervezett módon igénybe venni, ha azt máshol megszervezi és igazolja.) A teljes iskola-egészségügyi ellátást egyébként szintén külön rendelet szabályozza.

Ezt javasolja a pszichológus a nehezebben együttműködő gyerekek segítésére

Köhler Kata pszichológus, játékterapeuta, Somatic Experiencing Practitioner (egy testalapú megközelítés a trauma, sokk és egyéb stresszzavar feloldására – a szerk.) azt javasolja, hogy egy olyan gyerek esetében, akinél a szülő már előre sejti, hogy a fogorvosi vizsgálat problémás lehet (még akkor is, ha „beavatkozás” nem történik, „csak” ellenőrzés), lehetőség szerint inkább saját maga vigye el egy fogászatra, vagyis a kötelező szűrés ne az iskola által szervezett időpontban történjen meg. 

Előfordulhat azonban olyan szituáció is, amikor az ott lévők sem számítanak rá, hogy egy gyerek nem lesz együttműködő. „A gyereket és az őt kísérő szülőt, pedagógust is váratlanul érheti az a válaszreakció, ami akkor aktiválódik a gyerekben, amikor például be kell ülnie a fogorvosi székbe, vagy ki kell nyitnia a száját.

Egy esetleges korábbi egészségügyi ellátás során, vagy más körülmények között megtapasztalt traumatikus élmény stressz- és félelemreakciót válthat ki mindenkiből. A fogászati kezelés nemcsak gyerekek, hanem felnőttek számára is ezt a kockázatot rejti magában.

Ideális esetben ennek kezelésére a gyermekfogászok fel vannak készítve, és megértéssel, empátiával fordulnak a megnyugtatást igénylő gyerekhez. Amire sajnos egy csoportos ellenőrzés során szinte biztos, hogy nincs elég idő, az a bizalom felépítése: bemutatkozni, egyénileg kapcsolódni egy kicsit minden gyerekhez, elmondani, hogy mi fog történni vele. Vagyis pont azok az apróbb, de egyáltalán nem jelentéktelen mozzanatok maradhatnak el, amelyeken keresztül az orvos segíteni tudná a gyermek biztonságérzetét. Pedig a fájdalomtól való félelmet és a kiszolgáltatottságélményt is enyhíti a biztonság érzete”­ – hívja fel a figyelmet a szakember.

Azt mondja, pszichológiai szempontból természetesen az az ajánlott, hogy a kötelező iskolai szűrés során „nem együttműködő” gyereket ne kényszerítsék semmilyen módon a vizsgálatra, megértéssel forduljanak felé, és hívják vissza a saját szülője kíséretében egy későbbi időpontra. Persze a szülő nyugodtan választhat más fogászati helyszínt is, amelyhez nem társul nehéz élmény.

Óva int mindenkit az olyan mondatok használatától, mint hogy „miért vagy ilyen kis nyuszi”, vagy „látod, hogy a többiek is milyen ügyesek, te miért nem vagy ilyen bátor”, a megszégyenítés minden formáját nagyon károsnak véli.

Nagyon jó lenne abban bízni, hogy ha egy gyereken erős félelmi reakciót tapasztalnak, akkor semmilyen helyzetben nem végeznek el rajta fogászati beavatkozást (és bármely más, nem életmentő vagy halaszthatatlan orvosi beavatkozást), és a lefogást sem alkalmazzák már sehol.

Azt mondja, hogy ha esetleg egy szülő vagy egy pedagógus olyan fogorvossal találkozik, aki a gyerek tiltakozására ellenszenvvel, hatalmi pozícióból való fenyegető bánásmóddal reagál, akkor ebben az esetben a gyerek védelemre szorul, amit az őt kísérő felnőtt tud számára biztosítani.

Szülői felkészítéssel nagyon sokat lehet tenni a gyerekek együttműködéséért

Köhler Kata azt mondja, hogy a legjobb az, ha egy gyerek a saját családjában kezdettől fogva hallja azt, hogy a szülő is jár fogorvoshoz, mesélnek neki arról, hogy miért is fontos ez. Vagyis, ha nem a félelem és a fájdalom társul a fogorvosi vizsgálathoz, hanem annak a fontossága, hogy magunk mit tehetünk a saját egészségünkért.

Ma már egyre több helyen elérhető olyan gyermekfogászati rendelés, ami arra ad lehetőséget, hogy a gyerekek akár felkészítés céljából megismerkedhessenek magával a fogorvosi helyzettel.

Egy fogorvosi rendelőben egy sor olyan környezeti hatás éri a gyerekeket, amit így ismerőssé tehetünk a számukra: a hangok, a világítás, hogy hogyan működnek az eszközök, milyen érzés, amikor a szék felemeli őket, vagy éppen az, hogy a fogorvos is egy valódi ember (és nem csak maszkban látható).

Persze a már kialakult probléma kezelésére is nagyon megnyugtató, hogy ha (amennyiben van rá lehetőségünk) ilyen szemléletben dolgozó rendelőt keresünk fel. Ez egy olyan befektetés, ami egy életre szólóan megalapozhatja a gyerekünk bármilyen más orvosi beavatkozáshoz való bizalmát.

A pszichológus a fentiek alternatívájának vagy kiegészítésének tartja az otthoni felkészítést is: „Nézhetünk együtt fogorvosos mesekönyveket, rajzolhatunk, gyurmázhatunk fogakat, játszhatunk a plüssökkel, vagy a gyerekünkkel fogászatot. Játékosan, humorosan megmutathatjuk, hogy milyen például egy megdöntött székben ülni, beállíthatunk egy lámpát is. A gyerek megnézheti, milyen az, amikor maszkban lát minket, mint az orvost. Kipróbálhatja, hogy milyen, amikor kinyitja a száját, és nyitva tartva kell levegőt vennie, átélheti, hogy milyen érzés, amikor másképpen áramlik a levegő.

Nagyon jól lehet játékosan gyakorolni azokat a testi érzeteket is, amelyek váratlanul érkezhetnek egy gyerek számára a fogorvosi ellátás során. Például milyen az, amikor víz éri a szájat, de lehet, hogy az arcra is rácsöppen. Milyen, amikor a foghoz ér például egy hideg, hangot adó műszer, amit egy tiszta, biztonságos tárggyal lehet imitálni. Persze a gyerekünk is felveheti a maszkot, ő is megvizsgálhat minket, megnézheti a fogainkat, lehet ő az orvosunk” – sorolja Köhler Kata.

A fogorvosnál pedig rengeteget segít, ha kontrollt kap a gyerek a kezébe. Vagyis, ha létrejön egy előzetes megegyezés a fogorvos és a gyerek között arról, hogy a gyerek bármikor jelezhet (hiszen beszélni nem tud majd), ha azt szeretné, hogy a fogorvos hagyja abba, amit csinál: például azzal, hogy felteszi a kezét.

A pszichológus azt ajánlja, hogy ha egy gyereknél erős félelmet, ellenállást tapasztalnak, érdemes a szülőknek körüljárniuk, hogy mi állhat mögötte, akár egy szakembert is bevonva a megoldások megtalálásába. Sokan felnőttként is félelmetesnek éljük meg a fogászati kezelést, ezért ne várjuk magunktól, hogy ettől a helyzettől nem féltjük majd a gyerekünket. Persze, jó lenne vidáman, magabiztosan azt mutatni, hogy minden nagyon rendben lesz, de nem biztos, hogy ezt érezzük majd (például a szagok bennünk is erős félelmet kelthetnek). Tapasztalata szerint gyakran a szülőnek is fel kell dolgoznia a saját szorongató élményeit ahhoz, hogy a tényleges helyzetekben aztán majd támogatóan tudjon jelen lenni a gyereke mellett egy vizsgálat során.

A traumák, lelki sérülések megelőzésére és feldolgozására Derült égből villámcsapás – Hogyan vértezzük fel a gyerekeket trauma ellen? címmel pedig egy könyvet is ajánl, ami nagy segítséget jelenthet a szülőknek. 

Ezekkel a módszerekkel segíthet még a fogorvos

Dr. Kucsera Anna gyermekfogszakorvos rengeteg olyan technikát említ, amellyel még a félősebb gyerekek nagy része is feloldható. Ugyanakkor minden egyes gyerek esetében fontosnak tartja azt, hogy az első találkozáskor a fogorvos bemutatkozzon, megkérdezze a gyerek nevét, és időt szánjon arra, hogy kicsit megismerjék egymást. A bizalom kiépítéséhez először célszerűnek tartja olyan dolgokról beszélgetni a gyerekekkel, ami az ő érdeklődési körükbe esik: az iskoláról, óvodáról, a ruhájukon lévő mintákról, vagy bármi olyanról, amivel kapcsolódási pontot találnak a személyiségükhöz.

A gyerekfogorvosi ellátás egy másik nélkülözhetetlen lépése a szakember szerint az, hogy mindent előre és részletesen elmagyarázzanak a gyerekeknek: milyen eszközt használnak majd, az hogyan néz ki, hogyan működik, és lehetőleg mutassák is meg. Azt mondja, a gyerekek egy része arról is szívesen beszélget, hogy miből és hogyan készülnek ezek az eszközök. De nemcsak a szűrés vagy beavatkozás elején mondják el mindezt, hanem menet közben is minden egyes lépés előtt újra jelzik a gyerekeknek, hogy mi következik majd. Amire pedig ezen túl odafigyelnek még, az a hangszín és a hanglejtés, ugyanis a legtöbb gyerek ezekre is nagyon érzékeny.

A fogorvos azt mondja, hogy az idő is sokszor a segítségükre van: ha nem egy akut, sürgős beavatkozást igénylő problémáról van szó, akkor egy szorongó kisgyerek számára bőven elég az első alkalommal csak ismerkedni, vagy maximum odáig eljutni, hogy megmutatja a fogait.

Erre egyébként jó trükk az, ha együtt számolják meg, hány van belőle. Pár hetente egy-egy kis lépés hosszabb távon jövedelmezőbb lehet, mint egy elsietett, kevésbé jó élményt adó alkalom. A beavatkozások közben gyakran vetítenek mesét is a fogorvosi szék felett lévő monitorra, ha az segíti az ellazulást.

Kucsera Annának olyan gyerekekkel is van tapasztalata, akik sajátos nevelési igényük okán még nehezebben működnek együtt. Azt mondja ugyanakkor, hogy az ő esetükben is teljesen változó, hogy ezt mennyire könnyű feloldani, és hogy mi lesz ehhez a kulcs. Volt olyan gyerek, akit úgy vettek rá, hogy kinyissa a száját, hogy az anyukája egyszerűen megmosta a fogát. Mivel ez egy ismerős helyzet volt, azt már szinte észre sem vette, hogy eközben a fogorvos a szájába is belenézett.

Ha pedig olyan akut eset alakul ki, ami miatt mindenképp szükséges elvégezni a beavatkozást, és semmilyen módon nem szeretne együttműködni a kisgyerek, akkor bódítást vagy altatást alkalmaznak.

Létezik sajátos nevelési igényű gyerekekre szakosodott, a NEAK által támogatott fogászati ellátás is

De ezt a megoldást nehezítheti az, hogy sok olyan nem neurotipikus gyerek is van, akinek bár nincsen semmilyen ebből fakadó kódja vagy jogi státusza, az állapota alapján mégis indokolt lehet számára a különleges bánásmód.

Lőrinczi Lilla válasza szerint az ellátáshoz való jog megfelelősége magában foglalja azt, hogy a szakmai és etikai szabályok, irányelvek megtartásával történik a szolgáltatásnyújtás. Ez a sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek esetében pedig azt jelenti, hogy a szükségleteiket figyelembe veszik a vizsgálat során. Például ekkor fokozottabban indokolt lehet a szülő jelenléte.

Érdemes tehát az SNI-s gyerekek ellátására szakosodott, úgynevezett altatásos fogászatokkal felvenni a kapcsolatot, ha egy beavatkozás mindenképpen szükséges, és a gyerek másképpen nem vehető rá az együttműködésre.

Ez a fajta ellátás a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) által támogatott, azonban egy nem SNI-s, nehezen együttműködő gyerek számára nem elérhető. Illetve érkezett hozzám olyan szülői visszajelzés is, amiből az derült ki, hogy az állami SNI-s ellátásra olykor hosszú idő után lehet csak időpontot kapni.

A részletesebb előzetes tájékoztatás mindenkinek sokkal nagyobb biztonságot adhatna

Bár hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy a fogászati szűrés „semmi”, egyrészről jogi értelemben is beavatkozásnak minősül, másrészről pedig annál jóval több, mint ráállni egy mérlegre. A gyereknek nyitva kell tartania a száját, bekerül egy tükör, eszközökkel érnek a fogaihoz. 

Én szülőként így látom: nagyon jó lenne, ha a gyerekek már előre kapnának nekik szóló fényképes tájékoztatókat arról, hogy mi és hogyan fog történni, hogy néz ki a fogorvosi rendelő, és hogy néz ki a fogorvos. Ahogy az is jelentősen növelné az ellátás iránti bizalmat, ha a szülőket írásos formában tájékoztatnák arról is, hogy a helyszínen hogyan és mit mondanak majd el a gyerekeknek, hogyan történik a vizsgálat, és hogyan kezelik azt, ha egy gyerek fél.

Kőrizs Kata